MÁSODIK FELVONÁS
(Szín: ugyanaz. Másnap este vagyunk. Vacsora előtt. Dorka és Andi kettesben; Dorka kissé idegesen fel-alá járkál, Andi kényelmesen lazítva üldögél.)
ANDI (önsajnálat, és hisztériás haraggal) Azt hiszed, hogy nekem ez kellemes? Egy nagy francot kisanyám!
DORKA (nem védekezik, mégis kissé értetlenül áll a helyzet előtt) Andikám! Hát mi történt?! Csak nem vagy beteg?!
ANDI Azt hiszed, hogy boldog vagyok egy olyan pasi mellett, akiről már kilométerekre szaglik, hogy csak trófeának kell neki egy újabb fokhagymaseggű, irtó dögös csaj!
DORKA Szívecském! Légy szíves! Fejezd be! Itt vendég vagy! Ne felejtsd el!
ANDI Azt hiszed, hogy a boldogság mindenkit megtalálhat?!
DORKA Drágám! Befognád végre a szád! Hisztizéssel még soha nem oldódott meg semmi!
ANDI Mondd meg az IGAZAT!
DORKA Drága barátnőm! Kicsit fedd le a hangerőt! Te is tudod, hogy nem vagyunk egyedül a házban!
ANDI Persze hogy vannak! Hogy te milyen idióta, korlátolt kis liba vagy! Hogy nem vettem eddig észre?! Eljöttünk hozzátok vendégségbe, és azt hitted, hogy nem veszem majd észre, hogy az én Tibikém máris rámozdult, és szabályosan begerjedt Mirandára!
DORKA Hát ez igazán nem akkora tragédia! Nem igaz?! Legfeljebb kipróbálhatjuk közösen a csoportos szexualitás előnyeit is! (kicsit nevetgél)
ANDI (mogorván) Hát az mindjárt más! A tökéletes boldogság!
DORKA Csak nem mérges-durcis a kisasszonyka?
ANDI Azt mondtam, hogy a tökéletes boldogság egy nagy kalap kaki!
DORKA Dehogy mondtad… te most éppen a kozmikus újjászületés állapotában vagy, és élnél-halnál egy kiadós szexért!
ANDI Lehet, hogy elszakadtam egy kicsit a világtól, és nekem ez most pont jó így!
DORKA Nekem nyolc, ha neked is! (gyöngéden ráfúj a körmeire, mint aki lakkozni volt az ujjait)
ANDI (visszafojtott indulattal, ami hisztizéssel vegyül) Miért kell a megtalált boldogsághoz ennyi mindenen átmennie az embernek?!
DORKA (kissé fáradtabban, mégis még mindig fel-alá járkálva) Mert az emberek többsége még mindig tabunak tekinti azt, ha a háta mögött lefekszenek valaki mással!
ANDI (hitetlenül) …És most mondd meg nekem, de őszintén, hogy mi a fenét csinálhatnék!
DORKA (mint aki szándékosan kerülni szeretne a többi konfrontációt) Még egyszer mondom, hogy a legtöbb pasi fél, ha egy vonzó, és egzotikus nő feltűnik a színen, mert akkor sutba dobhatják az Alfahímek elméletét, hogy egyenesen ők az egyeduralkodók a földön!
ANDI (még mindig sértődötten) Mitől tartanak úgy? Tibi és Miranda?…
DORKA Szerintem attól vannak beindulva, hogy a kölcsönös vonzódás aprócska kis szikrákat gyújtott amivel egyikük sem tud még mit kezdeni!
ANDI Te miért nem beszéltél velük erről? A franc egye meg!
DORKA (kimérten, még mindig higgadtan) Sajnos szívecském erre még nem került sor! De te is tudod! Ami késik nem múlik!
ANDI És mit csinálhattak? Fogadni mernék, hogy az a kis ribanc még mindig fent van Tibinél és kellemesen eletyepetyéznek! Az is lehet, hogy a kis kurva már újból megmérte az én kis drágám férfiasságát! Bezárkóztak?
DORKA Igen! Legalább is… gondolom!
ANDI Mit gondolkodsz te folyton?!
DORKA Na és kit érdekel, ha egész napjukat fenn töltik a szobájukban! Legalább addig sincsenek láb alatt, és nem roppanhat ki egy értelmetlen konfliktus! Nem igaz?!
ANDI (meggondolja magát, és nagyon szelíden folytatja) Nézd! Te vagy az egyik legjobb barátnőm! Már mióta is ismerjük egymást?! Gyakorlatilag egész gyerekkorunkat együtt töltöttük a balatoni üdülőben, és minden vágyunk az volt, ha egyszerre hat gombóccal is elnyalogathattunk kedvenc fagyinkból! Nézd csak! Én bocsánatot kérek, hogy ennyire hülye féltékeny idiotisztika voltam.
DORKA Én már nem is veszem fel az ilyesmit! Azt gondolom, hogy mindketten érett, fantasztikusan szexis csajszik vagyunk, akikhez ilyen gyerekes viselkedés nem illik!
ANDI (kissé ingerülten) Mi a franc bajod van?! Mondtam már, hogy bocsánatot kérek!
DORKA (inkább csak saját magának szánja a szavakat) Nem emlékszem rá, hogy az apám egyszer is bocsánatot kért volna drága anyukámtól. Néha nagyon bánom, hogy nem átkozott férfinak születtem!
ANDI (megrázza a fejét; tárgyilagosan) Az se nagy kunszt!
DORKA Nekik a legegyszerűbb! Pénz, és sikeresség! Míg nekünk mi marad? Háztartás és életünk hosszáig gondoskodhatunk szinte mindenről, míg a teremtés zabolázhatatlan koronái élik világukat, mint Marci hevesen! (nagy öngúnnyal) Halvány fogalmuk sincsen róla milyen is az amikor… valaki feleség; anya; szerető; csábító; szélhámos; szexistennő…
ANDI Ne is mondd! (kifújja a levegőt, sóhajt, vágyakozik)
DORKA (halkan felnevet) Azt mondják a szakemberek, meg az életmód tanácsadók, hogy ebben a mostani túlzottan exibicionista, élvhajhász korszakunkban, amikor annyira túlzásba visszük az egészséges életmódot, hogyha valaki modjuk teherbe esik, vagy csupán felszaladt rá pár jótékonynak is nevezhető, aprócska kiló az már a dögös, egzotikus szépségek ősellensége! A narancsbőrről már nem is beszélve!
ANDI Én hiába is lennék férfi a fityegő szerszámommal karöltve, talán úgy se érezném jobban magam…
DORKA (egy kis leplezett önfenntartással) Szerintem sem! És mégis!
ANDI (kissé túlozva) Jaj, a fene vigye el! Nincsen hol kielégíteni megtikkadt micsodám! (kinyújtóztatja mind a két kezét, mint aki tornagyakorlatot végez)
Egyébként te hogy érzed magad Milánkával?
DORKA (kissé hirtelen) Hogy érted ezt?!
ANDI (kicsit megijed a hirtelen hangszíntől, de nem nagyon) Ugyan már! Hát milyen az egészséges szexuális kapcsolatotok?!
DORKA Neked ehhez szerintem semmi közöd sincs, még akkor sem, ha a legjobb barátnőm vagy! Miért?! Te és a kis Casanova, hogy vagytok? Mekkora szerszámmal is bírhat Tibikéd? (finomkodó iróniával)
ANDI Látod-látod! Most meg te vagy az, aki mind a két végéről tűzbe tartja a vasat, és nem ereszti!
DORKA Hiszen én azt gondoltam, hogy csak beszélgetünk! Vagy nem?!
ANDI De, nagyon is! De… azért… szóval… tudod, hogy értem…
DORKA Oh! Nagyon is! Felnőtt, egészséges, dögös csajok vagyunk, és ami a legfontosabb, hogy függetlenek! Akár a tíz ujjunkra is kaphatnánk pasikat a nap bármelyik percében!
ANDI Akkor mi itt a probléma?! (kíváncsin néz vele farkaszemet)
DORKA Hát, hogy ki vagyunk szolgáltatva a gondtalan jólétnek! Csak ennyi a történet!
ANDI De bármikor elmehetnél melózni, hogy egy kicsit segít Milánkádnak! Szerinted bárhol megállnád a helyed fürge vagy, és rugalmas!
DORKA Ugye te most viccelsz? Még hogy dolgozni?! Kis barátném van neked egyáltalán bármi halvány kis fogalmad is, hogy mi zajlik a mostani szemétkedő világban?! Egymást tapossák, és zabálják fel a nagyhalak, és akit már végletekig kiszipolyoztak az örül, ha a késő esti műszak végén holtfáradtan hazaesik! És akkor hol marad kérdezem én az élet élvezete, és a Dolce Vita?!
