NEGYVEN ÉV, EGY ÉJSZAKA, EGY VÁRATLAN ESEMÉNY

Az éjszakás műszakkal egyre több a probléma. Már így is mindig késett a váltás, vagy épp – ki tudja miért? -, nem jött. Kora reggel öt óra ötvenöt perckor a buszmegállóban szeretett volna állni, de a váltás késett húsz percet, így negyed hét is rég elmúlt, hogy áttudta adni a műszakját a váltó kollegának, aki bezzeg jött a nagy kamuszöveggel, hogy elaludt, meg hogy egy dögös, szexis bombázó fekszik éppen az ágyában, és majd elepeszti a romantikus vágy, hogy együtt legyenek stb.
- Hú öregem! Látod kellett volna azt a prinkó dögös csajt! - lelkesedett. - Olyan virgácsai voltak te, és olyan akrobatamutatványokat végzett az ágyban, hogy le a kalappal, én mondom.
- Figyelj csak, Ferikém! Nem érdekel! Késtél a melóból, és a váltásból úgyhogy ma miattad is melóznom kellett! Ennyi történt! - jegyezte meg keserűen, és szomorúan.
- Jaj, édes öregem! Hát mi a francért kell neked mindig a falra festened az ördögöt, mi?! Igaz késtem! Nagy ügy! Legközelebb ünnepélyesen megígérhetem, hogy majd te leszel az, aki a hátsómat fedezheti. Rendben vagyunk?! - nézett rá kíváncsin, kérdőn, mint egy gyerek, aki rossz fát tett a tűzre és most abban bizakodik, hogy megúszhatja a dolgokat.
- Figyelj! Hibáztál! Ennyi! Találkozunk holnap a szokott időben! Most pedig szevasz! - azzal ott is hagyta a kissé megdöbbent fickót, aki megvakarta a kobakját és ment dolgozni.
Amikor hazaért hullafáradt volt. Nemrég töltötte be a negyedik X-et, és ha bárkinek elmondta volna azt, hogy egyedül töltötte a szülinapját barátnő, és családtagok nélkül hát bizony komplett idiótának nézhették volna, vagy legalább is olyasféle valakinek, akinek mindenképp hiányzik az egyik kereke.
Gyorsan levette piszkos ruháit, és beugrott a frissítő zuhanyrózsák alá, ha nem feledkezett volna el arról, hogy megnézze a panellakás bejárati ajtaján a kiírást, miszerint: A keddi napon reggel nyolctól este hétig nem lesz melegvíz. ,,De hát akkor miért folyik jéghideg víz a zuhanyból, amikor még bő két óra hátra van a megadott időintervallumból, amikor elzárják a meleg vizet?” - tette fel magában szitkozódva a kérdést, hiszen valahogy mégiscsak muszáj volt le fürödnie.
Mikor hellyel-közzel készen lett didergett, akár a pufók nyárfalevél, de mégiscsak megoldotta, amit eltervezett. Most leginkább arra vágyott, hogy senki se háborgassa és tudjon kiadósan aludni legalább nyolc-kilenc órát párhuzamosan. ,,Vajon most mit csinálhat egykori barátnője, aki – anno -, megígérte neki, hogy bármi történjék is rá mindenben számíthat, és biztatni, bátorítani fogják egymást egy egész életen át?!” - Micsoda eget rengető baromság! Elvégre a mostani világ a pénzről, kapcsolatokról, és az ezek után történő tartós, mondhatni szilárd, és megalapozott érvénesülési kísérletekről szól, ahol nem elhet helye őszinte érzéseknek, hűséges szavak pedig sajnos még kevésbé.
Kiment a konyhába, hogy egyen egy kis reggelit, mert bár a munkahelyén megevett egy szalámis-sajtos szendvicset ez egy idő múltán kevésnek bizonyult. Pedig milyen egyszerűnek tűntek a dolgok, mikor még öklömnyi nagyságú kakaós csigákat is lehetett a boltban kapni, méghozzá extra adag vaníliás porcukorral meghintve. Hát hol maradtak el azok az idők?! Ki tudja? Talán csupán egyszer ha megtörténtek.
Kivett a hűtőből egy kis dobozos tejet, majd a fele tartalmát ráöntötte kedvenc csokis gabonapelyheire, aztán az egészet betette két és fél percre a mikroba, mert bár kellemesen nyárias idő volt, mégis a hideg tej szinte mindig irritálta a torkát, arról már nem is beszélve, hogyha az ember nem vigyázott, akkor ugyanúgy még nyáron is jócskán megfázhatott a legváratlanabb pillanatban, amihez sem kedve, sem ideje nem volt. És milyen méregdrágák lettek a köhögéscsillapító gyógyszerek, vagy köptetős orvosságok. Szinte már hihetetlen, hogy fogyatkozott az ember fizetése még akkor is, ha igyekezett élére állítani néhány forintot, és csupán csak a legszükségesebb dolgokat vette meg, semmi luxus.
