KÍGYÓ-TÁNC

A tartós ijedtség homlokráncai
már elévülhetetlen beférkőztek a bőr pórusai alá.
Szikár, benső parancsra cselekszik
éppen úgy bölcs s ostoba.
Tanúskodni vágyó szemek zárt ablakában
már egyre nehezebb megérezni Igazat s a Jót.
Még várakozni illik a végső leszámolásra
és senki sem kérdezi:
meddig? vagy minek?

Fény-romok szikár gyöngyeiből
áll a felépített kártyavár-délután.
Egyetlen pontban összefut koncentráció,
agyafúrt, kétszínű számítás.
A sebezhető Lélek immár kétszer is
meggondolja kinek fedheti fel
sanyargatott múltját, ki előtt nyílhat igazán ki,
mint virág istenigazán?
Futtukban már egyre kifelébb dőlnek,
míg végül önmaguk lábaiban
elgáncsolódnak törtető,
pénzéhes karrierista majmok,
seggnyaló, tahó idióták.

Még rúgózatlan érzi mindenki
az Idők táguló múlását.
A kitapintható ütőér tudja egyedül
a percek ketyegve lejárhatnak végleg.
A bölcs s próféta már egyivású.
Hátára veszi akárcsak Sziszifusz önző
megaláztatását, elárulását.
Egy egész életen átbukdácsolnak
a szorgalmasan tűrők.
Egyszerre oldódik szét Erkölcs
s Illem mindenkiben s a nemes,
drága szavak elvesznek,
elsikkadnak bunkó-paraszt tolvaj-stílusok alatt.

Hiába is gügyög egy-egy kiszolgáltatott
kisded-csecsemő inkubátorok ketreceiben,
ha fiatalkorú lány-anyukák sem érhetik
milyen alávaló játékszabályok szerint játszik
e mostani, önmagát is könnyedén eláruló Világ.
Megtalálható élet-kulcsok szelíd motozását
a zárak fogságában
- félő -, már senki se hallgatja!
Senki se tudhatja miként férhetne
bele a folyamatosan önmagát
dicsőítő hétköznapokba,
változandó korszemléletekbe?!