(Látva, hogy Andi szép csöndesen inkább kisúrran mikor Milán újból feltűnik)
Mit képzelsz te? Hová sündörögsz?!
ANDI (aprócska fogacskái között szűrve a szavakat) Elmehetsz te Kukutyinba is, ha gondolod!
MILÁN (szándékosan derűs hangot erőltetve) No, no, hát itt meg mi történt? Mi ez a gyászos hangulat?
ANDI (éppen előtte állt meg; erősen) Leszel szívesen beszélni a fejecskéjével, mert különben én teszem meg!
MILÁN (hüledezve) Leszek szíves… micsodát…?
DORKA (Andi után kiállt feltűnően amibe vegyült ellenállás, és tűntetés is) Látod-látod kedves barátnőm előbb-utóbb csak megjelenik a hőn szeretett lovag-pojáca, csak kérni kell! (arcon puszilja Milánt) Szia Drágám! Mesélj! Hogy utaztál?! A barátnőknek kellene két jókora, kényelmes legyintés, hogy kicsit helyre rázódjék az agyi fogaskereke!
MILÁN (kissé értetlenkedve, zavartan) Miért? Talán Tibi, és Andi…?
DORKA (kimegy) Hát nekik is romokban lehet az életük annyi már biztos!
MILÁN (bizonytalanul, félszegen) Várj! Nem beszélgetünk egy kicsit? (Andihoz) Valami baj történt…?
ANDI Mint mondani szokás, ha egy kapcsolat zátonyra futott, akkor jó lesz az alkalmi szex is!
MILÁN (nem ért semmit; legszívesebben hagyná az egészet) Oh! Megértem!
ANDI (mézesmázosan) Van bármiféle újdonság itt a házban?
MILÁN Hát persze! Mit parancsolsz?!
ANDI Úgy értettem, hogy valami különleges dolog… (sejtelmesen, izgatón ránéz, mint aki egyenesen el akarja csábítani)
MILÁN (kicsit feszélyezetten, megilletődötten) Oh! Hát attól tartok, hogy… éppen most készülök befejezni egy új verseskötetet…
ANDI Jaj, hagyjuk a csudába! Én nem olyan dologra gondoltam! (enyhén bosszús, mint akit megbántottak)
MILÁN Persze megértem amire vágyol, de azért szerintem nem szabadna megfeledkeznünk róla, hogy hol vagyunk, és hogy milyen kapcsolatban állunk! Vagy te nem így gondolod?!
ANDI Mi a fenét akar a te Dorkád ebben a kapcsolatban?
MILÁN (erősen megvakarja a fejét, mint aki nagyon gondolkozik) Szerintem azt képzeli, hogy mellettem majd újból megtalálhatja régivágású csillogását!
ANDI Na, és? Sikerült neki?!
MILÁN (nem fesztelen, de zavarban van) Fokozható a tendencia, de már javul!
ANDI (szelídebben, megértessél) Tudod még én se próbáltam ki eddig a csoportosan, ha erre vagy kíváncsi!
MILÁN (valami másra gondol) Már, hogy szóval… úgy érted…?
ANDI (kirobban; félig hisztit csak, félig masszívan dühöng) A francba már! Te vagy a legdögösebb pasit akit valaha is ismerhetek, és akkor egy pénzes pöffeteggombát kell naponta huszonnégy órán keresztül boldogítanom csak azért, mert pénze van! Ez nem igazság! (keresztbe fonja maga előtt duzzogón a kezeit) Te is tipikusan férfi vagy! Semmire se mész az igazi nők nélkül!
MILÁN (visszafogja magát, de látszik rajta, hogy minden szava nagyon komoly) TE! Vannak pillanataim, amikor hamar betelik a pohár! Kérlek vigyázz!
ANDI (legyint, könnyelműen) Persze, már megszoktuk drága Milánka!
MILÁN (nem enged; talpraesett, nagyon férfias) Ezt most rögtön fejezd be! Az én nevem Milán! És bármit is csinált, vagy nem csinált Dorka akkor is nagyon kedvelem, és jelenleg együtt élünk!
ANDI (ő se hagyja magát) Hű, de nagyon megijedtem! Áll már a zászlód édes?! Imádom, ha tűzbe hoz egy férfi!
MILÁN Vannak pillanatok, amikor nem lehet tovább… Én már igazán nem tudom, hogy mi a fenét lehetne csinálni? Dorkának már semmi sem jó! Ha elmegyünk egy hétre nyaralni álandóan csak jön az unalomig ismételt pocskondiázással, hogy miért pont a Bahamákra, vagy a Húsvét-szigetekre kellett megint mennünk? Ha gyertyafényt és romantikát szeretnék neki becsempészni az unalmas hétköznapjaiba már akkor is kiállhatatlan egy perszóna!
ANDI (fejét kihívóan felemeli, mint aki csábítani készül) De nekem azért még most is nehezedre esik ellenállni?
MILÁN Nem ez az első este ugye? Nem most először környékezel meg?! Nem most jössz először a régen nem látott barátnődhöz, és megpróbálsz furmányos ördögi praktikával elcsábítani, igaz?!
ANDI (kicsit dühöngve) Én is nagyon jól tudom, hogy mit jelent a boldogság egy párkapcsolatban, de Tibike olyan… nyámnyila, meg azt hiszi magáról csak azért, mert méregdrága Armani-napszemcsit hord attól lesz már valaki! Te egészen más vagy! (galléron ragadja, és vonzón testéhez simul)
MILÁN (rendkívül zavarban van, és látszólag azt sem tudja, hogy mit kellene tennie ebben a helyzetben) Ezt talán nem itt kellene megvitatni, nem gondolod?!
ANDI Ugyan már, szépfiú! Nem fog fájni! Sőt! Mindkettőnknek olyan élményben lesz része, amiéről még álmodni sem mert! Én legalább is sokszor töprengtem már rajta! (mohón elkezdené vetkőztetni)
MILÁN Látod! Ez a baj! Úgy viselkedsz most is, mint egy hisztizős kislány, akinek nem vették meg a legdrágább játékot csak hogy nyugodtan maradjon a szülinapján!
ANDI (már tombol) ÉN NEM AKARTAM TIBIT! Ő AKART ENGEM! MINDENÁRON!
MILÁN Én önmagamat szeretném megtalálni valami mellett, és nem rátelepedéssel! (mindketten zihálnak; aztán egy kis szomorú nevetés; Milán megpróbál közönyösen beszélni) Nna! Most hogy kiöntöttem búmat-bánatomat kicsit talán meg is könnyebbültem! Csinálok egy könnyed limonádés koktélt! Te is kérsz egy kis frissítőt?
ANDI (szomorkásan, szándékosan kislányos hangon) Amikor még pici kis hercegnő voltam, - szóval kislány koromban: amikor kihevertem azt a két évig fájó kórházi sebet, hogy húzatni kellett a pufók kis lábaimat, mert mindig is kisnövésű voltam, és ez valahogy a szüleimnek se tetszett, akkor te voltál az én legjobb kis barátom! Aztán ahogy múltak az évek, és dögös, mindenben lázadó kiskamasz lettem, és már szépen kifejlődött, elég korán a cicim is azt hiszem, hogy egyre nagyobb lett a felszínesség és a szakadék a társadalom, és az egyén között…
MILÁN (a kiskonyhában készíti a limonádét; kiszól) Hogy szereted? Sok citrommal, vagy kevés cukorral?
ANDI (folytatja) Aztán ahogy múltak az évek te szegénykém is kicsit magadra maradtál… és tudod mi lett belőled? Egy nagydarab roncs! Egy senki! És sajnos – főként Dorka mellett -, valahogy az is maradtál! Egy kedves, udvarias úriember a pusztuló fajtából, akire már a kutya se kíváncsi!
MILÁN (nem figyel oda; készíti a limonádét) Hát persze!
ANDI …És most megint ott tartunk, hogy kikötöttél egy bestia csaj mellett, aki bárkivel képes volna ágyba bújni! Kevés citromot kérek, és semmi cukrot, mert Tibikének úgy tetszem, ha karcsú maradok!
MILÁN (kijön a kiskonyhából; hozza a két pohár limonádét) Tessék parancsolni! Kicsit talán erősebb lett! Elnézésedet kérem!
