KÉSVE SZÍNLELT VISZÁLY

Az Időben megtörténtek vészjóslón sorrendben várakoznak a benti lélek dohos pincemélységeiben. Szólítják őket méla, vallató kísértet-árnyak, szolga-emlékek sebezhető tenyészete már tovább folytatódik! Kiábrándult ébrenlét hasogatja könnyen darabolható facsonkjait szív-pitvarok udvarán, mire a végzet-jósló tachicadria felköszönt! Felnyitható agytekervények, akár titkosított mikrochipek, terabyteok konzerválva őrizgették még a biztos halál után szükséges, tovább örökíthető információt, hogy valamikor emberek lehettünk. Képzelgések vad övényeiben még hullámtarajt vet a negédes, elképzelt álom s pihentető, mély alvás leginkább Halál-orgiák nászához hasonlítható!

Valaki mindig folyamatosan megidéződik örökkön bolyongó gondolataink által. Csendes hidegháború, ordas nulkeáris-szele hasít át sokszor összetett idegrendszerek tekevényein: érzelmeket elválasztó törésvonalak – ha nem kezeljük -, önző, makacs konfliktusainkat elterebélyesedhetnek. Ismeretlen határidőkben kíváncsi félelemmel bizakodunk, mint a legtöbb gyerek! Kitaszítjuk önmagunkból a távlati lehetőségek mikéntjeit; s a megváltoztatható személyiséget indigóval mindenkoron átfestik, hogy ne maradhasson visszakövethető nyom-bizonyítéka: itt valamikor egy tevékenykedő ember is létezett!

Minden babonázó tekintetben reszketeg kisujj remeg: vajon mikor fogja végleg rászánni magát, hogy bátran szoríthasson szerelmes kezeket?! – Elmélyült, csendes őrület zsibong gyakorta agyunk diodáiban, s még mindig nem érthetjük: emlékeink űznek velünk komisz-gyilkos játékot, vagy tudatunk egy elzárt fáskamrája?