TEST-TÁRGY ALKÍMIA

Mélyebb sebhelyeket hagytam szándékosan az idegenségnek. halvány romantika-sejtések kozmáltak lelkembe hirtelen mikor azt érezhettem már mindennek vége lett! Meglepetten, bambán néztem szótlan széjjel: mit is kezdhetnék még egymagam hátramaradt életemmel?! Hóhér-idők gaz kilincsét helyettem is lenyomkodta számító öregség. Arcomon már állandósult kimerültség cella-magánya ásított míg a kinti többség sem tudhatta ez mind csak látszat!

Jópofizgatások, grimaszt-teremtő szent-mosolyok is felvihető festéknek látszottak sokadszor: titkos álca-maszkoknak, melyek idővel csak még inkább megszilárdulhatnak! – Ott gészen benn: csacska gyermek-lélek mélyén idézhető szellem-lények mocorognak s fészkelődnek. csupán csak az számlálhatja őket, kit a Valóság sem érthet már meg! Önmagamba visszafutó, párhuzamos sínpárok mentén haladok s nem játszhatok meggondolatlan-felelőtlen mikor a Lét sakktáblája szólít: Ott minden élesbe megy!

Mert mindig a megjósolható rosszra gondoltam s fortyogó katlanként emésztődtem. Zaklatott lelkem folyamatosan kiakarta vetni feldúlt hullámait; benső köldökzsinórra volna nagy szükség, mely titkos, láthatatlan folyosókon bátran átvezetne a másik test rejtelmeibe. Hallgatózva, akár csak az éberen kíváncsiskodók, amíg az Élet nem szólít végletesen s nem léphet át a varázskörből. Remek kelepce, csalfa csapda. Exibicionistasággal fertőzött életünk lenyomata; őszinte szemek igazságait illene újból megtanulni s megszólítani!

Lassú várköreinkben folyamatosan várakozik egy másik-Én boldogsága, s az érintések hártyavékony ösztöneit sebezhetőn tovább sebzi a tudatos szerelmi vágy!