ANDI Hogy is változhattam meg ennyire?! Azelőtt, ha pufók voltam csak te voltál az, aki láthatatlanul is észrevettél, és mióta ez a gusztustalan egészség, és fitnessmánia szervesen beépült a hétköznapjainkba azóta mintha sokkalta felszínesebben viselkednénk másokkal is! Inkább te ne haragudj! (átveszi az italát, és jelentőségteljesen megszorítja Milán kezét)
MILÁN (miközben Andi helyet foglal Milán szándékosan állva marad, mert nem szeretne konfrontálódni) Említettem a barátnőmnek, hogy szívesen elbeszélgetnék Mirandával… ha úgy gondolod, hogy van valami értelme. Hű! ez aztán a limonádé!
MILÁN (játssza a meglepettet) Igazán beszélgetni szeretnél Mirandával? Tudod ő egy roppant talpraesett, tüzesen egzotikus hölgy…
ANDI Én azt gondoltam magamban, hogy te nagyon örülnél neki, ha megpróbálnék volt barátnőddel összebarátkozni! De, ha neked ez kellemetlen, vagy problémát jelent! Kérlek! Akkor hagyjuk az egészet!
MILÁN (szabadkozik) Nem, nem! Csak egészen nyugodtan! Feltételezem úgy is számtalan olyan hölgyies téma van, amihez a férfiak többsége egyáltalán nem is ért!
ANDI (kicsit huncut játékossággal) Tudod szeretem az olyan emberkéket, akik ami ,,a szívükön az a szájukon” ősi típusába tartoznak!
Szünet. Miranda megjelenik a bejáróban
MIRANDA Érződik rajtam a jó hangulat? (Andi észreveszi, odaszalad hozzá, széttárják a karjukat; összeölelkeznek) Szívecském! Te itt?!
ANDI Szia, életem! Hát hogy s mint vagy?
MIRANDA (félig tréfás váddal) Hát mondhatom drágám eléggé siralmas volt a fogadóbizottság nélküled!
ANDI Kérlek, ne haragudj! Tudod Tibike is itt van, és már alig várja, hogy találkozzatok!
MIRANDA Látom! Te mindig kész vagy valaki más oldalán megtalálni a számításodat!
MILÁN (figyelmesen szemügyre veszi Mirandát) Hát ahhoz képest, hogy nemrég estél át egy komoly szakításon! Nagyon jól tartod magad! Hozhatok neked egy kis limonádét?!
MIRANDA Mindjárt akár egy duplát is! (Andihoz fordulva) Nem tudom te hogy vagy vele szívem, de a nyolcvanfokos diópálinkának van még csak íze! Valósággal azonnal perzseli az ember gigáját! Mintha folyékony lávát inna!
ANDI (kicsit erőltetett mosollyal) Igen! Úgy látszik!
MIRANDA (Milán kicsit meggyökeresedetten áll, nem mozdul) Hát… ha senki nem hoz nekem egy kis itókát majd én keverek magamnak!
MILÁN (feláll kicsit fáradtan) Maradj csak nyugodtan kedvesem! Mindjárt hozom!
MIRANDA (társalogva) Hát… igazán nem szeretnélek sem fárasztani, sem a terhetekre lenni! Ma volt egy kis kalandom a városban! Úgy látszik, hogy a genetika jótékony hatását a formás popsim szenvedte meg!
ANDI Ne mondd drágám! És mi történt?! (kíváncsiskodva)
MIRANDA Bent voltam a városban, és azon az állandóan konzervdoboz sűrűségű, agyonzsúfolt buszon valamelyik szerencsés fiatalember többször megtapizott! De úgy, hogy én csak pirultam!
ANDI Hát ez rettenetes! Remélem azonnal tettél feljelentést a rendőségen?!
MIRANDA Ne gyerekeskedj életem! Ugyan kit jelenthetnék fel, amikor azt se tudom, hogy egy ember volt, vagy egyszerre több! A legfontosabb, hogy személyes biztonságom, és egyéb dolgaim nem forogtak veszélyben! És különben is! (legyint egyet) Számomra hihetetlenül jót tett a csenevész önbizalmamnak, hogy valakinek könnyed, nyárias kollekciómban is nagyon tetszhetek! (mosolyog)
MILÁN (a kiskonyhából kiszólva) Hogy szereted a limonádét kedves?
MIRANDA Jó lesz, ahogy hozod! Most még az a nyavalyás cukor sem tud lázba hozni!
ANDI Aztán hazamentél, csak így egyszerűen?!
MIRANDA (andihoz fordulva) Mi mást tehettem volna?! Gondolod kicsi szívem, hogy majd a többi ember lesz annyira tapintatos lovag, hogy felajánlja segítségét egy majdnem bajba keveredett hölgyeménynek?
ANDI Hát… persze, hogy nem! De azért ez mégis disznóság! Ennyire nem számít manapság a közbiztonság!
MIRANDA Ahogy mondod!
MILÁN (átadja Mirandának a kevert limonádét; a történet kicsit elszórakoztatja) De különben is, ha megbocsátasz miért kell neked állandó jelleggel annyira szexisen, és kihívóan öltözködnöd, hogy bezsongatod magad körül az éhező férfiszíveket?
ANDI Jaj, Milánka! Vedd nyugodtan tudomásul, hogy vannak hölgyek, akiknek egész lényéből csak úgy árad az egzotikus vonzalom, és csábos szexulitás!
MIRANDA (kortyol egyet a hűsítő limonádéból) Hű! Látom Milánkám, hogy valami sosem megy ki a divatból!
MILÁN (még mindig várakozik, közben kicsit szigorúan, dorgálóan néz rá) Szerintem nyugodtan válaszolhatsz a feltett kérdésre! Miért is?!
MIRANDA (tűnődik) Miért is?... nem is tudom… talán csak szeretnék mindenkinek megfelelni…
MILÁN Dorka valóságos hisztis patáliát csapna, ha sok mindenre fény derülne!
MIRANDA (bólint) Hát édesem! Azt el is hiszem! Arra gondoltam, hogy megpróbálok összespórolni egy kis pénzt a fizetésemből, és elutaznék egy meleg, karibi hangulatú helyre, ahol a harmónia, és paradicsomi állapotok uralkodnának az örökös idegeskedések, és stresszelések helyett! (figyelmesen nézi Milánt, ami maga elé bámul, és szemeiben kisfiús szomorúság ül, amitől nagyon vonzó lesz)
ANDI (mint Miranda) Ez nagyszerű volna Milánka! Elmennék veletek!
MILÁN (felnéz; észreveszi, hogy mindketten őt figyelik. Összeráncolja a homlokát, egy-két grimaszt is vág) Nem is tudom Dorka… talán már minden elveszett…
Kis csend
MIRANDA (hogy enyhítse a feszültséget) Vagy egyszerűen csak a kedvedre szeretnék tenni, mert nagyon fontos vagy nekem! Hiába! Szegény Dorkádnak nem sikeredett pasit fognia magának, aztán váratlanul lecsapott rád!
MILÁN (nagyon fölényeskedve) Hát azt gondolom drágám, hogy még annyi év távolából is nyugodt szívvel találnék magamnak egy fantasztikus hölgyet, ha úgy hozná a sors!
MIRANDA (kioktató hangnemben) Nem szeretem, ha így beszélsz velem!
ANDI Annyira jó hogy mind így együtt vagyunk! Most legalább mindent részletesen megtárgyalhatunk! (próbálja oldani a feszültséget)
MIRANDA (mint aki átment védekezésbe) Csak hogy tudjátok, nem én voltam az aki összefeküdt fűvel-fával, és csoportosan is majd begerjedt!
ANDI (meglepetten) Miért drágám? A többiekkel mi történt?
MIRANDA (harcra készen) Kérdezem én egy felnőtt, független, szingli nő csak nem fog engedélyt kérni ahhoz, hogy kiszálljon egy halálra ítélt kapcsolatból, amit legfeljebb a szex tarthat össze csupán ideig-óráig!
ANDI Oh, kicsikém! Olyan nagy a választék! Nem is hinnéd el, hogy amikor mindig konditerembe megyek, hogy egy kicsit legeltethessem a szemem azokon a szépen kimunkált deltásított izmokon, és méretes bicepszeken bizony-bizony gyakorta megfordul kis fejemben, hogy Tibikémnek is jó volna kisebb izomtömeget magára erőltetnie! Ki tudja mi sülhetne ki a dologból vele az ágyban?
MIRANDA (leereszkedőn) Hát az már biztosan látszik, hogy valóságos óriási tapasztalatokra tettél szert, amíg megértetted a férfi egó működési mechanizmusait!
ANDI Tudjátok, amikor Rómeó a személyi edzőm megfogta finom, formás, párna fenekemet, és érezte erős, érdes kezét, amint végig simogatott a popsimon szinte azonnal elfogott a bizsergés!
