Új vers
SENKIK KÖZT JELENTÉKTELENEK
Agymosott, tahósított bunkóság,
mosolygó Janusz-idiótaság tompol itt.
Ragyogva, kekeckedve kérked
itt agyonbotoxolt csinibaba,
kigyúrt-agyú majmok gyülekezete.
Miért hogy mindenkit megfertőzött
a totális túlzásból itt egészség-kultúra
hogy a túlsúlyos teltkarcsú emberszabásúak
épp ezért az utcára ki nem lépnek.
Szívesség gyanánt
vagy alanyi jogon mindenki
csakis saját önző használt egyegeti maradhat
a kis a semmitmondó
vagy szánalmas emberszabású érzések
adott Kor prostituálja bókolásokkal
egy bekötött romantikus
gesztusokat széptevéseket is.
Félmillió ft-nál többet érő hamis-tami műmosolyok
vakond ragyogása éppeszűbb embereket
- ha még maradhattak -,
totálisan kiábrándítanak.
Önmagát agyon dicsért
féreg-lárma hallatszik
szüntelen herdálják, mossák fertőzött agyukat
a bulvár média odament
már mindenki hamiskodó inposztorrá lett
aki kegy s állás-vesztés lehetett csak odakint.
Golgotás sivatagi-lángként perzsel
a túlzásba vitt szoláriumos cica babák
akik ha látót tükrök fenekére néznek
fonnyod öregasszonyoknak tűnnek;
hiszék elfeledték a belső szépség titkait.
Embert-eláruló karrierekben
vajon kik hozhatnak megtartható emberséget
robotoló rabszolga évek következnek
majd megint és egy hiába valósági várhatja
a kis ember tömege míg
méltó csöndben méltó mód előléptetik.
Már csöndbe rokkant rég
a tudatos kíváncsiskodni vágyó értelem
is vajon manapság kit érdekelhet
isteni igazán kreatív avantgarde műhely
kultúrák pezsegni- zsibongni vágyó kincse?
Félő gyehenna-újjú törtető látomással
lett már minden üszkös hajnal.
A hóhér-Idő valódi nyers halottai
azok a vesztesek kik rég elfeledték
hogy egykoron honnét is indultak
és lehettek a senki között is jelen jelentelenek.