Kortárs ponyva
Új vers
SÜLLYEDÉSEK EGYETEMES SZÉGYENE A tudatosan kitaszított mélység, mint a befelé táguló megalázott mozdulat lenne. Egymásnak feszítő önmagát vetülő kóbor árnyak sejtelme süllyedni kész öngyilkos merengések között társítható tömény-magány, hogy nincs többé és talán nem is lehet, idő előleg szerte züllik…