SENKI TÖBBET?!

Az ember mostanság sokadszor,
egyre gyakrabban ellágyul,
akár az elmebeteg vagy az agyalágyult
szinte már hiányolja a rózsaszín agymosott
propaganda-mocsokban tobzódva
fetrengő bulvár-csatornák semmitmondó,
merészen alantos kínálatát.

 Sajnálja már a legújabb valóságshow
hírhedett perc-emberkés sztárjait,
a tinédzserkorú, bamba
vigyori-képű influencerek
egyre népesülő krémjét,
a hobbi-irodalmárok
s digitális online-nomádok
olcsó szintjét s folyvást azon töpreng
hogy voltak képesek ennyire
elfuserálni ezt a mostani pöcekori,
kőkori-vadbarom közállapotot?!

 Legtöbbször csak a nagy kiértékelések,
a konzultációk,
közutálatokból születik villám-hirtelen,
ideje hamar a nagy,
világraszóló közmegegyezésnek:
,,a ki hol rontotta el" - alapkérdése már nem oszt,
nem is szoroz.

Bűzös, mérgező szókaratés anyázások,
káromkodások kölcsönös szleng-akkordjai;
kiborított kukák, röpülő sörösüvegek,
összegrafitizett sikátorfalak
már mind-mind közrejátszanak abban,
hogy vadítsák, idegenítsék el egymástól
az egykor fejlődésnek szánt alkotói,
performance-közösségeket.

Ostobák agymosott idióták,
progaganda-rendszereket
jószántukból talpnyalók kiszolgálók között
sosem lehet sem összefogás sem egyezség.

 Ha van: kisstílű, kicsinyes haszonbérlet,
adok-veszek megalkuvó, lelki zsibvásár.
Lassan fognak csupán elsüllyedni
világító plazmatévék képernyőjéről
a hozzá-nem-értő,
rosszakaratú emberek.

 Igaz érdemeik elismerése véget kitüntetésekben,
busás juttatásokban részesülnek.
Egyszer megint feltűnnek a megfáradt,
aggastyánkorú nemzedék-társak
s máris szónokolni kezdenek:
Ki hol, mikor mit csinált,
vagy mit nem csinált?!

 S nyúlfarnyi, aprócska füzetméretű kötetekkel akarják
újra értelmezni a költészetet,
gondolat fogalmát.
Már minden területen méltatlan,
megalázó árverésre került
az ember lelke s cselekedete.
Senki többet?!