MILÁN (Andihoz) Bocsáss meg kedves barátném, de nem gondolod, hogy talán ezt nem itt kellene megtanácskozni!
MIRANDA Ezzel pillanatnyilag én is egyetértek!
Dorka megjelenik az ajtóban
DORKA (nem árulja el, hogy mennyit hallott a fentiekből) Mindjárt kész a vacsi! Addig is nincs esetleg kedvetek még meginni valamit? Egy könnyed koktélt, vagy valami erősebbet esetleg? (gyilkos mosolyát nem lehet félreérteni; egyértelmű jelzés a hölgyek felé) Ne is törődjetek vele! Vannak ilyen napok, amikor minden kacifántosabban sikerül! De legalább mi megmaradtunk az egység szellemében! Azért ez is valami!
ANDI Nem is kevesen drágám!
MILÁN (a fenti mennyezetre mutat) Eddig semmi fejlemény?
DORKA Eddig sajna semmi! Bekopogtam Tibikémhez, és azt üzente, hogy valószínűleg elcsaphatta a pocakját, de néhány perc múlva remélhetőleg jobban lesz! Olyan furcsa volt az egész… nyugtalanság, és zavart éreztem!
MILÁN …DE hát édeském! Azóta ki sem jött a mellékhelységből? (megdöbbenve)
DORKA Kevernél nekem egy italt drágám? Egyébként úgy hallottam, hogy folyamatos szélgörcsökkel, és egyebekkel küszködik…
ADI (hirtelen elfogja a masszív lelkiismeret-furdalás, és bűntudat vegyes kombinációja) Szegény kis Manókám! Nem lenne jobb, ha én is felmennék, és együtt ücsöröghetnénk a w.c-én amíg ez a fránya rosszullét el nem múlik?! (tördelni kezdi idegességében finom hattyú-kezecskéit)
MILÁN Hát… szívós harcos! Biztos vagyok benne, hogy könnyedén megbírkózik ezzel a feladattal is!
DORKA (mint aki betanult leckét mond önmagának) Felesleges állandóan nyüstölni az adott helyzetet! Ha jobban lesz biztos vagyok benne, hogy azonnal csatlakozni fog majd hozzánk!
MIRANDA …De azért én mégis furcsálom, hogy hol csaphatta el a gyomrát?! (keresztbe fonja maga előtt bronzbarnára sült karjait; mint aki töpreng)
MILÁN (egy kis üdítőt ad Dorkának) Parancsolj életem! Egy kis frissítő! Csak a józanság kedvéért!
DORKA (megkóstolja az italt, majd előbb grimasz, fújólás, aztán aprócska öklendezés) Pfúj! Te normális vagy édes uram??? Meg akarsz ölni?! Egy rendes italt kértem tőled, amiben kivételesen szorult némi alkohol!
MIRANDA (rögtön Milán segítségére siet; kikapja kezéből a poharat, és tölt egy jó, nagyadag égetett szesz-párlatot a pohárba jégkockával, majd Dorkának adja) Tessék drága barátnőm! Egészségedre!
DORKA (elveszi Mirandától az italt, és élvezettel kortyol belőle egy jó nagyot) Húha! Te aztán végre megadod a módját! Bizsergető érzés, de most pont erre van a legnagyobb szükségem!
Kis csend
MIRANDA Talán minden boldog család egyforma…
Tibi végre megjelenik a bejáróban; verejtékben úszik csapzott haja, és úgy néz ki, mint akit valósággal kicsavartak a sorozatos nyögései a mellékhelységben; betántorog a színre, Andi egyből mellette terem, és mindenben támogatja)
ANDI Manókám! Drága kincsem! Hogy érzi magát az én kis óriásbébim? (megcirógatja az arcát, miközben támogatva kíséri)
TIBI (nagy levegőt vesz, majd az egészet kifújja) Szerinted, hogy érezheti magát az, akit legyengített az általános hasmenés?!
MIRANDA (eltúlzott kedélyességgel) Nini! Kit látnak szemeim! Remélem megtisztultál macsó bűneidtől te kis Casanova! (próbálja elfojtani kuncogását nem sok sikerrel)
MILÁN (kissé zavartan) Tibikém! Éppen jókor! Ha kérnél esetleg valamit…
TIBI Nem, nem… köszönöm a figyelmességet…
DORKA (feláll) A macskajaj ellen a legjobb az ital! Kortyolj egy-két cseppet valamelyik italból! Meglásd! Egy-kettőre helyrebillent!
ANDI Hát azt nem is kétlem!
TIBI Mindenkitől bocsánatot kérek, de szerintem jobb volna, ha mi most Andival hazamennénk…
DORKA (meglepődik, de meg is könnyebbül végre) Haza? Igazán? De hisz itthon vagytok vagy nem?!
Szünet
DORKA Hát… nem bánom. (szünet) Nagyon örülök, hogy meglátogattatok bennünket!
TIBI Úgy akartam mondani, hogy haza a holmijainkért! (csend) Ruhákért meg ilyesmi!
ANDI Tudjátok nincs egy használható rongyom, amit nyugodtan felvehetnék!
TIBI A vacsora után jönnék vissza… úgyhogy…
ANDI Egy-két óra max az egész!
Csend
TIBI Ne zavartassátok magatokat! Ha visszajöttünk ti lesztek a legelsők, akik tudni fognak a dologról!
Elindulnak tétován; Andi folyamatosan Tibi vállai alá helyezi kis fejét, és támogatja gyengeségében is, míg a többiek csak bámulnak utánnuk.
DORKA (hűvösen, kimérten) Azt gondolom, hogy kész a vacsi!
MILÁN (révetegen) Tessék szívem?
DORKA …Persze csak, ha bírjátok gyomorral! Úgy értettem!
Ugyanaz az este. Vacsora után. Milán és Dorka az egyik oldalon; Dorka ül, Milán áll; Miranda egy másik sarokban várakozik.
MIRANDA (általános kijelentés; ön-monológ) Nem vitás! Ennyire kiváló vacsit még nem ettem soha életemben!
DORKA (látszólag nagyon is élvezi a dolgot) Jaj, drágám! Repesek a boldogságtól, ha valóban ízlett! Mi volt a kedvenced?
MIRANDA Ahogy kettesben ott ültetek! Mint valami páva-raj… ,,Milánka egyél még egy kis sütit! Milánka kaphatok még egy kis csirkét?” Akár a pesztrák, vagy a dadák!
DORKA Az örök gyerekekkel úgy kell bánni, hogy érezzék a törődést…
MIRANDA Nagyon szeretném megfejteni az ősi rejtélyt, hogy egy felnőtt embert minek kell csecsemőként kezelni?
DORKA (fagyosan) Egyszer talán majd te is pontosan megtudod!
MIRANDA Inkább olyan vagy mint egy irányításmániás őrmester, akinek vakhűséggel teljesíteni kell minden parancsát! Te ezt csinálod, te meg azt, és ha bárkinek kérdése van az jobb, ha befogja a száját!
DORKA A legtöbben sajnos mindig félreértik a viselkedésemet! Én csupán szeretem a rendet magam körül, és azt szeretem, ha a dolgok úgy történnek meg, ahogy én azt szeretném!
MIRANDA Látod-látod! Máris leleplezted önmagad!
DORKA Te is tudod, hogy az emberek többsége manapság főleg rászokott a külsőségekre, és a fenntarthatóságra! Az életszínvonal megőrzése igenis fontos kérdés különösen akkor, ha az infláció folyamatosan növekszik!
MIRANDA Szerintem ennek semmi köze az inflációhoz! Te egyszerűen csak beijedtél attól, hogy valaha is szegény lehetsz!
DORKA Ez egyáltalán nem igaz! Mikor a fővárosba kerültem annyit dolgoztam, mint más egész életében is alig, és valahogy túléltem a szürkére csömörlött hétköznapokat!
MIRANDA (gúnyosan) Szerintem te csak a fenntarthatóságra törekszel, miközben észre se veszed, hogy körötted minden szétesik!
DORKA (mosolyog) Ha szerinted én egy undorító hárpia vagyok ám legyen kedved szerint! Én a jólétet választottam, és eszemben sincsen nyomorogni! Különben is! A te kis pasiügyeidről a kutya se akar többet beszélni!
MIRANDA (gúnyosan grimaszt vág) Nocsak! Mennyire élénk valakinek a fantáziája!
DORKA Én csak elmeséltem… (józanul) Sosem voltam egy emberevő, pasivaló, mint mondjuk te! Én mindig mérlegeltem a köröttem levő lehetőségeket!
