MÁSODIK FELVONÁS

(Szín: ugyanaz. Másnap este vagyunk. Vacsora előtt. Dorka és Andi kettesben; Dorka kissé idegesen fel-alá járkál, Andi kényelmesen lazítva üldögél.)

ANDI (önsajnálat, és hisztériás haraggal) Azt hiszed, hogy nekem ez kellemes? Egy nagy francot kisanyám!
DORKA (nem védekezik, mégis kissé értetlenül áll a helyzet előtt) Andikám! Hát mi történt?! Csak nem vagy beteg?!
ANDI Azt hiszed, hogy boldog vagyok egy olyan pasi mellett, akiről már kilométerekre szaglik, hogy csak trófeának kell neki egy újabb fokhagymaseggű, irtó dögös csaj!
DORKA Szívecském! Légy szíves! Fejezd be! Itt vendég vagy! Ne felejtsd el!
ANDI Azt hiszed, hogy a boldogság mindenkit megtalálhat?!
DORKA Drágám! Befognád végre a szád! Hisztizéssel még soha nem oldódott meg semmi!
ANDI Mondd meg az IGAZAT!
DORKA Drága barátnőm! Kicsit fedd le a hangerőt! Te is tudod, hogy nem vagyunk egyedül a házban!
ANDI Persze hogy vannak! Hogy te milyen idióta, korlátolt kis liba vagy! Hogy nem vettem eddig észre?! Eljöttünk hozzátok vendégségbe, és azt hitted, hogy nem veszem majd észre, hogy az én Tibikém máris rámozdult, és szabályosan begerjedt Mirandára!
DORKA Hát ez igazán nem akkora tragédia! Nem igaz?! Legfeljebb kipróbálhatjuk közösen a csoportos szexualitás előnyeit is! (kicsit nevetgél)
ANDI (mogorván) Hát az mindjárt más! A tökéletes boldogság!
DORKA Csak nem mérges-durcis a kisasszonyka?
ANDI Azt mondtam, hogy a tökéletes boldogság egy nagy kalap kaki!
DORKA Dehogy mondtad… te most éppen a kozmikus újjászületés állapotában vagy, és élnél-halnál egy kiadós szexért!
ANDI Lehet, hogy elszakadtam egy kicsit a világtól, és nekem ez most pont jó így!
DORKA Nekem nyolc, ha neked is! (gyöngéden ráfúj a körmeire, mint aki lakkozni volt az ujjait)
ANDI (visszafojtott indulattal, ami hisztizéssel vegyül) Miért kell a megtalált boldogsághoz ennyi mindenen átmennie az embernek?!
DORKA (kissé fáradtabban, mégis még mindig fel-alá járkálva) Mert az emberek többsége még mindig tabunak tekinti azt, ha a háta mögött lefekszenek valaki mással!
ANDI (hitetlenül) …És most mondd meg nekem, de őszintén, hogy mi a fenét csinálhatnék!
DORKA (mint aki szándékosan kerülni szeretne a többi konfrontációt) Még egyszer mondom, hogy a legtöbb pasi fél, ha egy vonzó, és egzotikus nő feltűnik a színen, mert akkor sutba dobhatják az Alfahímek elméletét, hogy egyenesen ők az egyeduralkodók a földön!
ANDI (még mindig sértődötten) Mitől tartanak úgy? Tibi és Miranda?…
DORKA Szerintem attól vannak beindulva, hogy a kölcsönös vonzódás aprócska kis szikrákat gyújtott amivel egyikük sem tud még mit kezdeni!
ANDI Te miért nem beszéltél velük erről? A franc egye meg!
DORKA (kimérten, még mindig higgadtan) Sajnos szívecském erre még nem került sor! De te is tudod! Ami késik nem múlik!
ANDI És mit csinálhattak? Fogadni mernék, hogy az a kis ribanc még mindig fent van Tibinél és kellemesen eletyepetyéznek! Az is lehet, hogy a kis kurva már újból megmérte az én kis drágám férfiasságát! Bezárkóztak?
