MÉGIS ÉS MEGSEM KÖZÖTTLáthatatlan lánc fityeg rajtam.Egyik szeme a félj, míg másik óvakodj.Becsapható karrier-álmokatdédelgetőnet-csatornák naponta mások orra alattis bármikor elhúzhatjáka becsaogató mézesmadzagot.Többet ér a földi, sokat nélkülöző,szemvedő stigma-jel, amikor igaz könnyeket…
BENSŐ VERGŐDÉSEKSaját mihaszna jelentéktelenségünkalamuszi, savanykás tudatátegyre nehézkesebb elviselnünk.Már mindenki naponta percekhínár-fonalán kitalál valamit.Megvesztegethető hazugság-orgiákcsapnak médiák csatornáinszenzációként a magasba.Ettől már annyira kiszámítható,visszabutított s mocskos…
IDŐ ELŐTT
Egyszer csak felnő az ember,mert ez a parancs-törvénys rácsodálkozik,akár a huncut-kíváncsigyerek ősz galamb-hajára,véreres, lüktető szemeire,kialvatlan bőr-barázdáira.Már csak ritkán megy,ha épp muszáj partikra vagy házhoz- és már nem is átkoz.Egyszer csak azt veszi észre,hogy az élet…
MÉLTATLAN ÁRULÁS
Most méltatlan hóhér-hurkotdobnak rám a keserédes percek is.Keserű ösztöneim,akár a mindenttudó szavaklemarják a legtöbb gazemberrőla felszínes, méla külcsínt,tűntető parvenü sznobságot.Emlékek hűségesen őrlik múltamat.Most bennem épülnek, terjeszkednek.Ugan maradhat-e bárki is,ki…
AZ EXTÁZIS NEHÉZSÉGEI
Mintha önmagunk is már félálomban fogannánk.Elbőő csak testünk,majd megtört szívünk veszett ela végső megsemmisülésben,amit a Mindenség kagyló húsredőinegymás számára tartogattak.Akár egy kiszámítható játékosjótékony összeesküvés az eltussolt botrány,amire mi jobban…
ROSTA-MOZAIK
Háttal állunk folyton a Múlttal.Mintha valami már mindennapszándékosan belénk akarna rohanni.Mintha vézna, megtépett árnyakreszkető sikátor-sötétben egyedülkell naponta hogy szembenézzünk,vagy szembeköpjük magunkat valamivel.E betegeskedő Kor ringyó-lelkűpestic-morálja gyorsan…
ÖNMAGÁBA BÚJKÁLÓ TÁRSADALOM
Szakadatlanul bújkáló időkben századokként,ha egyszer akad Egy-valaki ki kimer nézni galád,pöcegödör-világbas ott útmutatásként helyét megtalálja.Ma már ott tartunk, hogy újbóli divathóbort,fennhéjázó stílus-kötöttséggé vált a nagyzoló,nagymenő bunkó flegmaság,a…
A NINCS LOBOGÁSA
Örök nyughatatlan lobogásombanis néha sötétség lopakszik.Magamat-kísértőn utánam.Csöpp csecsemősírásként visszhangzikimmár süket fülek felé szüntelensegítségkérésem:pusztulófélben hagyott szerelems barátság, mint megkettőzöttcsapda rég túljártak kótyagos eszemen.Lettem volna inkább…
A JÖVŐ SZEMÉTDOMBJA
Tudhatom, mert megérzem:űzött vad leszek majd, vagy átutazó,megtűrt idegen.Kegyelmek ócska ígérete,mint patakzó vakolat fokozatosan lemálik rólam.Végső megérdemelt kikötőmet így se,úgy se nem találom.Alattomos szívekbe egyedül csaka minél több haszon,többszörösített pénz-bomba…