MILÁN (nincs kedve veszekedni) Igen, drágám! Te mindent megtettél, hogy az adott kapcsolat működhessen!
DORKA És ha vannak is mániáim az mindössze a vásárlás… no meg a táskamizériák! Kizárólag az az egyetlen oka, hogy én vagyok az egyetlen, aki ebben a kapcsolatban tesz is azért, hogy minden működőképes maradhasson! (Milánhoz) Te meg meg ne sértődj itt nekem! Megértetted?!
MIRANDA (nem nagyon érdekli) Mennyi most az idő?
DORKA (keményebben) Én még a szarkupacokból is kihalászom, és megtalálom az aranyrúdakat, ha arra van szükség, hogy fennmaradjak! Tényeket, és következményeket is egyetlen egységben látom!
MILÁN Mindjárt este tizenegy.
DORKA (némi ingerültséggel a hangjában) Nagyon jól tudhatjátok, hogy az egyensúlyt minden esetben fenn kell tartani még akkor is, ha az ember teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül! Hiába is kerülgetitek a forró kását! Azt gondoljátok, hogy a világ mindig is segítőkész lesz, vagy illedelmesen lovagias? Baromság! A mérleghinta mind a két nyelvén egy-egy bűn áll, csak az a kérdés, hogy vajon kinek a javára billen át a serpenyője? Én sosem kényszerültem rá, hogy én legyek a középpont!
MIRANDA Ezt inkább most fejezzük be! Már az egyetemen is volt legalább vagy ezer pasid, akik örömmel teljesítették az összes kislányos kéréseidet!
DORKA (észreveszi, hogy egyikük se bagózik oda) Azt hiszem beadom a válópert!
MILÁN (mint aki hosszú álomból felébred;) Miben is?
MIRANDA (Dorkához) Olyan vagy mint egy kiképző őrmester! Te ezt csinálod, te meg azt, míg egyszer csak mindenki nem a te kívánságodat igyekszik mindig teljesíteni!
DORKA Én csupán igyekszem megőrizni, és fenntartani ezt a családot!
MIRANDA (gúnyosan) De a lehetetlenre nem törekszel ugye?!
DORKA A ráncba szedés igenis fontos dolog! Ha kiállhatatlan hárpia vagyok, az csak azért lehet, mert nekem elveim vannak, és mert finom úrinő vagyok! Tudom én, hogy megy ez! Előbb a flörtölés, aztán a csábítás és végül mindenek felett a kegyelemdöfés, mint egyfajta kicsinyes bosszú!
MIRANDA (gúnyosan szalútál, de ülve) Igenis, értettük!
DORKA (kiabálva) Én csak azért hangoskodok, hogy mindenki jól értse, és hallhassa! Én nem vagyok se kiállhatatlan, se emberevő!
MILÁN (mint aki már nagyon unja) Persze édesem! Semmi baj sem lesz…
DORKA Különben is! (könnyelműen legyint) Csak vásárlási mániám van, és igényes cipő, és táskakollekcióm!
MIRANDA (nem nagyon érdekli) Mennyi most a pontos idő?
DORKA (valamivel keményebben) Hogy mindent kétféleképpen láthatunk; tényeket következményekkel, s összefüggéseivel együtt!
MILÁN Mindjárt este tíz.
DORKA …És ha arra kényszerített ez a nagybetűs, nyomoronc élet, hogy én legyek a mérleg nyelve, és inga középpontja? Különben is válóperrel is lehet még együtt élni! Fokozatos eltávolódás mellett! (csak önmagának) Tulajdonképpen sosem voltam bolond, csak magamban beszéltem, és átgondoltam a dolgokat!
Andi megjelenik a bejáróban; flörtölös, nagyon egzotikus bikiniben
ANDI Na mikor indulhat be csajok a ,,nagy ereszd el a hajamat hadművelet?”
MIRANDA Jaj, kedveském! Nevetnem kell…
DORKA (nem mulat rajta) Andim azonnal öltözz fel normálisabban! Itt felnőttek is vannak!
ANDI Hát azt már nem kisanyám! Ha este istenesen kirúgunk a hámból, ha én mondom! Máris érzem az illatát! (megfog egy poharat; teletölti jégkockákkal, és készít magának egy italt)
DORKA (Milánhoz, megpróbál nyugodt maradni) Milánka! Kérlek csinálj valamit!
MILÁN (érthetetlenül) Parancsolsz, kérlek?
DORKA (dermesztően) Szerintem én is vagyok annyira nőies, mint egyesek! Milyen sok csábításra, és behálózásra van szükség, ha egy nő igazán akar valamit!
ANDI Ez már csak így van! Ha az embert egyszer kilökik a családi fészekből akkor jobban teszi, ha megtanul talpraesetten gondolkodni különben baja esik!
DORKA Itt már mindenki hazudik! A modern nők egyik tulajdonsága a megtévesztés!
(Mirandához) Ahogy én látom Andika egyre inkább a saját maga útját járja, és ebben senki se gátolja meg!
ANDI Szerintem örülhetek annak, hogy nem lettem beteg ettől a sok úrilányszerű maszlagdumától, amit folyamatosan nyomattál!
DORKA Komolyan mondom! (kicsit hallgat)
MIRANDA (huncut mosollyal) Hát várakozunk, várakozunk?
MILÁN Hm?
DORKA Az attól függ!
MIRANDA ű(sorban a szemükbe néz) Ti mindig képesek vagytok rá, hogy kinyírjátok az egész hangulatot!
DORKA Mi legalább türelmesek vagyunk! (ellenségesen) Nem úgy mint egyesek!
MIRANDA Drága barátnőm! Csak két lehetőséged van: Vagy jól érzed magad, vagy hamar depresszióba süllyedhetsz!
DORKA Ne fétse te engem annyira kisanyám tudok én még magamra vigyázni!
MILÁN Azt hiszem mindenek előtt Embereknek kellene megmaradnunk, és jó barátoknak! Nem gondoljátok?!
ANDI (elgondolkozik) Nos, hát! Ebben lehet valami!
DORKA (nagy örömmel) Az átmenetiség is egyfajta folyamatot képvisel! Megjött!
MIRANDA Egyébként az elbűvölő bájos Tibike azt is mondogatni szokta, ha benneteket elnyelne a Balaton hulláma a szépen kipingált luxusjachtotokkal együtt még mindig maradna éppen elegendő hasonszőrű a világon! Jaj, olyan aranyos, amikor komoly próbál lenni!
ANDI Hasonszőrű! Nagyon megnyerte a tetszésemet ez a kifejezés!
MILÁN (hitetlenül) Ugyan kedvesem! Ugyan már!
DORKA (Mirandához) …És hadd kérdezzem csak meg, ha minket hasonszőrünek hívott, az árulókkal mi volt a helyzet! (csípőre teszi a kezét; ellenségesen)
MIRANDA 8félig fenyegetés, félig ígéret) Itt leszek, arra számíthatsz bogaram!
MILÁN Hölgyeim! Megkérnélek benneteket, hogy mellőzzük a meghittségen belüli értelmetlen ellenségeskedést!
MIRANDA Bizonyára égtek már az izgatott vágytól, hogy vajon miket mondott még?!
DORKA (türelmet erőltetve magára) Annyira azért nem!
MILÁN (mint aki mentegetőzésre kényszerül) Nem drágám! Azt gondolom, hogy most talán nem…
MIRANDA (kihívóan) Andikám te se?
ANDI Ne viccelj! Te is nagyon jól tudod, hogy majd megesz a kíváncsiság! De szerintem éppen most Dorkát a totális megszállás ténye inkább fenyegeti!
DORKA Dehogy fenyeget kicsi szívem! Csak a mosolygó fruskák kommandója!
ANDI Talán mindannyian jobban járnánk, ha megvárnánk türelmesen az én Tibikémet!
MIRANDA (meglepetten) Nocsak! Mi ez a királyi többes?!
DORKA Milánka? Neked mi a véleményed?! (ellenségesen, szemeit meresztve)
MILÁN (kellemetlenül, idegesen tesz néhány lépést fel-alá) Miért kell minden apró, kis bagatell ügyet nekem elintézni?! Kezd egy kicsit tele lenni a hócipőm!
DORKA (megindul az ajtó felé) O.K.! Felejtsd csak el nyugodtan! Majd akkor én rendbe teszem a dolgainkat!
Mindketten kimennek
ANDI (Miközben Miranda a bárpulthoz megy, hogy töltsön magának) Mit akarhatnak ezek? Dorka és Milán?
MIRANDA (tölt magának egy italt; élvezi a jégkockák csilingelését a poharában) Hm?
ANDI Megőrülök itt helyben! Dorka és Milán! Mi a fenét akarhatnak?!
