Kortárs ponyva


2020.sze.07.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

    VÉGSŐ ÁLLOMÁS: BEFEJEZÉS! Kinyúlnak felettünk az aggódás masszív-szilárd polipcsápjai. Hold-sárga vészterhes csillagokkal fenyeget bennünket a koromsötét éj. Cécós öröm, vagy tompított bánat-kollázs egyre megy – visszavágyott emlékeket nem hagy nyugodni. Mindenütt ott szunnyad a félelem. Az…

Tovább

Új vers

    MÉLY SÓHAJTÁS Leplezett nevetés mindig csöndesen s nem hahotával hangzik sírós szájakon. Az ember nem láthatja már az Egy-álmait. Elfogyott rég hitele, tartása, méltósága hogy pénzt keressen. Elfelejtett karrier-létrák kifeszített ormain szándékosan felbukni – így most zsörtölődve vesztegel s…

Tovább

Új vers

ROMLOTT REMEKMŰ Már beépült a csontig rágva ügyelve s riasztva Lét-ösztöneim: csókokba rejtett árulás, egy éjszakás flörtök gyilkos játszma korszaka – most gyermekhitű pojácaságom fenntartva frakkos pingvinként próbálom felépíteni terveim. Nem szabadna már hinnem hogy igazgyöngyök esengő, mégis…

Tovább

Új vers

ÁRULÁS BEFELÉ Ez már nem emberhez méltó élet-ösztön többé, hogy nem mesterséges jópofizgatás, szívekben az éles kések megforgatása zajlik; nem a társadalmi-szakadék, degradált szókaratés cunami, ne a keserédes élve elrothadás vagy más gyalázat. Ez pusztán csak túléléssel vegyes élet-ösztön – hogy…

Tovább

Új vers

IDŐSEBB KOROMBA Alig van már valami ami meggyógyítson. Napi rutinnal űznek az örömből, míg a többség lelkén átsuhan a hűség. Csönd-teremtette alamuszi béke a titkos fegyver, mely sokadszor megadásra kényszerít. Köröttem négy fal-magányban hallgat a kreativitás, harmónia. De önmagammal már én is…

Tovább

Új vers

ÁRTATLAN TISZTÁK Sokszor már gyengélkedő prédaként tekintek magamra. Kire lecsaphatnak bármikor váratlan, s orvul. Kifinomult kegyetlenségek, álcázott alattomosságok titkom már mindenütt lappangva fertőznek. Felszín feletti életformánk gyakorta törtetőbb s alantosabb, akár férgek, és csúszómászók…

Tovább
süti beállítások módosítása