EGÉRLYUKAKBAN   Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban! Oldalalom lopakodó, ádáz-fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban! Reszkető állat setét, vészjósló csöndben egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést! Pattogva-szorongva pergettek…

    SZÖSSZENET-HIÁNY   Az Időnek, mint megjártnak, az eleve elrendelt szösszenet-Hiánynak, az éltető jelenlétnek megmásíthatatlan tényét az arcomba vágja – magával sodorva a Bizonytalan! Mikor a biztonság ajtójából kilépve ordas-erejű fogyantyú-szél végtagjaim ócska, zörgő szerkezetére…

    PROSTITUÁLT SZŰZ Sokszor szereti önmagát tán éppen azért nem tanulhatott meg igazán hasonlítani! Izgatják szaftos, rendhagyó avantgarde-estek; mikor Papagénó tótágast egyensúlyozik s Papagéna szerszámjáról ábrándozik! A porcelánarc már mind véletlen, de kiküszöbölhető, feljavítható hibái…

    ERÓZIÓ Lezuhant, megbabonázott figyelme sokszor semmivé vált; folttá fröccsentett emlék lesz minden érzelem! Halkan süllyedő, ordas fuvalmak elől menekülnék! Meg-meglibbenő kacsázó mozgásban meginog a túlélhető Holnap is! Megszakadva önmagába cikázik a kurta zárszó!   Számtalan…

    TÁJKÉP VÁROSRA   A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre, s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára. Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról, s sűrűsödő gondokat. Az ember most még egyre borotvaeszét élezgeti, hogy jól fogjon következő…

    EMBERKÖZPONTÚ FILOZÓFIA   Az ember összetöpörödik. Áll. S aztán hirtelen zsugorodik, mint kiszolgált, határozott idejét letöltött aggastyán. Vagy szelíd, jóságos anyóka ki ajándékba kapott létezését halhatatlanuló sejtjeivel viszonozta: Arcunkon viseletes sebezhetőség…

    VISSZATARTOTT TÜRELEM   Bár tudnám, hogy vajon meddig s miért? – Magam elé kellene állnom. Elzsibbaszt s önsajnálóvá tesz a Tudat: Egyedül vagyok s majd leszek! Önzőségekhez legfeljebb csupán részben van közöm! Jó volna tán érdemesebb, létösszegzőbb dolgok után iramodni: Barátok, közös…

    SEBEZHETŐBBEN   Jégkönnyektől borzolt városon szél csörömpöl dühödten. kántál, hogy ideje lenne melegedő szveter-pulóver helyett biztos pufajkát, irhabundát rántani, s védelmezni az önző meleget, míg fogzománcát csikorgatja élesen a tél! Most már kiüresedett kráter csupán a…

      ROSSZKEDVŰ BESZÉD   Most még egyre komorló, tejfeles labdapamacsokat, vattacukros felhőket dédelget önmagán az égbolt. A pufók angyalkák – akárcsak a napsugár e létezhetetlen időtől megfutnak, elmenekülnek. Műveltséganyagomat, mint hangyaszorgalmú autodidakta magam kutatom s fedezem…

    FOGYATKOZÁS   Összekötözött a Tudat, hogy e földön aligha lehetek, találhatok megoldással is kiutat. Nagyobb – nem-tudom, hogyan zűrzavarba, lét-felfordulásba: Emlékezetem szép aranycsempéit tán jobb lett volna végleg tisztító Léthe-habok közé vetnem; Undorodva, tisztátalan-mocskosan…