MIRANDA Nem is tudom! Talán lelki támaszt, vagy ilyesmit!
ANDI (pillanatnyi szünettel reagál) Tessék? Hogy mondod?!
MIRANDA (percnyi kis figyelmes mosoly) Vigaszt! Hát tudod! (látja, hogy Andinak gőze sincs a dolgokról) Megértést, figyelmességet! Olyan menedéket, ami egy igazi otthon képe, és nem egy rideg palotát!
ANDI (kissé érthetetlenül) Akkor már nem is vesznek egymásnak ékszereket?
MIRANDA Kérlek ne felejtsd el, hogy most te is ugyanolyan szimpla vendég vagy, mint mondjuk én!
Kitről beszélgetés zaja hallatszik, amiben vegyül az olaszos túlfűtött macska-egér rikácsolás.
ANDI (nyafogva) Akkor ezentúl már Tibivel sem ruccanunk le Balira?
MIRANDA (határozottan, de egyelőre szelíden) Drága kis báránykám! Az életben vannak fontosabb dolgok is, mint hogy hova menjen az ember nyaralni, ráadásul luxuskörülmények között! (Andi érthetetlenül rábámul)
Gondolod, hogy a folyamatos vásárlás, és kényeztetés az élet?! Át akarod venni Dorka helyét mi?!
ANDI (csendes kétségbeeséssel) Én… azt hittem, hogy barátnők vagyunk mind a hárman, mint a jó cimborák!
MIRANDA (meglepődve, élvezettel) Ez az istenverte bolondokháza??? A mi nemzedékünkben drágám egyedül a túlélés számít, és a legtöbb nő rendkívül anyagias! Mintha ezzel fedeznék magukat, hogy prostituáltak lesznek a pénz által! A mostani emberek nem osztoznak; csakis saját maguk kis hitvány életüket, karriermohóságukat egyengetik, hogy kevés munkával óriási vagyonokat kaszálhassanak! Csöppet sem segítőkészek, ha valaki igazán komoly bajba keveredik!
(Tibi megjelenik az ajtóban)
TIBI Sziasztok!
MIRANDA (nem fordul feléje, de barátságos) Szia! Na mi van? (Andihoz) Saját kis önző igazságainkat süllyesztjük a mélyvízbe, míg a végén már észre se vesszük, és saját önzőségünk mocskába fetrengünk!
TIBI Úgy tűnik, hogy megzavartam köztetek valamit! Bejöhetek?
MIRANDA Gyere csak kicsi hörcsögképűm! Gyere!
Tibi belép settenkedve, mint aki nagy hibát követett el; kisfiús árva ábrázatán van valami rokonszenves egyéni vonás, amit nagyon szimpatikusnak találnak a hölgyek.
TIBI Üdvözlet mindenkinek a Föld nevű bolygón.
MIRANDA (még mindig Andihoz beszélve) Látod így éldegélünk a hínáros-mocsaras süppedős zavaros világban, ahol már mindenki megvesztegethető, és a szánalmas, modern nők is olcsósított földi örömökért cserébe teljesen kiszolgáltatják magukat csakhogy ne szűkölködjenek, mert a valódi munkavégzés már büdös a számukra! (Tibi felé fordul) Mit gondolsz kicsi bájgúnárom? Tudsz te a semiből lóvét csinálni?
TIBI Ki az akinek itt mumsza van mi? Mikor süllyed a hajó?!
MIRANDA A magadfajták jobb ha sürgősen eltepernek ebből a kis hazából, mert félő, hogy nem tudnának elégé gyorsan kopoltyút növeszteni!
ANDI Hogy vagy életem? Már nem fáj a kis hordópocikád? (kedveskedőn odamegy Tibihez; megsimogatja részvéttel a hasát, miközben folyamatosan becézgeti) Anyuka egyetlen, drága szeme fénye! Vajon hol csaphattad el a kis gyomrocskádat?
TIBI Dorka és Milán annyira helyesek mindenben segítenek nekünk, amíg elrendeződnek dolgaink!
MIRANDA Szerintem itt a munka dandárját egyedül Milán viseli, mert Dorka a kihegyezett műkörmöcskéivel szerintem aligha fog majd cipekedni! Persze csak, ha érted mire gondolok?
ANDI Azt hiszem, hogy Dorka a legjobb barátnőm! A többiek mind csak csupa ismerős, akik attól, hogy nekünk most kicsit jobban megy féltékenyek, és irágykedők!
MIRANDA A szívemből szólsz édesem! (leereszkedőn, iróniával)
ANDI Az isten áldjon meg drágám!
TIBI (mintha andi nem is volna a szobában) Igazán? Hát már itt tartunk?!
MIRANDA (figyelmeztetőn) Én mindig mondtam nektek, hogy ez lesz a vége, ha sokáig kötitek az ebet a karóhoz!
ANDI (fojtott hanggal Mirandához) Ez csak rám, és a kis Manómra tartozik!
TIBI (körül kémlel a szobában, hogy senki meg se hallja őket) Talán Dorka is jobban tenné, ha megpróbálná elfelejteni az örökös féltékenykedési hisztijeit!
MIRANDA (kirobban) Tessék! Miért nem vallod be mindjárt, hogy imádott kis Andikád előtt számos hölggyel lefeküdtél?! Te kis szánalmas macsó szoknyavadász!
ANDI (csöndes derűvel) Mi egy gondoskodó kis közösség vagyunk!
TIBI Már nem vagy kislány Miranda! Lassan a változó korba lépsz! Nem mondhatnám, hogy mikor együtt voltam veled bármikor is bearanyoztad volna a mindennapjaimat… a gyanús, kisstílű kiruccanásaidat…
MIRANDA (magánkívül megremeg a dühtől) DE TE VENDÉG VAGY EBBEN A KURVA HÁZBAN!
TIBI (vár egy pillanatig, majd nyugodtan folytatja) …és ha csakugyan úgy döntöttél, hogy mindenki füle hallatára kitálalsz… nem csak engem érint majd…
MIRANDA A kurva életbe! Vendég vagy te kispöcsű!
ANDI (nyugodtan) Akárcsak mi drága barátnőm!
TIBI ..És még mindenki más is, akinek az életére kihat… Nem feltétlenül hajtja meg őket a magatartásod! Miranda melyik nyaralóhely felkapottabb mostanság? Ibiza, vagy esetleg a Rivéra?
MIRANDA NEM!
ANDI (kicsit szigorúan, dorgálón) De édeském! Jómodor is létezik ezen a nagyvilágon!
DORKA Miért nem kérdezed meg, hogy mit szeretne? (Andihoz)
MIRANDA (egy pillanatig szóhoz sem jut a megdöbbenéstől) Nem! Itt nincsenek jogaid!
ANDI Egy kis koktélt most nagyon szívesen meginnék Miranda! Azt gondoltam, hogy egy évtizedes barátságnak ennyi talán nem árthat! Talán mégis tévedtem…
MIRANDA ÉS AZ MÁR JOG? HOGY AZ EGYKORI PASIMAT IDEVONSZOLOD?!
ANDI (mosolyogva, tetszelegve) Jaj! Ugyan ár! Hát csak nem fogsz emiatt kiakadni! Ne gyerekeskedj csacsikám!
MIRANDA (meglátja Tibit az ajtóban) Szia Tibike! Gyere csak be nyugodtan! Éppen keverni akartam egy frissítő koktélt a kis arádnak! Te mit…
TIBI kezét dörzsölve, feszülten) Majd én elkészítem; ne is fáradj vele szívem!
MIRANDA ( a kis bárpulthoz rohan; szemben megáll előtte; mint akit felkavart, vagy megrémisztett valami) Ne merj közelebb jönni! MEGÉRTETTED?! EGY LÉPÉST SE TOVÁBB!
TIBI (részrehajló türelemmel) No de kedveském… ne csináld a cirkuszt…
MIRANDA AZT MONDTAM?HOGY NEM!
ANDI (kötetlenül) Tibikém! Kérlek hagyd nyugodtan békében! Hadd csinálja, amit csak szeretne! Egész biztosan finom koktélrecepteket tud!
MIRANDA (sziszegve) Ide ne gyertek! Senki!
ANDI Ugyan már drága barátnőm!
TIBI Komolyan Miranda ne csináld!
Dorka bejön
DORKA (meglepetten) Miranda? Te most kiabálsz?!
MIRANDA Azt csinálok amit csak akarok! Megértetted?!
DORKA (a többiek jelenlétének tudatában) …De hát mi baj történt kicsi szívem?
