RETTEGŐ EXTÁZIS

Ráncos-arcú, holdvilágos éjek orvgyilkos csendjében áthallom hogy dorombol lüktető szeretőként a bíbor-szirmú, tachicardiás szív! Suttog egyre céda-parázna hangja, még benned fortyog egyre egy méltóbb, álom-terv: Celeb-műsorok ismeretlen, üzletieskedő homályán csillogó őszinte-tekintetekkel egyre ritkábban találkozol! Csavargók éjjeli menedékhelye nem biztos, hogy befogadja sem a remete-prófétát, sem a lírai értelmiségit! Eltépett húrjait a létező Időnek már serénykedő Moirák sem gyógyíthatják be!

Eldugott spirál-ösvények menekülő vadjaként kinek átkozott lábnyomában apokalipszis homokszemei peregnek mint figyelmeztető, stigma-jelek - bűzös kapu-mélyek alvilági sikátora lészen fekhelye az Őrzőknek is, aki Embernek megmaradt! Örök s Mindenség-szerelmet egyelőre csupán folyton bolyongó-tévelyen képzeletében találhat! Javíthatatlan örök gyerek-Ember, kit folyamatosan sebeznek gaz-ordas bitangok s aki mégsem szolgáltathatja ki gyerekkorát, felfedezhető kíváncsiságát, mert akkor odavész a játékos rácsodálkozás képessége!

Retteg még most is! Mint beteges, árván-hagyott, melasz-kiasfiú félig fuhátlan felkínálkozások örömeitől is! Jól jegyezze meg mindenki! Kit gyermekként lelket-marcangoló félelem s rettegés űzött tárt, babonázó mell-kikötők között menedéket nem csupán felnőtt látszat-örömöket találhat! Olcsó dezadorok húgyszagú, orrfacsaró emlék-bűze gyakorta még jelenidőkben is facsargatja orrát!

Megfakult reményeit egy érett, tartalmas életnek sem szabadna soha feladnia! Szivárvány-szempillák pillangó-árnyékai kedvesen még kacagnak tétova-tesi ügyetlenségek hátrányán, - de a Mindenség vérmolekulákat szaporító paradicsomi extázisáigsokkal több idő szükséges!