DORKA Igen! Legalább is… gondolom!
ANDI Mit gondolkodsz te folyton?!
DORKA Na és kit érdekel, ha egész napjukat fenn töltik a szobájukban! Legalább addig sincsenek láb alatt, és nem roppanhat ki egy értelmetlen konfliktus! Nem igaz?!
ANDI (meggondolja magát, és nagyon szelíden folytatja) Nézd! Te vagy az egyik legjobb barátnőm! Már mióta is ismerjük egymást?! Gyakorlatilag egész gyerekkorunkat együtt töltöttük a balatoni üdülőben, és minden vágyunk az volt, ha egyszerre hat gombóccal is elnyalogathattunk kedvenc fagyinkból! Nézd csak! Én bocsánatot kérek, hogy ennyire hülye féltékeny idiotisztika voltam.
DORKA Én már nem is veszem fel az ilyesmit! Azt gondolom, hogy mindketten érett, fantasztikusan szexis csajszik vagyunk, akikhez ilyen gyerekes viselkedés nem illik!
ANDI (kissé ingerülten) Mi a franc bajod van?! Mondtam már, hogy bocsánatot kérek!
DORKA (inkább csak saját magának szánja a szavakat) Nem emlékszem rá, hogy az apám egyszer is bocsánatot kért volna drága anyukámtól. Néha nagyon bánom, hogy nem átkozott férfinak születtem!
ANDI (megrázza a fejét; tárgyilagosan) Az se nagy kunszt!
DORKA Nekik a legegyszerűbb! Pénz, és sikeresség! Míg nekünk mi marad? Háztartás és életünk hosszáig gondoskodhatunk szinte mindenről, míg a teremtés zabolázhatatlan koronái élik világukat, mint Marci hevesen! (nagy öngúnnyal) Halvány fogalmuk sincsen róla milyen is az amikor… valaki feleség; anya; szerető; csábító; szélhámos; szexistennő…
ANDI Ne is mondd! (kifújja a levegőt, sóhajt, vágyakozik)
DORKA (halkan felnevet) Azt mondják a szakemberek, meg az életmód tanácsadók, hogy ebben a mostani túlzottan exibicionista, élvhajhász korszakunkban, amikor annyira túlzásba visszük az egészséges életmódot, hogyha valaki modjuk teherbe esik, vagy csupán felszaladt rá pár jótékonynak is nevezhető, aprócska kiló az már a dögös, egzotikus szépségek ősellensége! A narancsbőrről már nem is beszélve!
ANDI Én hiába is lennék férfi a fityegő szerszámommal karöltve, talán úgy se érezném jobban magam…
DORKA (egy kis leplezett önfenntartással) Szerintem sem! És mégis!
ANDI (kissé túlozva) Jaj, a fene vigye el! Nincsen hol kielégíteni megtikkadt micsodám! (kinyújtóztatja mind a két kezét, mint aki tornagyakorlatot végez)
Egyébként te hogy érzed magad Milánkával?
DORKA (kissé hirtelen) Hogy érted ezt?!
ANDI (kicsit megijed a hirtelen hangszíntől, de nem nagyon) Ugyan már! Hát milyen az egészséges szexuális kapcsolatotok?!
DORKA Neked ehhez szerintem semmi közöd sincs, még akkor sem, ha a legjobb barátnőm vagy! Miért?! Te és a kis Casanova, hogy vagytok? Mekkora szerszámmal is bírhat Tibikéd? (finomkodó iróniával)
ANDI Látod-látod! Most meg te vagy az, aki mind a két végéről tűzbe tartja a vasat, és nem ereszti!
DORKA Hiszen én azt gondoltam, hogy csak beszélgetünk! Vagy nem?!
ANDI De, nagyon is! De… azért… szóval… tudod, hogy értem…
DORKA Oh! Nagyon is! Felnőtt, egészséges, dögös csajok vagyunk, és ami a legfontosabb, hogy függetlenek! Akár a tíz ujjunkra is kaphatnánk pasikat a nap bármelyik percében!