MIRANDA (mintha semmi együttérzést sem érezne; magánkívül) EGYEDÜL CSAKIS ŐK AKARJÁK!
ANDI Szerintem kezdjünk mindent előlről! Helyes? Tiszta lappal!
TIBI (egy kis nevetéssel könnyelműn) Úgy is van! Nem történt az égadta világon semmi!
MIRANDA PONTOSAN MIATTATOK VAN AZ EGÉSZ!
DORKA (fölényesen, szelíden) Talán jobb volna drágám, ha bevennél egy aszpirint, vagy valamit, és megnyugodnál!
MIRANDA (félig hisztérikus) Igen??? És mondd csak te nagyokos az eszedbe se jutott, hogy hogy jutottunk idáig?!
DORKA (még mindig türelmesen) Kérlek drága! Menj csak fel szépen és pihenj le egy kicsit! Talán megártott neked ez a pokoli kánikulai hőség!
MIRANDA (csúnya, gyilkos-cinikus nevetés) Még hogy az én szobám? Baromság!
ANDI (nyugodtan, közvetlenül) Nyugodtan lepihenhetsz szívecske a mi szobánkban is! Biztos vagyok benne, hogy Tibike is boldogan átengedi neked az ő helyét!
MIRANDA (csapdába szorítva) A ti szobátok! (egyikről a másikra néz, de csak érthetetlen arcokat lát) Hát nem értitek?!
TIBI (hátrál a bárszekrény felé) Jaj, menj már a fenébe! Miért kellett nekünk lefeküdni egymással?!
ANDI (meglepődve) Mit hallok?! És ezt csak most szándékoztál elmondani?! (pofon vágja kedvesét) Te szemétláda!
MIRANDA Akarom!
DORKA (szánalommal) Mit szeretnél Miranda?
MIRANDA Hogy mindent bevalljatok egymásnak!
TIBI A jó k… élete már! Hát semmi sem elég ennek a kis cafkának!
DORKA (egy kis szünet után nyugodtan) Jól van kis szívem, akkor mindent megbeszélünk! Csak fejezd be ezt a lejárató gyerekeskedésedet!
MIRANDA (kirohan a helységből; döbbent csend)
Tibi tölt magának egy italt
DORKA (mintha nem történt volna semmi lényeges) Komolyan mondom még sosem viselkedett így ez a lány! Mi üthetett bele?! Föl nem foghatom épp ésszel!
ANDI Szerinted volt ennél komolyabb baja is?! (félelemmel)
DORKA (kis mosoly) Amikor gyerekek voltunk egyszer fogadott, és egyedül sikerült megennie nyolc gombóc csokifagyit! Utána úgy elcsapta a pocakját, hogy öröm volt nézni! De amit egyszer a fejébe vett!
ANDI Bizonyára!
DORKA Minden annyira furcsának hatott! Úgy éreztem Milán kiszeretett belőlem! Szerintem valósággal halálra unta már az eddigi kapcsolatait, és csak azért jött vissza hozzám, mert végleg megakart állapodni!
TIBI Kérsz valamit Andi?
ANDI (álmosan Dorkát nézi) Hát persze…
DORKA (monológot folytat saját magával; nem szól senkinek) Azt hiszem már túl sokat agyaltam, és kételkedtem bizonyos dolgokon; hogy egyáltalán akad-e még itt a földön aki kedvel, vagy szeret?! Sokszor elképzeltem, hogy Milán megcsal! Neked mi erről a véleményed Tibikém?
TIBI Ugyan kedves barátnőm! Eszedbe ne jusson efféle sanda butaság! Ugyan már! Hova gondolsz!
ANDI Nagyon sajnálom Dorkám! De tényleg, őszintén!
DORKA (egy kicsit mulat is saját magán) …És szerinted Miranda? Azon a forró, kánikulai nyáron, amikor a legtöbb testépítő gorilla valósággal ellepte a Balaton teljes területét… szerinted Milán is összejöhetett egy szexis bikini-Istennővel?
MIRANDA (felemeli a poharát, mintha pohárköszöntőt tartana; merőn ránéz) Gratulálok édesem! Ezt megcsináltad!
DORKA (kimondja az igazat) Azt hiszem ennyi éppen elég is!
ANDI Szegény Milánka!
DORKA Milánka egy örök nagy gyerek! Eszerint is szükséges bánni vele! (Tibi felé) Tibikém töltenél légy szi egy kis hűsítő pohárral!
TIBI Hát hogyne! (átadja Andinak a poharát) Miranda?
MIRANDA Hát ha már ennyire szépen kérsz!
DORKA (negédes, kissé gyilkos mosollyal) Miranda annyi mindent el tudna mondani, ha valóban szeretne! Igaz, Miranda?!
MIRANDA (könnyed, mégis kemény figyelmeztetés) Most még szépen kértelek igaz?!
ANDI (látszólag értetlenül) Mit szólnátok egy hatalmas adag nektarinos palacsintához?
DORKA (elszürköl a szeme) Tulajdonképpen mit is akartok?
MIRANDA Te hallottad a kérdést, Tibi?!
TIBI Ezt most nem igazán értem Miranda! Hűsítőt mondtál Dorkám?
DORKA Pedig egyiktek sem süket!
TIBI (megszeppenten, ijedősen) Bocsáss meg, de kiment abból a kelekótya fejemből!
ANDI (kicsit ellenségesen) Ne beszéljetek így Tibikémmel, nagyon érzékeny a kis manóm!
DORKA (mint aki támadni készül, aztán meggondolja) Drága barátnőm nem haragudj! Már meg is feledkeztem róla, hogy ti féltek az új kihívásoktól, és lehetőségek teremtésétől!
ANDI Légy szíves ne komprimittálj bennünket! Nekünk is éppen elég nehéz dolgunk van, különösen a mai világban!
DORKA …De kedves barátnőm én egyáltalán nem akarok veled csúfolódni!
ANDI Ugyan! Te nem csúfolódsz kedvesem! A te kritizálásod már egyenesen szőrszálhasogató!
TIBI (italt ad Dorkának; némi undorral) Tessék! Itt az italod!
MIRANDA (színpadiasan érzi pózba helyzekedik) Mit szólnátok esetleg egy csoportos orgiához?
DORKA De drága barátnőm! Nem gondolod, hogy ez egy kissé… morbid, sőt a velejéig ízléstelen?!
TIBI (meglepődve, szörnyűlködve) Mit csinálsz te? Csoportos orgiát akarsz rendezni??? (már hüledezik)
MIRANDA (mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga) Oh, már alig várnám!
ANDI Hiába is drágám! A nők egyik legfőbb erénye, hogy egyszerre csábító démonoknak, és szorgalmas háziasszonyoknak szükséges lenniük, hogy minél inkább felkorbácsolják a férfiak szenvedélyét!
TIBI (még mindig nem akarja elhinni) Tényleg képes volnál csoportosan?!
MIRANDA (nagy nyomatékkal) AMIT CSAK AKARSZ CSAKHOGY BOSSZÚT ÁLLHASSAK!
Milán megjelenik az ajtóban
TIBI Csoportosan szerelmeskedik!
MIRANDA (ellenállhatatlanul) Mit óhajtasz kis, szőrös hajasbabám? Talán azt, hogy ,,döngess meg, vagy fektess gerincre de rögtön bébi?”
DORKA Miranda! Ez talán… nem a legalkalmasabb pillanat!
MILÁN Bocsánat… talán… mielőtt elkezdődik a csoportos foglalkozás lenne szíves valaki tájékoztatni az időközben kialakult fejleményekről? Miért hisztizik itt mindenki?!
MIRANDA Pszt! Figyelj csak ide! (egyedül Milánhoz) Ez azért van, mert képtelenek belenyugodni az igazságba!
MILÁN ÉDESEM, KÉRLEK! (többiekhez) Megmondaná valaki, hogy ki volt a felbujtó?!
DORKA (közömbösen) Miért szerinted is valaki furcsán viselkedik közöttünk?!
MILÁN Szerintem itt többen is hisztériát produkálnak!
DORKA (feszes mosollyal) Ez egy állapot kedveském! De könnyen kezelhető!
ANDI (a lehető legőszintébben) Szegény barátnőim!
TIBI Nem értem, hogy mi történhetett drága Miranda!
MILÁN (dühösen) Hogy mit csinált? Arra vagy kíváncsi? Ahhoz mit szólsz, hogy akit a kedves hölgyek megunnak, azt egyszerűen szélnek eresztik?!
DORKA (nyugodtan) Megértem!
MILÁN Vagy aztán a mi szobánkban! Azt gondoljátok, ha valaki fél a szextől az már valóságos tétova kis herceg, vagy csenevész Casanova?!
