Új vers






A JÖVŐ SZEMÉTDOMBJA



Tudhatom, mert megérzem:
űzött vad leszek majd, vagy átutazó,
megtűrt idegen.
Kegyelmek ócska ígérete,
mint patakzó vakolat fokozatosan lemálik rólam.

Végső megérdemelt kikötőmet így se,
úgy se nem találom.
Alattomos szívekbe egyedül csak
a minél több haszon,
többszörösített pénz-bomba ketyeg.
Készárú-raktározássá silányodott
a romantikusnak hitt szerelem is,
ami hajdan kristálytisztán létezhetett. 

Körkörösen terjeszkedik az olcsó tömegcikk,
sok kicsinyeskedő tömeg-ember.
Talán már senki se láthatja a kuporgó,
számító emberi gesztusok mögött
a hétköznapi emberi karót nyelt kálváriáit,
amit önmagának adagolva szenvedett el.

- Belső mozgások pusztító
neszét vajon ki veheti észre?
Bárki bármit keressen az evilági,
szüntelen túlhajszolt életben már
minden jelentéktelenné foszlik.
S ha sokan nem remélt hasznot,
kidobnivaló karrier-álmokat kergethetnek
egy napon öngyilkosok lesznek
mind belső parancsra,
hiszen nem lehet már senki és semmi
az Élet-garanciát,
jótállását bizton szavatolhatja. 

Egyre gyül s gyülepedik naponta
a Jövő szemétdombja:
kicsinyes, tahósított divat-sztárok,
jöttment átmeneti párocskák uralják
a bulvármédiát s ezáltal a már amúgy
is totálisan agymosott, retardált világot.

A világhírnévre szert tett,
megfogadott nagyzoló dacok
s remények szinte azonnal gellert kapnak
egy-egy casting vagy meetingen.
Droid-dívák, felpumpált tesztoszteron-Titánok is
mind amerikai álmokat pisilnek,
hiszen már mindenkit kiábrándult
okádásra kényszerít a trágyszagú valóság.

Szándékosan bestszelleres sikerszerzők
érthetetlen betűsivatagokról,
megvalósíthatatlan álmokról karatyolnak
jól fizetetten, míg elóbb-utóbb
mindenkiről lehull majd a fölösleges
külcsín-sallang,
tabunak tekintett kimondhatatlan mondat!