REJTŐZKÖDŐ SZÁNDÉK

 
Merrefelé rejtőzködik a halálos szándék kívül-e, belül-e?!
S ha éppen bennem rejtőzködik orvul-gazul hát miért lapít sunyítón?
Miért, hogy nem felel?! Akkor miért félek kölcsönösen tőle,
és a Világtól, mely minden koron kényszerítve
hagyott tűrni s remélni,
mint szorgalmas besúgót?!
Naponta bele kell, hogy szédülhessek
a bizonyos megváltoztathatatlanba,
míg már újból rám nem zúdítja haragját
sok agymosott kritikai-tettem,
fűrészhangú-lódögök.

 Én legszívesebben beletörődnék már,
de még így se lehet, mert nem volna szabad így élni
mindennap fog vacogva, megcsúfoltan közösségi médiák
hamis árnyék-birodalmaitól megalázottan
- s nem mászhatok be önként csikorgón visító szívek alá méltón,
mert láthatatlan kívül rekedt már minden halálos csapda.

 Az elrontott Élet terméseit s hibáit magamba hordom:
emberek maradnak homályban,
kecsegtető luxusálom-szirupban,
kétség s remény közt félúton,
míg a létezés a Nirvána-Semmi felé tolat,
akár egy elszabadult gyorsvonat.
Tán már könnyebb volna,
a belátó jóan ész megértve fölfogná:
fájdalmasan nonszensz e mostani instabil-helyzet,
éppen ezért velejéig korrupt s zavaros.
Harci propagandát, puffogtató jelszavakat követel
vegyesen az ki áruló s cinkos!

A civilizált fogoly is,
akárcsak digitális nomád Robinson már bárkit
hajlandó puhítva megagyalni
szidni aki életet kiábrándult döntéseiről szerinte jócskán tehet.
Megkövesült cipóvá változik bosszúszomjas-kéz s ököl,
feltéve ha egyszer-egyszer kaphat
egy kis elkölthető zsebpénzt
s nagyobb halaktól.
Fejetlen, húgyagyú vadbarmok földjén
kortárs kultúrák virága aligha szökken már szárba!