ANDI Akkor mi itt a probléma?! (kíváncsin néz vele farkaszemet)
DORKA Hát, hogy ki vagyunk szolgáltatva a gondtalan jólétnek! Csak ennyi a történet!
ANDI De bármikor elmehetnél melózni, hogy egy kicsit segít Milánkádnak! Szerinted bárhol megállnád a helyed fürge vagy, és rugalmas!
DORKA Ugye te most viccelsz? Még hogy dolgozni?! Kis barátném van neked egyáltalán bármi halvány kis fogalmad is, hogy mi zajlik a mostani szemétkedő világban?! Egymást tapossák, és zabálják fel a nagyhalak, és akit már végletekig kiszipolyoztak az örül, ha a késő esti műszak végén holtfáradtan hazaesik! És akkor hol marad kérdezem én az élet élvezete, és a Dolce Vita?!
(Látva, hogy Andi szép csöndesen inkább kisúrran mikor Milán újból feltűnik)

Mit képzelsz te? Hová sündörögsz?!
ANDI (aprócska fogacskái között szűrve a szavakat) Elmehetsz te Kukutyinba is, ha gondolod!
MILÁN (szándékosan derűs hangot erőltetve) No, no, hát itt meg mi történt? Mi ez a gyászos hangulat?
ANDI (éppen előtte állt meg; erősen) Leszel szívesen beszélni a fejecskéjével, mert különben én teszem meg!
MILÁN (hüledezve) Leszek szíves… micsodát…?
DORKA (Andi után kiállt feltűnően amibe vegyült ellenállás, és tűntetés is) Látod-látod kedves barátnőm előbb-utóbb csak megjelenik a hőn szeretett lovag-pojáca, csak kérni kell! (arcon puszilja Milánt) Szia Drágám! Mesélj! Hogy utaztál?! A barátnőknek kellene két jókora, kényelmes legyintés, hogy kicsit helyre rázódjék az agyi fogaskereke!
MILÁN (kissé értetlenkedve, zavartan) Miért? Talán Tibi, és Andi…?
DORKA (kimegy) Hát nekik is romokban lehet az életük annyi már biztos!
MILÁN (bizonytalanul, félszegen) Várj! Nem beszélgetünk egy kicsit? (Andihoz) Valami baj történt…?
ANDI Mint mondani szokás, ha egy kapcsolat zátonyra futott, akkor jó lesz az alkalmi szex is!
MILÁN (nem ért semmit; legszívesebben hagyná az egészet) Oh! Megértem!
ANDI (mézesmázosan) Van bármiféle újdonság itt a házban?
MILÁN Hát persze! Mit parancsolsz?!
ANDI Úgy értettem, hogy valami különleges dolog… (sejtelmesen, izgatón ránéz, mint aki egyenesen el akarja csábítani)
MILÁN (kicsit feszélyezetten, megilletődötten) Oh! Hát attól tartok, hogy… éppen most készülök befejezni egy új verseskötetet…
ANDI Jaj, hagyjuk a csudába! Én nem olyan dologra gondoltam! (enyhén bosszús, mint akit megbántottak)
MILÁN Persze megértem amire vágyol, de azért szerintem nem szabadna megfeledkeznünk róla, hogy hol vagyunk, és hogy milyen kapcsolatban állunk! Vagy te nem így gondolod?!
ANDI Mi a fenét akar a te Dorkád ebben a kapcsolatban?
MILÁN (erősen megvakarja a fejét, mint aki nagyon gondolkozik) Szerintem azt képzeli, hogy mellettem majd újból megtalálhatja régivágású csillogását!
ANDI Na, és? Sikerült neki?!
MILÁN (nem fesztelen, de zavarban van) Fokozható a tendencia, de már javul!
ANDI (szelídebben, megértessél) Tudod még én se próbáltam ki eddig a csoportosan, ha erre vagy kíváncsi!
MILÁN (valami másra gondol) Már, hogy szóval… úgy érted…?