Egy afféle mindenes éjszakás felügyelő embernek gyakorlatilag szinte bármi beletartozhat a munkaköri leírásába. Persze attól függően, hogy mi az, mire hajlandó és mi az amire nem?! Őt nem olyan fából faragták, hogy akár minden apróbb-cseprőbb szívességet potyára teljesítsen. Elvégre mindenki pénzből él, és senki sem dolgozik ingyen. De hát gondok, és bajok sajnos szinte mindenütt léteznek és vannak.
Nem volt ez másként a Németh László kollégiumban sem, ahol melózott, mert itt gyűlt össze az ún. ,,söpredék” Olyan problémás, vagy visszaeső fiatalkorúak bűntanyája volt ez az intézmény, mely mintha csak egy lett volna az egész városban, melyet csupán csak azért hoztak létre, hogy a problémás, vagy visszaeső fiatalokat, mivel megnevelni, átnevelni, megváltoztatni hiába is próbálkoznak nem tudják ezért legyen egy legalább már egy épület, ahova elhelyezhetik őket.
Az esték voltak a legpokoliabbak. Itt nem egyszerű teázós, filmnézős, chipszet, ropit, vagy más rágcsálni valót ropogtató estékre kell gondolni. De nem ám! Hanem masszív szinte alvilági estékre, ahol már a tizenéves kamaszok úgy vedelték a vodkát, a Jägermeistert, a Baily'st, és egyéb márkás alkoholokat, mintha csak üdítőket szopogatnának, és amellett a füves cigiket is szívták rendületlenül. A legtöbb fiatalkorú lánynak pedig egyértelműen volt már szexuális kapcsolata jóval idősebb emberekkel is, és ha szóba kerültek a viselkedéseik egyáltalán nem zavartatták magukat, hanem tiltakozóan, és már-már tüntető módon óvszeres tasakokat kezdtek lobogtatni, mint nagykorúvá válásuk ékes bizonyítékát. Emellett rendszeresen előfordult, hogy hányásszag, és masszív, tartós fekáliabűz terjengett a folyósokon át szinte majdnem mindenütt hiába takarítottak, vagy mostak fel napjában háromszor is, ha ezt kívánta az igazgatóság érdeke.
Richárd ez mélyen elkeserítette. ,,Hogy lehet így viselkedni, hiszen még csak gyerekekről beszélünk, akikből egyszer talán még felnőttek is lehetnek?! Bezzeg az ő gyerekkorában minden annyira egyszerűnek látszott. Voltak játékszabályok, amiket szigorúan, és kötelezően be kellett tartani, mert ezek alapján épület fel a gyerekkori társadalom! De most minden homlokegyenest megváltozott és ez további kétségeket szült!” - minél erősebb lett benne ez a józanul átgondolt felismerés annál jobban utálni kezdte a munkáját. ,,miért kell neki mások helyett is szarszagú vécécsészéket, és hányásokat takarítania, amikor a feladata annyi volna, hogy a rendre és biztonságra felügyeljen, és arra, hogy lámpaoltás után az épület ajtói, s ablakai – remélhetőleg zárva maradjanak!” - Csörgetni kezdte egykedvűen, komótosan a kulcscsomóit, és szokásos ellenőrző körútját kezdte el, amikor egy sötéthajú kamasz fiú nem lehetett több mint tizenöt éves vállaira véve egy kamaszlányt támogatott, akinek vérzett hasa alatti rész.
- Te jó Isten! Hát veletek meg mi történt?! - kérdezte a legnagyobb döbbenettel, és félelemmel.
- Hagyja a hülye kérdéseit öreg! Inkább hozzon valami kötszert, vagy rongyot, hogy elállítsuk ezt a kurva sok vért. - miközben a kamasz srác a lány támogatta, aki valósággal félig öntudatlan állapotban tétova léptekkel igyekezett iramot tartani vele, és görcsös fájdalmakat élt át, mert mindkét kezét a hasára szorította, Richárd jóformán azt sem igen tudhatta, hogy a pánikoláson kívül hogyan lehetne azonnal intézkednie? Kutyafuttában rohant be a kis portásfülkébe és azonnal széjjel szaggatott egy ócska, kissé koszos lepedőt, amivel az egyik ottani kanapét takarhatták le, majd kerített egy elsősegélydobozt, ami már eléggé viharvertnek látszott, és azonnal visszatért a fiatal párhoz, akik most az aulában telepedtek le. A lány görcsökben fetrengett a szőnyegpadlós földön, míg a kamasz srác mellette térdelt és megpróbálta elállítani valahogy a szűnni nem akaró vérzést.
- Tessék itt van néhány ruhadarab! - máris a vérzést kezdte vizsgálni, és megpróbálta kitalálni, hogy nincs-e komolyabb benső sérülése.
- Hívom az orvost! Csak maradjatok nyugodtan! - azzal már állt is volna fel, hogy a legközelebbi vezetékes készülékhez rohanjon, amikor a srác fenyegetően kést rántott a dzsekije zsebéből.
- Nehogy megpróbálja! Most szépen itt marad, és kussol! Világos?! Megértette?! - nézett rá elszánt, villogó szemekkel.
