MINDENNAPOK NYERS GROTESZKJE

Elindul, mindennap elindul s az Ember
képtelen letörölni arcáról a rohanást.
Két rohanás között végesre szabatott
ítélettel állnak halandó időben.
Karnyújtásnyira belecsimpaszkodik Holnapok
lendülő folyamába a megfontolt céltudatos polgár.
S bár tudhatja jól, hogy örökké veszíteni fog
- meggyörnyedt hajnalok szilárd trónfosztását
még így is bátran kifigyelheti.

 A kenyérillatú, boldogabb élet
nem lehet szerencsétlen,
csetlő-botló hajótörötteké csupán.
Nemalvások hadifoglyai állnak vigyázzban őrt
egy-egy lapuló, ordas éjszakán...

 Hűvös, hófehér köntösökben
egymás után suhannak el
méltalan múltak emlék-vermeiből
ismeősök s jóbarátok.
Salakká lettek az elnyerhető ajándékba
kapott kézfogások is
- hajszolják egymást prostituált-olcsón
nyerészkedő ígéretek,
csélcsap, könnyűvérű fogadalmak.

 Sötétség szirupos pocsolyáin mindenkit
körbekerített árulás fogad.
Jó volna még a hagymahéj-lelkeket
bölcsőként megnyitni,
hogy felszabadultabban vallhasson s teremjen.
A fordított megtestesülés marcona viaszbábjai
folyton tanúskodnak s emlékztetnek
a megszégyenített lelkiismeret helyett is.

 Bokor-kezek, vagy gyöngyház-körmök alatt
szorongó remény feleselget.
Sokszor inkább tegnapok elvetett,
megtörtént idejére sóvárognak.
Tárgyak valóságában sem
lehetséges több tékozló menedék.
A legtöbb tanú gyáva, míg a bíráskodók
vagy holt-süketséggel, vagy tartós,
kiállhatatlan közönyöséggel merednek
bociszemekkel a kinti világba.

 Gyökér-meztelen számító pillantásokkal,
felesleges alakoskodásokkal
telistele a bulvár s közösségi média.
Kiknek szilárd s elvhű barátság nem teremhetett
minden bokorban bukottan csalódniuk kell,
mikor lépre mennek kivívott elismerések
fejében hírességek talpnyalásaiért!