FÖLÉPÍTETT ÁLMOK


Pattognak átokverte pengő cintányéros szitok-szavak s bosszúálló,
alattomos indulatba csap át a meggondolatlan,csélcsap harag.
Miféle bolondját-járt kutyakiállítássá lett
e abszurd-nonszensz világ?
Gyehenna-vétkük akár a gyilkoló kés – csontokba vág.
Miféle parádés rémálom ez?
Miféle rögtön felbukkanó hazugság-propaganda képzetek
agyzsugorított gépezete acsarkodik,
fröcsög naphosszat süntelen?

Kripta-arcok túlzásba vitt sminkje prostituálttá tetoválja át
viselőit a díjnyertes tenyészméneket,
csücsörítő viaszbabákat.
Kikké lettek itt a hajdanvolt emberek
s kik a lélek-roncsok?!
– Azért dolgoztál, szenvedtél,
tűrtél hogy gyarapíts vagy csupán csak, hogy túlélj?!

Önmagadon már rég lemérhetted: melyik lett a világ
s melyik a hűtlen kézfogások,
ígéretek enyves lenyomata?
Némán bólogató fejek,
akár a szorgalmas Kelj fel Jancsik
tétlenül őgyelegnek bambán
míg a fent posztolók kamatostul
learatják a milliós bevételeket.

Vigyázzon az, kibe még szorulhatott némi becsület.
Nem ők válnak árulókká, kik szánalmas
éhbérekért gályáztak, robotoltak
– de arcukra szorítják kezeiket,
hogy annyira már ne fájjon bitang szédelgők
méltatlan alkuja, karrier-pozíciója.

Más országok tartózkodási vízumát tán
így is meghosszabbíthatják,
ha ott több lehetőség kínálkozik az ínséget felfedni.
Itt már aligha maradhatott valaki kinek sikeredett volna
érdemben akként szót emelnie, hogy újabb boldogabb
arcok tölthessék be a falka-kevés munkahelyeket,
s a valós értékeknek is maradhasson helye.
– Legőrlőbb, szélsőséges ciklusokon át meg kell
maradni embereknek, kiművelt főknek,
hogy felépített álmaink e ne sikkadjanak!