EGYSZERŰSÍTETT MEGÁLLAPÍTÁS


Hogy is juthatnánk el csontig lecsupaszított,
legbelsőbb, rejtegetett világunkba,
mikor árván sírdogáló kisgyerek nyafog,
nyűszít mibennünk s nem engedi meg,
hogy felnőttek galád, alantos, mihaszna
módján önmagunknak is hazudhassunk?!

Űzött, számkivetett vadakként átgázolunk
tajték-csatakosan tótágast-állt életünkön
s az ami még elérhető lett volna;
babonázó, kacér mosolyok tűz-lobbanása,
szerelmi mindenség halhatatlan beteljesedése
már rejteknek, menedéknek se jó,
hiszen rég elvesztette bimbozó, kegyes varázsát.

Szellős, nyirkos árkok, csapdákba
hajszolt ásító szakadék-vermekbe hajszolnak
bennünket a megszépített, idillikus álmok.
Közelítő, ordas-csaholó fakrasfalkák lesben állnak,
majd orvul s merészen támadnak.
- Régóta gyarlókká fonnyadtunk mi!
Csak a hasztalan, semmirekellő karrierálmokért
nem érdemes már küzdeni!
Egyszerre szándékosan tétovázunk, botladozunk
- körbekerít bennünket orvul alattomos,
hitszegő ígéretek,
széptevések milliónyi színeváltozása.

A nyiladozó értelem ravasz intelligenciája
csupán csak kivételes emberekben mutatkozhat meg.
E sanda, velejéig ártó Hiéna-Korban
mikor a szabad-gondolatok s eszmék
szikra-bontogató, kreatív fénye egyre fogyatkozik
s lankad - némán meghagyott gondolkodókat,
hírmondó prófétákat egymás után
sorra végzi ki a Hóhér-Idő!

Nem oldódhat immár sosem gyötrelmes
magányunk, dac-szabdalta szikla-felelősségünk!
Kik még egykoron őszinte szívekkel igazán szerettek
minket most gyatra, tehetetlen földi sutasággal
tékozlón elbitangolják nem csupán a szeretet bilincseit,
de még gyermekeiket is könnyedén meg s kitagadják.
Tündöklőbb fényű otthon-menedéket
kellene teremteni kihűlt, jeges éjszakákban!