NAGYKAPUK, KISOLLÓK

Útolag már mindent sokkalta szánalmasabb számba venni. A Lét törékeny sebezhetősége miért nem titkos parancsra kötetett s szilárdult?! Benső, önemésztő Golgotai magány a Mindenség párbaj-alkatrészeként kitágult s nem tarthatta végül egybe a halhatatlanságot ígérgető szerelmi metamorfózist! Igazgyöngyök bőségben termő patakocskái mennyi szó-szegett olcsó ígéret, hogy a bonyolult felnőttesebb dolgok is megváltoznak egyszer!

Réstöltő kötőanyagokra lett volna folyamatos állandóságban szükség, mely titkos-észrevétlen betömködi lelki sérülések vérző sebeit. Jó volna sejteni-tudni még mily sorsot várhat a tutyimutyiskodó potyalesők kis-komfortos tábora? Élni sürgetnek sokan, várakozni restellnek! Kéj-ösztönök helyébe vajon mikor léphet egyetemes megértések harmóniája?! – Lélek-bankkártyánk hamar merülőfélben; önmagunk feledkeztünk már el morális felelősségeinkről!

Rég kellene valami titkos, evilági megállapodott paktum! Erkölcsi sors-fonalakat kellene szőni melyek láthatatlan is – de tudatosan gomolyognak -, pöndörödnek…

Polip-világunkban nincsen megfelelő hely érzelmeket keresni, s még a tettek is egyre sunyítóbb maradandósággal esnek latba! Az eltévedt bárányokat hamar leszúrják – ezt tudhatja már mindenki. Térfércserék avitt szabadsága már rég tilosban parkol. Minden problémák egyetemes, betört körömágya ott kezdődik ahol agymosott, rózsaszínszirupos álommocsarakat, prostituált luxuséletmódot hirdet, mint jogosan elnyerhető használati tartóscikket a szennyező bulvármédia!

Celebcicák mézédesen csicsergő dorombolásától már egyre alattomosabban feszülnek kivégzőkötelekre hasonlító interurbán-antennák!