Kortárs ponyva


2018.nov.12.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

LÉPKEDŐ NEMES ARC-ÉL Valami kétségbeesett, vad törtetés, elmérgesített indulat összegyűlt bennünk sok marékkal; vad gyűlölettől egyszerű, segélykérő szót is ritkán hallani! Megemészthethetetlen prédikáiók hangját hordja széjjel ordas-erejű szél! Tüzetokádó, ordibáló torkokból ritkán fakadhat Béke!…

Tovább

Új vers

NÉMA JELEN-TÜNTETÉS Az ordas Jelenidő még sikeresen hazudik, s megcsal: jónehány hitvány, alattomos tanáccsal! Prostituált felszínesség most is level, akár a fekély gyennyesedő sebekből! A Jövő is hírt ad: pöffeszkedő rátartin hírdeti: ,,csak az exibicionista Celebek győzhetnek, mert a próféták már…

Tovább

Új vers

TAN-KÖLTEMÉNY   Anyagi függetlenséget akartunk mindig is, még mások kárán szándékosan átgázoltunk! Senki sem lehetett eléggé őszinte beismerni elhibázott vétkét! Sorra jöttek fojtogató béklyóival gyanúsítható kétkedések! Gyanakodás nélkül már senki sem lehet eléggé makulátlan?! Rokonszenvező…

Tovább

Új vers

CSIMPASZKODÓ PERSPEKTÍVA Mámoros csapongó képzelet űz egyre; mámor képzelet társít folyamatosan gondolkodó elmémbe kósza árnyakat! Béklyózott álmaim folyvást földközelbe pottyantják párnás testemet, s odabent kisgyerek-mélyű kétségbeesés hegyezi cifra fogsorát! Megmért Időm hamarabb fogyatkozik s…

Tovább

Új vers

MONTÁZS Vágyakból szárbaszökkent, büszke hatalom: prostituált hírnév emberek húsába oszló tetemmel széjjel rágja csontjait-lelkét a komisz-mohó féreg, aki egyre többre s többre vágyik! Túlélések mindennapi létfenntartó ösztönébe beleborzong hiú, flegmásított arroganciával is! Szemek tükreiben…

Tovább

Új vers

KÖZELÍTŐ TÁVOLSÁGOK Szívemben már életfogytiglan megmarad echozón aranyló szíved kattogó, elejtett dobbanása: amire még méltán lehetnél büszke ma! Közelségedben – érzem -, újból gyermek maradhat hajótörött, méla lelkem s nem szükséges bújkálnom, ha azt akarom, hogy láthassák valódi énem! Egymást…

Tovább

Új vers

IDŐ-KETRECEK Elhagyott, hajótörött határokon túl érinthetetlen paradicsomok kontúrjává változik az édes anyaföld, gáborúk-szaggadta, kopár talaja! Árok-mély bölcsők sárféltekés fekhelye sem lehet többet koporsó, de pihentető szerelmi fészek, titkos nyoszolya! Virágok finom-gyöngéd szirmait tűzi…

Tovább
süti beállítások módosítása