SÜLLYEDÉSEK EGYETEMES SZÉGYENE

A tudatosan kitaszított mélység,
mint a befelé táguló megalázott mozdulat lenne.
Egymásnak feszítő önmagát
vetülő kóbor árnyak sejtelme
süllyedni kész öngyilkos merengések között
társítható tömény-magány,
hogy nincs többé és talán nem is lehet,
idő előleg szerte züllik a kiismeretetlen
céltalan fajszót jövő!

A bizalmakat osztogató tenyerekben,
a névtelen örömökben
már másoknak példáják adják oda önként
önmagukat a mindig elérhető távolságok
bizony egyre ritkábban értelmezhetőek
kikövetkeztetett bölcsességek
és léteznek buktató bökkenői fenti Világ
csábítgatná a manipulálható embert
szajha-magához barbárt felett ritkán
ha teremhez harmonikus fejlődés.

A tömeg emberek sokadalma buborék-sorssá fajzott
az emberben mind az mi egykoron kiérdemelte
a becsületet-dicséretet megkülönböztetéseit
volna modern ember újkori kőbunkó barbár-barom
 jólcsengő haszna származhatot belőle
 fogaskerék lenne szégyenében
restelni magát mardosó bűntudattal
és a magutól megpattant erek finom hálóiban
önként megfeszülne sehogy személyiségét
totálisan feladja újéknak becézgetik

Fennhangon mostanságot
termékeny szabott gondolkodóka
bár jól tudható hogy az álpróféták is
ürge vagy vakondlyukba bújtak,
meddig maradhatnak vajon pökhendi vágyó
hobbi dilettánsok idióta okoskodók
a majdani mostban hogy minden mindentől távolodik
ellentül a szeretet a gondoskodó elfogadástól
az anyai hűsége szív embertől
az ember hülyülések egyetemes szégyene
homlokegyenest mindig kitapítható s megfejthető.