ANDI (kirobban; félig hisztit csak, félig masszívan dühöng) A francba már! Te vagy a legdögösebb pasit akit valaha is ismerhetek, és akkor egy pénzes pöffeteggombát kell naponta huszonnégy órán keresztül boldogítanom csak azért, mert pénze van! Ez nem igazság! (keresztbe fonja maga előtt duzzogón a kezeit) Te is tipikusan férfi vagy! Semmire se mész az igazi nők nélkül!
MILÁN (visszafogja magát, de látszik rajta, hogy minden szava nagyon komoly) TE! Vannak pillanataim, amikor hamar betelik a pohár! Kérlek vigyázz!
ANDI (legyint, könnyelműen) Persze, már megszoktuk drága Milánka!
MILÁN (nem enged; talpraesett, nagyon férfias) Ezt most rögtön fejezd be! Az én nevem Milán! És bármit is csinált, vagy nem csinált Dorka akkor is nagyon kedvelem, és jelenleg együtt élünk!
ANDI (ő se hagyja magát) Hű, de nagyon megijedtem! Áll már a zászlód édes?! Imádom, ha tűzbe hoz egy férfi!
MILÁN Vannak pillanatok, amikor nem lehet tovább… Én már igazán nem tudom, hogy mi a fenét lehetne csinálni? Dorkának már semmi sem jó! Ha elmegyünk egy hétre nyaralni álandóan csak jön az unalomig ismételt pocskondiázással, hogy miért pont a Bahamákra, vagy a Húsvét-szigetekre kellett megint mennünk? Ha gyertyafényt és romantikát szeretnék neki becsempészni az unalmas hétköznapjaiba már akkor is kiállhatatlan egy perszóna!
ANDI (fejét kihívóan felemeli, mint aki csábítani készül) De nekem azért még most is nehezedre esik ellenállni?
MILÁN Nem ez az első este ugye? Nem most először környékezel meg?! Nem most jössz először a régen nem látott barátnődhöz, és megpróbálsz furmányos ördögi praktikával elcsábítani, igaz?!
ANDI (kicsit dühöngve) Én is nagyon jól tudom, hogy mit jelent a boldogság egy párkapcsolatban, de Tibike olyan… nyámnyila, meg azt hiszi magáról csak azért, mert méregdrága Armani-napszemcsit hord attól lesz már valaki! Te egészen más vagy! (galléron ragadja, és vonzón testéhez simul)
MILÁN (rendkívül zavarban van, és látszólag azt sem tudja, hogy mit kellene tennie ebben a helyzetben) Ezt talán nem itt kellene megvitatni, nem gondolod?!
ANDI Ugyan már, szépfiú! Nem fog fájni! Sőt! Mindkettőnknek olyan élményben lesz része, amiéről még álmodni sem mert! Én legalább is sokszor töprengtem már rajta! (mohón elkezdené vetkőztetni)
MILÁN Látod! Ez a baj! Úgy viselkedsz most is, mint egy hisztizős kislány, akinek nem vették meg a legdrágább játékot csak hogy nyugodtan maradjon a szülinapján!
ANDI (már tombol) ÉN NEM AKARTAM TIBIT! Ő AKART ENGEM! MINDENÁRON!
MILÁN Én önmagamat szeretném megtalálni valami mellett, és nem rátelepedéssel! (mindketten zihálnak; aztán egy kis szomorú nevetés; Milán megpróbál közönyösen beszélni) Nna! Most hogy kiöntöttem búmat-bánatomat kicsit talán meg is könnyebbültem! Csinálok egy könnyed limonádés koktélt! Te is kérsz egy kis frissítőt?
ANDI (szomorkásan, szándékosan kislányos hangon) Amikor még pici kis hercegnő voltam, - szóval kislány koromban: amikor kihevertem azt a két évig fájó kórházi sebet, hogy húzatni kellett a pufók kis lábaimat, mert mindig is kisnövésű voltam, és ez valahogy a szüleimnek se tetszett, akkor te voltál az én legjobb kis barátom! Aztán ahogy múltak az évek, és dögös, mindenben lázadó kiskamasz lettem, és már szépen kifejlődött, elég korán a cicim is azt hiszem, hogy egyre nagyobb lett a felszínesség és a szakadék a társadalom, és az egyén között…
MILÁN (a kiskonyhában készíti a limonádét; kiszól) Hogy szereted? Sok citrommal, vagy kevés cukorral?