- De hát orvosnak is meg kellene vizsgálnia, lehet, hogy belső sérülései vagy valami komolyabb baja lehet. Ez már nem tréfa dolog, hanem halálosan komoly! - vetette fel ellenérvnek.
- Akkor mondom mi lesz, öreg harcos! - jelentette ki ellentmondást nem tűrve a talpraesett kamasz srác. - Valahonnét kerít kötszert, meg valami fertőtlenítőt, néhány vattát meg mi egyebet a többit én elrendezem! Kérdés van?! - még mindig ez a fenyegető, kimért, kissé cinikus stílus, amitől a legtöbb embernek önkéntelen is viszketni kezd a tenyere.
- Ö... azonnal jövök! - Richárd máris felállt a kamaszok mellől, és elrohant. Már tudta, hogy mit keressen, de azt pontosan nem, hogy hol is találhatna éjnek évadán megfelelő seb kötözőt, és némi fertőtlenítőt. Volt egy orvosi szoba felség nem messze tőle, de oda csak és kizáróan az orvos, és az ápolók léphettek be. Most viszont nagyon úgy tűnt, ha sürgősen nem csinál valamit akkor ez a suhancképű kölyök akár még meg is késelheti minden erkölcsi, vagy humánus gátlás nélkül, és akkor agyő világ!
Megpróbálta megkeresni a kulcsokat, hátha valamelyik illik az orvosi szoba zárjába, de olyan feszült, és ideges volt, hogy szinte képtelennek tűnt logikusan, következetesen átgondolni az eseményeket, így jobb ötlete nem lévén azonnal akkorát lökött az ajtón, ahogy az jóformán kiesett a tokjából, hisz megette azt már az idő.
Az orvosi szobában talált néhány használhatónak nevezhető holmit: gézt, mullpólyát, sebfertőtlenítőt, és benzines oldatot. Valahol olvasta, hogy a sebbenzin megvédhet a fertőzések ellen. Amikor öt perc után úgy gondolta, hogy mindent összeszedett visszarohant a kamaszokhoz.
- Tessék! - pakolta le az összegyűjtött holmikat. - Hotam mindent.
- Köszönjük! Most pedig... kopjon le, ha kérhetem! - a kamasz srác még mindig gyanakodva, szemlátomást bizalmatlanul méregette a középkorú, pánikolós, verejtékezős férfit, majd sebbenzint öntött az egyik kivett mullpólyára és igyekezett óvatosan kitisztítani, lefertőtleníteni a fiatal lány sérülését a hasán. Amikor végzett vetett még egy tüzetes pillantást a seb környékére, aztán jöhetett a kötözés. Olyan precízen, szakszerűen csinálta a kötözést a gézzel, mintha világ életében ezt gyakorolta volna. Majd óvatosan talpra segítette a lányt, akinek még mindig fájdalmai lehettek, de azért járni még bírt, aztán ölébe vette és úgy vitte fel a szobájába.
Az épületben kihalt csöndesség honolt. Csupán a tévé kékesen vibráló képernyője adott néminemű világosságot. Richárd most morfondírozásba kezdett. Elvégre ha bárkinek szól – meglehet -, hogy azonnal kirúgják az állásából, és akkor bizony jó pár évig megint csak nem lesz munkája, hacsak az alkalmi munkavégzés nem jelent tartós jövedelemforrást. Viszont, ha nem szól, akkor könnyen lehet, hogy előbb-utóbb kitudódik a dolog, és az már igenis további bajok forrása lehet.
Végül úgy döntött, hogy megvárja a másnap hajnalt, és meglátja, hogy mi fog történni. Néhány perccel később talán a felfokozott idegesség, frusztráció, és stressz egyetemes hatására hamar elnyomta előbb a bóbiskolás, majd az egyetemes, zsongító álom.
Arra ébredt, hogy a hajnali váltó kollegája bökdösi a vállait, és szólongatja, hogy ideje felkelni:
- Hé haver? Ébresztő! Ideje felkelni! Csak nem átbuliztad az éjszakát?! - kérdezte tőle szokásához híven ugratva.
- Nem dehogy... csak... hamar elfáradtam... - ebben nem volt semmi hazugság. - Végre idejében ide tudtál érni! Nem volt semmi fönnakadás?! - most rajta volt a sor, hogy kérdőre vonja örökösen kifogásokat gyártó kollegáját.
- Beállítottam a vekkert és az okostelom ébresztőjét is, ha esetleg erre gondolsz?! Történt valami különös esemény az elmúlt pár órácska során? - vonta fel érdeklődve bozontos szemöldökét.
- Semmi, ami rád tartozna!
- Nocsak, nocsak! Valakinek huncutkodni támadt kedve! Én nem hibáztatlak öreg! Elvégre mindenkinek valahogy ki kell engednie a gőzt! Nm igaz?!
- Jaj hagy már a baromságaiddal! Itt vannak a kulcsok! - adta át őket a másik ember kezébe. - Légyszíves kezd el a műszakodat! Én hazamentem. - Azzal mint aki aznap elvégezte dolgát elindult kifelé az ajtón, miközben folyamatosan a megsebesült kamaszlány és a kamasz srác járt az eszében...