GOLYOMGÓ KEZDET



Együttműködni talán a legnehezebb a Sors-zuhanásokkal a Lét pokol-mélységeiben! Igazgyöngyöket teremtettek néma könnyek zuhatagából, hogy örökkévalón hirdethesse önmagát az őszinte, emberi szó. Hideg-meleg, kitaszított célzások, mindennapi feketeleves iszapfenék-arcok szilánktavában. Hamar kiütközik a feszítő ellentmondás csontok gyűrűjében; kipattant kristály lesz szánkon mézédes bók, csókos-bolondos romantikák álomgyönyöre fel nem váltható tiszavirág-karrierek mohó oltárán!

Mert már minden földrengés-határokon egyensúlyoz: árkok, emlékek, szívetrepesztő érzelmi lángolások vulkáni magmaoldatban. Hold-ütemű, vad igyekezetben dobbanó szívek pitvar-mélységeibe szándékosan leláthatunk s megérintjük a másik felünk! Kirakatok, neonreklámok sanda fénye hamar rezzenéstelen végigfolyik kripta-arcokon: párzási rituálék titkos nászvágyát gyakorolják felnőtté vágyó tinédzserek, s nem is sejthetik kilenchónapos következményekből sokszor a legnagyobb felelőtlenségek születhetnek!

Az élükre összehajtogatott, méla testekben így is hamar megszületik kicsapódva a Mindenség tartós gyümölcse! Szerelem-okozta mélyülő sebekből a legnehezebb újból felépíteni szilánkosra szabdalt hagymahéj-személyiségünket! Bölcsességek apró miliméteres szemölcsei még ott ragyognak védelmezőn éberen figyelő komoly szemek mélyén. Mert a biztos megértés szent anyajegyeit nem veheti el tőlük már senki! A szomorúság még most is türelemjáték: döntéseink hálótáblázatában a miért? hogyan? volna? – még most is aktuális s felelősséggel teli. Kettészelt látványban is megannyi, tudatos titok lappang…