CSELEKVŐ XXI. SZÁZADI ÓDA
Kikönyökölve emostani velejéig hóhér-rágta Időmből, még idáig hallatszik szánalmasan nyüzsgő utcák szívdobbanásában ordas, krokodil-részegek tivornyás szópárbaja. Egy-egy itt ragadt Tandori-veréb még tűntetőn a csupasz ágakon csüng. A szomszéd hold-kráteres tájban…
CÉLZOTT JÓS-ÜZLET
Odakint a hajnali pirkadó ködben, beteg hernyóként sárgaszín villamosok vánszorognak; újból megindul immár a hajnali józan robot, amíg a vaksötét kirakatüvegek bezárt arcán fel-feldereng egy-egy fény-szülte, szikár mosoly.
Önmagában még csupán csak most kezd fuldoklani…
A KÖZÖNYÖSSÉG FOKOZATAI Megnyerhető veszteség veszi mindannyiszor kezdetét. Kiszikkadt kenyérdarabokban holt kapcsolatok, eltékozolt emlékeink lappanganak. Ér-e bármit is önkéntes fáradozásunk, hogy gyerekeket biciklizni, s versekre tanítunk, mikor e mostani generáció inkább az X-boksz s…
A KÖZÖNYÖSSÉG FOKOZATAI Megnyerhető veszteség veszi mindannyiszor kezdetét. Kiszikkadt kenyérdarabokban holt kapcsolatok, eltékozolt emlékeink lappanganak. Ér-e bármit is önkéntes fáradozásunk, hogy gyerekeket biciklizni, s versekre tanítunk, mikor e mostani generáció inkább az X-boksz s…
BONTÁSRA-ÍTÉLT RÉTEGEK Ha elég volna tudni, sejteni a vissza-nem-fordítható emberi törvényt;,,ki mint vetett, azonképpen arat!” – s hogy mind egy szálig majdan magunk is megmértünk az Időben és valahol őrködve fogják megőrizni az igazi-őszinte szavainkat – amit tettünk, vagy amit lelkes…
PÉLDÁZAT JOBB IDŐKRE
Annyi számkivetett, mihaszna éven át nyomunkban vannak mindenütt az árnyak. Lomhán majd egyre imbolyogva kuporgón átvánszorognak előbb mirajtunk majd eltökélt, kitűzött céljainkon.
Árkok, csapdák, drótakadályok vermei között kiüresedett hiány-kráter, holdbéli csónakos-táj…
JÓSLAT MAGAMRÓLMikor majdan lerágott csontjaim lebontó férgek, s bogarak elé vettetnek, akár a gazdag meg-nem-érdemelt zsákmány tán még pislákolni fog akarat s vakszerencse, mikor már eltemettek.
Urnákba zárt por s hamurétegek közt még az utolsó órán is ritkán hamvad el a dobbanó szívburok. Önként…
Mintha megszégyenítettek volna Agymosott, képzavarokkal tarkított múlt-jövőben, mikor a galád ember is önmagába visszakorcsosul, míg az örökké forgandó Idő rabigát ölt s a visszaérő Végtelennel harca száll. Testszagú jelenlétben már minden hallgatva körülölel; elkendőzve, beismerve a magára ismerő…
ANONYMUS-ISMERETLENEKÉRT Valamit muszáj volna végre már tenni e felszínes, untig köpönyegforgató Kor ismeretlen művészeiért. Mielőtt végleg elfelejtődnek. Kitörli Anonymus-neveiket a gyarló hitvány emlékezet, Idő ahová megszülettek. A díjak, huhogók, segg-talpnyalók ócska kis kórusa, öntömjénező…
