SZEMBENÉZÉS



Léted makulátlan, tiszta súlyát az Egészből szeretné kiszakítani a zajtalan, merengőn marcona, abszolút felnőtt: fél-életed im hamarján eltelt s hasznodat a megérdemelt boldogságra mindig mások kapták! Szűkszavú, magány-bilincsű rended elfedez! A tét tán mindig is túl nagy volt; túlélhetted, vagy megütközted marcangoló, aljas múltaból maradandó sebhelyeidet! Sokáig magad előtt is tudatosan tagadni kényszerültél. Megsértettek azok, kik bizton megígérték életek árán is vigyázni fognak rád, - hiszen embereknek nevelték őket!

Sunyító, könnyelmű szándékok felszíne alatt még bátran kibetűzhető az érdem; lélekben esetleg mind veled maradnak! Romolhatatlan kőbe belevésett, őszinte-örök barátságaid merre lettek?! Még van piperkőc-jampec merszed dédelgetni a megbüdösödött Nirvána-Semmit, mely galád-mód feszélyez s fojtogat? Sokszor áltatod magad fél-árván már, félőrülten tudatos megkísértéseknek. Reménytelenül színvak maradsz, ha azt hiszed kétségbeesett, gyámoltalan szavaidra ma bárki is hallgat!

Önző-makacs lelked kút-mélységeibe így esel öntudatlan, folyamatosan! Gyűlölni való, dermedt, néma csend fenyegetve les rád, közelít. A sikert nem lett volna szabad mániákusan kutatnod, mint alvilági, titkos aranyrögöt: koboldok szivárványba-rejtett kincsesládáit. Bolond költő-messiásoként inkább hagynod kellett volna miként nevetnek ki mások! – Lassan magad is egyre kívülebb kerülsz önmagad alkotta elefántcsont-önképző körödből s végtelenre szabott spirálgörbéd mélyén önmagadall szembenéz egy örökgyerek!