AKTUÁLIS, HÁBORGÓ SZELLEM


Lehetett volna nyugodtan túlvilági
síron túlra is elkísérő szent és sérthetetlen magány.
Lehetett volna nappalok rom-hordalékain
boldog s elégedett ünnep,
melyet nem kell cserébe viszonozni.
Lehetett volna flörtölő-kacér tekintetekre
válasz romantika, gyermeki játékos tétovaság.

Krokodil-könnyek nyilvános meggyalázása
helyett inkább babusgató, gyöngéd cirógatás.
Lehetett volna szomjat-oltó vágyakozó csókok
a szösz-sötétben,
mikor már minden más hallgatva alszik,
hamvadó gyöngéd szirmok közti titkos,
féltve megőrzött angyal-dédelgetés.

Lehetett volna tisztes, egyszerű igazi család
s otthon hová mindenkoron jó visszatérni,
megértő, gondoskodó menedékre találni.
Lehetett volna babonázó csavarmenet,
melyben test a testhez kémiák
s vágyak által a lelkek egyesített
Mindenségéig elvezet.
Lehetett volna védtelen, pihegő, pici láng
vagy indulatos lávakitörés föl-föltámadó,
örök remény, amit bárhogy taposnának
úton-útfélen mindig feltámad s útra kél.

Lehetett volna telefonba bátortalan
elmotyogott bűnbánat szó-csokra.
Lehetett volna biztos megbocsátás
az elátkozott, szánalmas életben
ahol tán már minden kettétört.
Lehetett volna boldogságban
sugárzó asszonyi szív-hullámverés,
melyet még betölthet halhatatlan szerelem
s szférák boldogult zsongító zeneisége.
Lehetett volna pisszegő csönd,
melyet illendő udvariassággal meghallgatni illik.

Lehetett volna kacagó méz napsugár-mosolyokon
bújócskát járó szerelmes tekintet
mely óhatatlan s örökkön meg-megszólít!
Lehetett volna csalhatatlan
s tán épp ezért jogos különbéke,
mely nem kér, nem kunyerál
fölösleges engedélyeket
- de mindig megbocsát
az arra érdemeseknek.
Lehetett volna rettegő,
alamuszi félelmek
s önbizalomhiány nélkül is élni,
bolgodulni!