MEGBICSAKLOTT TESTEK Egyre síkosabb testű immár a körbekerített, meztelencsiga sötétség. Élesednek, vészjóslóvá lesznek a baljóslatú, ikra-fények is; íjként feszül meg a melankóliába zuhant, súlyos hajótörött lélek. A vénák , vér-erek instabil molekula-alagútjaiban dübörögve vágtatnak brutális,…

PRÓBA-TEMETÉS Ha egyszer innen majd végleg elköltözöm az ég és a kacagva hívogató Nap vidáman biztosan összeér, miközben majd egyik vallatja a másikát: miért nem tudott teremtődni s újból létezni, mint eddig?! Ajtómat rendőrségi sárgaszalag-bélyeg metszi X-szerűen ketté, tudatva: Itt is meghalt az…

TÚLÉLÉS-PARADOXON Aki túlélte hajszál híján halhatatlan hősszerelmek kicsinyes civódásait, tragikusan pusztuló szakító-próbák öngyilkosággal fenyegetődző gondolatait, s nem maradt, vagy vesztegelt szándékosan fűrészfogú vasúti sínek kalodájában csak mert hamarabb leckét kaphatott a túlvilágból mint…

KIHÚNYT ÉGITESTEK Összekötetéssel többet már nem kötődik a holt anyag. Mielőtt végleg elszabadulhatna a megvakított, puszta fény a köztes átmenet közt lézeng, tengődik… Az Élet, mint a biztosított ismeretlen már rendre fogva tartja bűnös-ártatlan áldozatait egyaránt. Élet-cellákba rendeződik,…

ELSZÁLLÓ ÉLET-IDŐ Az Idő mögött fertőzötten, alamusziskodón lapul a kétség, megőszült foghíjason az utolsó reménység, mert az ábrándok kártyalapjaiból pingált szirupos valóság gyakorta, megrögzötten csalóka. Önbecsaphatóvá lett a kegyes vétség, ha csupán az ismeretlen magány lehet csupán az ember…

  CSERE-BERE Ha elcserélném sorsomat tán a megérdemelt, örök szerelem várakozna türelmese, hűséggel reám. Tengerpartok aranyló, puha homokjába írhatnám fel az örök Egy-nevet, aki megbabonázott, majd rabul ejtette hitvány sebzett szívemet. Alkonyok elvérzett vásznain, vörös sárkányos ég alatt…

KÍGYÓ-TÁNC A tartós ijedtség homlokráncai már elévülhetetlen beférkőztek a bőr pórusai alá.Szikár, benső parancsra cselekszik éppen úgy bölcs s ostoba. Tanúskodni vágyó szemek zárt ablakában már egyre nehezebb megérezni Igazat s a Jót. Még várakozni illik a végső leszámolásra és senki sem kérdezi:…

VALAMI MÉGISCSAK MEGMARAD Valami majd mégiscsak megmarad, akár egy tenyérnyi, aprócska illanó parázs a szendergő hamu alatt, falmélyedésekbn megőrzött borostyán-szív, sóhajok hídján romantikus szent-lakat. Egyetlen tükör, melyet hegy-élesen kettéhasít titkolt pillantások, áruló gesztusok egész…

BÉKE VELÜNK Béke velünk. Észre sem igen veszik, s mégis egyre sűrűbben, indokoltabban mondogatják mint a dadogó, ki egyszer még újra beszédképes lehet, de még nem most. De minden kiszámítható, tetetett mozdulat bizonyos hamis ellenpólust szolgáltat; lázít, felbújt, vagy épp megveszteget…

ÁLDOZAT-SZÁZAD Ezek a szánalmas évek már mind fölöslegesek. Nem kellenek. Mit is adhatnának cserébe olyan Euridiké-díváknak, kiket egyedül a pénz, mint státusz s a hatalom babonázhat épp meg? Szánalmas önmaguk idiótaságát könnyedén reklámozók társaságánál nincs is tán rosszabb. Fiatal karrierista,…