DORKA (ironikusan, szomorú mosollyal) Azt hiszem kicsi szívem, hogy talán Miranda azért lett ennyire hisztis gyerkőc, mert Tibi is megtisztelt minket társaságával!
TIBI (széttárja a karját tehetetlenül) DE hát az a bűnöm, hogy szeretem a gyengébbik nemet?!
ANDI Én meg arra kértem, hogy legyen a mi párkapcsolatunk a lehető legőszintébb!
MILÁN Szerintem fejezzük be az egymásra mutogatást, és inkább alaposan nézzük magukba!
DORKA Szerintem egyszerűen Mirandának csak magányra van szüksége, hogy jobban megeméssze a vele történt dolgokat!
TIBI (kissé mentegetőzve) Talán egy kicsit mi is hibásak vagyunk benne, hogy idáig fajult a helyzet!
ANDI (vigasztalóan) Igen! Talán igazad lehet drágám!
MILÁN (Dorkához) Nem gondolod édesem, hogy bizonyos dolgokat jó volna megbeszélni vele?
A többiek is mindig Dorkára néznek
DORKA (kicsit megrázza haját, majd elszégyellve, mint aki megvan bántva közli) Miért kell mindig nekem pátyolgatnom a fekete bárányokat?!
MILÁN (kicsit gondolkodik) Az isten szerelméért Dorka…
DORKA (nincs vitához kedve; csak rátartin, keményen) Most inkább beszélgessünk! (kicsit szelídebben) Csöppet sincsen kedvem hozzá, hogy a szokásos gyóntató rizsaszöveget nyomassam egész éjszaka! Hogy miért voltam én az, aki minden jó pasit a kisujjára is megkapott, és hogy Miranda miért érezte magát folyamatosan rút kiskacsának?! (mindenkihez) Hát tudjátok mit? Leshetitek, hogy én bárkitől is ezentúl majd bocsánatot kérjek! Csak azt sajnálom, hogy már semmi szükség nincsen erre a látszat-házasságra!
MILÁN (visszafojtottan halkan bólint) Jól van, Dorkám! Jól van!
DORKA (megrázza a fejét, pillanatokig úgy tűnik, hogy hezitál) Jaj drágám! Nyugi van már! A saját életemet is ideje lenne már rendbe tennem, és akkor még itt vagy te is! És látom, hogy minden alkalommal… öregebb vagyok, és kiszolgáltatott… Nem! Most nem érek rá! Azt hiszem előbb-utóbb mindenki hajlamos elveszíteni kicsit magát, csak én erősebb voltam, mert sosem hagytam, hogy az arcom beszéljen helyettem!
MIRANDA (kínos csendet akarja megtörni) Mindenkinek megvan a maga problémája!
ANDI (körmeit rágcsálva) Ki-ki a magáért kicsi galambjaim!
DORKA (semmitmondón, szárazon) Úgy szokott ám ez lenni! (egy pillantás Miranda felé) Bár vannak itt olyanok, akikkel eléggé kegyesen bánt az élet! Csak az önsajnálóktól óvjon meg az ég! Azok a legrosszabbak!
ANDI (Dorkához fordulva; pillája se rezdül) Segítünk mindenben kis drágám amiben csak kell, és szükséges; ez lenne a jóbarátok egyik kötelessége, ez a kölcsönös barátságféle… nem?
DORKA (kioktató hangon) Hát ez csak természetes drága egyetlenem!
ANDI (valamivel szelídebben mosolyog; nem lehet észrevenni szándékait) Nemcsak akkor szívem! (már mindenki hallja) Különben is, ha már ilyen szépen berendezkedtünk manókával nálatok…
Csend. Dorka és Milán Andira és Tibire néz
MIRANDA Mi legyen a végsó?!
Megjelenik egy csinos felszolgáló lány revolverrel a kezében; arca kicsit maszatos a könnyektől, nem szegezi a fegyvert előre, ügyetlenül lobálja.
FELSZOLGÁLÓ LÁNY (ünnepélyesen, könnyek között) Mindenki befoghatná már úgy teljesen istenigazán! Az ember lassacskán a saját szavára sem emlékszik!
DORKA Kisasszony! Mi lenne most neked a dolgod? (rendreutasítón)
FELSZOLGÁLÓ LÁNY Csöndet és harmóniát szeretnék még sokáig!
MILÁN (lassan, eltökélten, nyugodtan közeledik hozzá) Jól van kisasszony! Nem lesz semmi baj, csak nagyon megkérem, hogy adja ide azt a csunya, butuska pisztolyt, hogy mindenki megussza…
FELSZOLGÁLÓ LÁNY …Pedig Isten a tanúm rá, hogy én csak megpróbáltam volna boldog és elégedett lenni ezen a kurva, nyüves földtekén…
MILÁN (mint az előbb) Nem lesz semmi baj! Ugye Kegye sem szeretné, ha vendégeink feleslegesen riasztanák a rendőséget, és Önt is a börtönbe vinnék?
FELSZOLGÁLÓ LÁNY (csinosan, vonzó megszeppentséggel átadja jelképesen Milánnal a fegyvert; bólint) Egyszer igazán összejöhetnénk már egy kis kufirckodásra!
DORKA (feszülten, de halkan) Megérdemelnéd édeském, hogy most azonnal kirúgjalak a saját házamból, és egy peták végkielégítést se fizessek tovább!
MILÁN (éppúgy szol Dorkának, mint a felszolgáló lánynak) Mindenki higgadjon le! Nem lesz semmi baj!
FELSZOLGÁLÓ LÁNY …Pedig igazán benne lennék egy kis vad orgiában! Csupán csak a kíváncsiság kedvéért!
DORKA (szembefordul a felszolgáló lánnyal; megsemmisítő hanggal) Hogy mersz ennyire nyíltan kivetkőzni magadból mi?! Ráadásul a vendégeink jelenlétében? Hogy mered megijeszteni szegény barátnőmet, és a pasiját? Hogy mersz egyáltalán kellemetlen helyzetbe hozni?!
FELSZOLGÁLÓ LÁNY (Tibihez és Andihoz) Volna kedvetek egy kis szexjátékhoz?
DORKA (keményen) Elég volt! Nem mondom még egyszer!
MILÁN (rábeszélő, kérlelő hangon) Legyen esze kislány!
FELSZOLGÁLÓ LÁNY Na, akkor… csapunk egy kis banzájt?!
Csend, mindenki Tibit, és Andit figyeli
ANDI (meglepő közönnyel) Hogy szexjátékot? Nem kicsi szívem! Nekem tökéletesen elegendő az én kis Manóm szerszáma! (kéjesen Tibi felé kacsint párat)
TIBI Köszönjük, de nem élünk még a lehetőséggel! Legalább is egyelőre nem…
FELSZOLGÁLÓ LÁNY (mindenkihez) LÁTJÁTOK TI IS?!
TIBI Így idekoslatni azzal a csőre töltött stukkerral…
ANDI (Dorka szerepében) Egyszerre csak te leszel a briliáns fosztogató a következő földi pályafutásodban… mindent fel kell fordítanod…
FELSZOLGÁLÓ LÁNY NE HAGYJÁTOK!
ANDI Hogy te milyen szerencsétlen, korlátolt, kis lotyócska vagy!
FELSZOLGÁLÓ LÁNY Nincs jogod hozzá… nem vagy a…
ANDI Tudtommal emberek volnánk, tehát lennének emberi jogaink is!
FELSZOLGÁLÓ LÁNY Azonnal felmondok!
DORKA Tessék! Szabad a pálya! (teátrálisan széttárja kezeit) Senki sem akadályoz téged!
FELSZOLGÁLÓ LÁNY (utálattal, diadalmasan) SENKIK VAGYTOK! LASSACSKÁN MÁR AZOK SE LESZTEK!!
Rövid csend
ANDI (nyugodt kimértséggel, enyhén pofon üti) Ha csak ezen múlik! (Milánhoz és Dorkához higgadtan) Elnézéseteket kell kérnem, de nem tűrhetem az efféle illetlen szemtelenséget! (folytatja kihívóan, mindenkihez szólva) Ha egyszer szükségét érzi a gondolkodó ember is, akárcsak, mint bárki más az őrület foglyává válhatik…akkor aztán nem csak azért csinálja ezt, mert az őrült ember nagy általánosságokban tudatos meggondolatlanságokat tervez! Mi nem csupán futó, vagy partivendégek vagyunk, mint egyesek…
FELSZOLGÁLÓ LÁNY NEM IS!
ANDI (felszolgáló lányhoz) Meg kellene tanulnod… az egymás mellett élés praktikáját…