Kortárs ponyva


2024.nov.04.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

JÓSLAT MAGAMRÓLMikor majdan lerágott csontjaim lebontó férgek, s bogarak elé vettetnek, akár a gazdag meg-nem-érdemelt zsákmány tán még pislákolni fog akarat s vakszerencse, mikor már eltemettek. Urnákba zárt por s hamurétegek közt még az utolsó órán is ritkán hamvad el a dobbanó szívburok. Önként…

Tovább

Új vers

Mintha megszégyenítettek volna Agymosott, képzavarokkal tarkított múlt-jövőben, mikor a galád ember is önmagába visszakorcsosul, míg az örökké forgandó Idő rabigát ölt s a visszaérő Végtelennel harca száll. Testszagú jelenlétben már minden hallgatva körülölel; elkendőzve, beismerve a magára ismerő…

Tovább

Új vers

ANONYMUS-ISMERETLENEKÉRT Valamit muszáj volna végre már tenni e felszínes, untig köpönyegforgató Kor ismeretlen művészeiért. Mielőtt végleg elfelejtődnek. Kitörli Anonymus-neveiket a gyarló hitvány emlékezet, Idő ahová megszülettek. A díjak, huhogók, segg-talpnyalók ócska kis kórusa, öntömjénező…

Tovább

Új vers

NÉMA HÍRMONDÓK TÖRTÉNETE Összegyűlik már lassacskán látom a tegnap még agyondicsért luxusálom-várakozás, bestszellerlistás csoda: látszat-profit ritkán, ha megtérül s fölemelkedni is csupán mecénás-segítséggel – ha tud -, s a megvesztegethető érdekek szemcsalása már mindenünnen visszaköszön.…

Tovább

Új vers

BŰNÖS VÁZ-LELKEK Mert titkon már önmagunkba növesztjük a megfelelési kényszereket, kisebbrendűségi komplexusaink parazita-rákfenéjét burjánozva, belőlünk éldegélnek az alakoskodó Celeb, partiarc-pofák nagy mellénnyel, s a hisztiskedvű, csicsergő botox-dívák, a mogyoró-agyúak tábora tovább…

Tovább

Új vers

MINT AKIT TETTEN ÉRTEK Tudatosan érlel meg magában, mint négerbarna magot Élet s Halál között a mindennapok túlélése. A folyamatosan nagy útra készülődőknek nem kellene még húzniuk az amúgy is dráguló Időt. Faltól-falig hallatszik már a magába forduló szív beteges, sehonnai kálváriája. Hangtalanul…

Tovább

Új vers

TÁVOL AZ ELKÉPZELT VALÓTÓL Jó volna látástól megbokrosodottan elvakulni s hinni, hogy üledékes holnapok aljas, kacagó napsugarába botlik az, ki arra érdemes. Köhögtetős, dércsípte ködökön átkelve csalhatatlanság fénye vezérelné utunkat. Éhes, fekete varjak károgak tollászkodva Hóhér-karmú fák…

Tovább

Új vers

KALÓDÁK FÓNÁKJA Akár a dühöngő bosszú-hullámok, tengerek ítélkező habjai - már mi is mindent elvesztettünk. Sorstragédiák, megtört-reménységű tehetséges karrier-bukások. Mi történhetett vajon az emberekkel?! Ha senki sem mer őszintén szólni, igazat vallani?! Beborult, fellegesedett barna…

Tovább

Új vers

IDŐNKÉNT KÉTSÉGEK Mielőtt végleg kiöregszem s talán el is bújdosok e méltalan, galád-kupec Korból, akár kivert, fogatlan kutya – szeretném, ha azok, kik fáradtságot véve megismertek még utolszor felkeresnének, s meglátogatnának. – A Világ mostan bőségesen ki van már párnázva megbízhatatlan,…

Tovább

Új vers

SZÁZAD SZENNYCSATORNÁI Napok kegyvesztett, szánalmas szennycsatornái életünkön átömlenek. Hisz bennünket, mióta csak Világra-vergődtük ádáz türelmmel mindig csak hitegettek. Manapság bamba-idióta divathóbortnak hódolunk könnyedén manipulálhatón s vakon; amerikai luxuséletekről álmodozunk hónapos…

Tovább
süti beállítások módosítása