Kortárs ponyva


2023.júl.24.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

NAPOKKÉNT KIDŐL Megsértett Lélek-hurokon riadt menekülési vágy tán csak percekre. Riadt pengetés a porig alázott önbizalom háztáján. Elpattanó hurok között egyre nehézkesebb az igaz boldogságot újra felfedezni. Minden elfelejtett mozdulat felesleges szó meggyötör, mert visszahullik önzőn…

Tovább

Új vers

MOZGATHATÓ HÉJAK Csupán a színét s legfeljebb a héját, ha láthatod. Magházban négerbarna mag töppedve aszalódik szendén. Idegen kívülálló vándornak látszat, egyszerre bizalmasan bíztat, másként alattomos kedvvel még be is csalogat. Alattomos rétegzettségét, újranövesztett vaskos réteg vértezi;…

Tovább

Új vers

JEL-TÖREDÉKEK Nem tudok létezni láthatón, jelenvalón – csupán láthatatlan. Az elrendezett emberi törvényeket sorozatban megszegőkkel nem alkuszom. Ritkán érezhetem csupán csak, hogy a sok között akárcsak értékes Egy lehetek. Csak azt érzem, hogy holnapok pokol-menedék forrongó bugyrra elsüllyeszt,…

Tovább

Új vers

MEGALÁZÓ SUTTOGÁS Tudom már rég, nem kellenek becéző, hamis ígéretek, se szavak. Muszáj volna végre elindulnom bátran akár hátra se nézve, berántani ajtót-ablakot magam után. Akik eddig is megtiszteltek, hogy megismertek tán még így is velem maradnak egy darabon. Egy ideig még szeretnék…

Tovább

Új vers

HÍVÓ VÁGYAKOZÁS Most leszek nemsoká negyven. De két karom közt nem lehetett még az Egy-Kedves boldog, dédelgető Mindenség-érzés vont volna bűvös varázshatalmába s kértem fohászként a dacoló, büszke Angyalt: Vigyázzon reám, amíg csak élek! Halhatatlannak hitt szerelmünket, akárcsak a hűség…

Tovább

Új vers

HUROK-BECÉZGETÉS Esztendők nehézkes zsetonjai nyomják mellkasomat. Meglehet egyedül csakis ők tudhatják az Igazat. Merítgetném arcomat a voltba, hisz a Vanhoz – félő -, már aligha lehet közöm. Ki lakhat vajon szapora, tachikardiás szívemben mely már oly sok hamis betegséget, baljóslatú infarktust…

Tovább

Új vers

ÉRZELMES VERS Megfesteni ismerős arcok metszeteiben titokban bújócskázó érzések adakozó koordináta-rendszerét. Mert odakint már a túlzottan is felszínes világban az őszinteség, mint az egyedüli járhatóság rég megszűnt. Alattomos alakoskodások is rendre velük maradhatnak, akár a lemoshatatlan…

Tovább

Új vers

SZÁMVETÉSFELÉ FÉLÚTON Szívében bajlóslatúan dobol, rág a határtalan kiszolgáltatottság. Ki már végleg magára marad annak nem lehet már sem ideje, sem senkije. Évszakok vetkőzésébe mártja gazdagon aranyvégű tollát az Alkony, ha újra beköszönt az ősz. Ki magára marad, azt már nem vigasztalhatja sem…

Tovább

Új vers

ÁTFÚJT BÁNATOK Ahogy önmagukba árválkodva sodródnak a falevelek az elhagyott erdőben, hullámok örök, könnyű, szél-járta ünnepi tánca helyett önmagunkban megelőlegezett, összegyűjtött echó-zajokat hengergetnek. Fulladozásig teleszívják már magukat kipufogógázokkal, tinédzser-turhákkal,…

Tovább

Új vers

LÉLEK-TESTEK KÖLCSÖNHATÁSA Mikor a becsapható, balga szemek előtt a dolgok, érzések, tekintetek titkos párbeszéde észrevétlen már perbe fog, vallat – sokszor kiszámíthatatlan ösztön-vágyak csalétek-árnyak kisstílű, hamis lényegekké alakulnak. Alany s test eggyé válik, s mint számító cinkosok…

Tovább
süti beállítások módosítása