Kortárs ponyva


2023.jan.09.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

MEGVÁLASZOLATLAN KÉRDÉS Szobám mélységes barlangjából kutatom, figyelem az engemet körbevevő, marcona, galád Időket. Mind-mind közelebb érzem önmagamhoz immár az ősz suttogó levél-váltásait, merengő temetőit. Barlangomban szobám négy sarka egyszerre figyelmeztet s irányít, egyre hiányosabb s…

Tovább

Új versek

KÉTSÉGEK S HIÁNYOK Mostan aki homályosan lát, vagy csupán trendi vak és nem létezhet se ismerőse, se partnere hogyha kell s szükséges átkísérje a túlsó oldalra, hol alattomos szívritmusok útvesztői lapulnak, s kopaszfejű skeanhead-bandák garázdálkodnak, s nem tudni már mikor van a szabadrablások…

Tovább

Új vers

ELROMLOTT ATTITÜD Öröm s fájdalom ellen – régóta tudhatom -, lecsupaszított s védtelen vagyok! Borsón térdeltettek gyermekként a tanítók, mikor Mórickás-vicceket fütyültek füleimbe a többiek. Óroki metszésű mandulaszem, hamvas Kleopátra-egzotikum lengte körbe a Kedvest, mikor először beleszerettem…

Tovább

Új vers

SZÁMONKÉRÉS EGY FILOZÓFUSTÓLMondd csak édes öregem?Ki venné észre ma a buszmegállókfogságában benntragadtinfarktusgyanús öreg nénits benne a szenvedő emberséget?Hacsak az agyontupírozott,kikenceficézett tinédzserek közül nem,vagy döglegyek totális,egykedvű inváziója melymindent s mindenkit belep.A…

Tovább

Új vers

MONDHATNÁMRövid, egyszerű tőmondatok,tahósított udvarlások korszaka elkövetkezett!A létezés, akárcsak az újrakezdés kirojtosodott,önmagába korcsosult.Hamarabb kiszabadítja magáta hölgyek melle melltartók fogságából.Csók s mámor-szenzációktól nedvesbulvármédiák szirup-mocsok világa.Szánalmas grafiik…

Tovább

Új vers

AKI MAGA ELÉ MEREDHaszonleső igyekezettel máramár egyre többen mosolyognak, vigyorognak.Mert már mind kik- anno -, késretűzött látvánnyal vigasztalódtak,vagy hadonáztak,vagdalkoztak tettel s haraggala meggyötört félsz előbb-utóbbmár mindenkit felzabál!A szívre, ha őszintea lopakodó éjszakarémisztő…

Tovább

Új vers

BIZALMAS, FÜGGŐ PRÓBÁLKOZÁSEbben a ritkásan pergő,őszi levélesőben a gyönyörrelfelajzott emlékezetre finomanráfeszülni látszik a még pezsgő,rozsdamarta nyár utolsó lánglobbanása.A lélek ismét jólesőn elfelejti önmagát,míg a pompázva babonázóaranyviharú levelek között elveszheta természeti táj…

Tovább
süti beállítások módosítása