ANDI (folytatja) Aztán ahogy múltak az évek te szegénykém is kicsit magadra maradtál… és tudod mi lett belőled? Egy nagydarab roncs! Egy senki! És sajnos – főként Dorka mellett -, valahogy az is maradtál! Egy kedves, udvarias úriember a pusztuló fajtából, akire már a kutya se kíváncsi!
MILÁN (nem figyel oda; készíti a limonádét) Hát persze!
ANDI …És most megint ott tartunk, hogy kikötöttél egy bestia csaj mellett, aki bárkivel képes volna ágyba bújni! Kevés citromot kérek, és semmi cukrot, mert Tibikének úgy tetszem, ha karcsú maradok!
MILÁN (kijön a kiskonyhából; hozza a két pohár limonádét) Tessék parancsolni! Kicsit talán erősebb lett! Elnézésedet kérem!
ANDI Hogy is változhattam meg ennyire?! Azelőtt, ha pufók voltam csak te voltál az, aki láthatatlanul is észrevettél, és mióta ez a gusztustalan egészség, és fitnessmánia szervesen beépült a hétköznapjainkba azóta mintha sokkalta felszínesebben viselkednénk másokkal is! Inkább te ne haragudj! (átveszi az italát, és jelentőségteljesen megszorítja Milán kezét)
MILÁN (miközben Andi helyet foglal Milán szándékosan állva marad, mert nem szeretne konfrontálódni) Említettem a barátnőmnek, hogy szívesen elbeszélgetnék Mirandával… ha úgy gondolod, hogy van valami értelme. Hű! ez aztán a limonádé!
MILÁN (játssza a meglepettet) Igazán beszélgetni szeretnél Mirandával? Tudod ő egy roppant talpraesett, tüzesen egzotikus hölgy…
ANDI Én azt gondoltam magamban, hogy te nagyon örülnél neki, ha megpróbálnék volt barátnőddel összebarátkozni! De, ha neked ez kellemetlen, vagy problémát jelent! Kérlek! Akkor hagyjuk az egészet!
MILÁN (szabadkozik) Nem, nem! Csak egészen nyugodtan! Feltételezem úgy is számtalan olyan hölgyies téma van, amihez a férfiak többsége egyáltalán nem is ért!
ANDI (kicsit huncut játékossággal) Tudod szeretem az olyan emberkéket, akik ami ,,a szívükön az a szájukon” ősi típusába tartoznak!

Szünet. Miranda megjelenik a bejáróban

MIRANDA Érződik rajtam a jó hangulat? (Andi észreveszi, odaszalad hozzá, széttárják a karjukat; összeölelkeznek) Szívecském! Te itt?!
ANDI Szia, életem! Hát hogy s mint vagy?
MIRANDA (félig tréfás váddal) Hát mondhatom drágám eléggé siralmas volt a fogadóbizottság nélküled!
ANDI Kérlek, ne haragudj! Tudod Tibike is itt van, és már alig várja, hogy találkozzatok!
MIRANDA Látom! Te mindig kész vagy valaki más oldalán megtalálni a számításodat!
MILÁN (figyelmesen szemügyre veszi Mirandát) Hát ahhoz képest, hogy nemrég estél át egy komoly szakításon! Nagyon jól tartod magad! Hozhatok neked egy kis limonádét?!
MIRANDA Mindjárt akár egy duplát is! (Andihoz fordulva) Nem tudom te hogy vagy vele szívem, de a nyolcvanfokos diópálinkának van még csak íze! Valósággal azonnal perzseli az ember gigáját! Mintha folyékony lávát inna!
ANDI (kicsit erőltetett mosollyal) Igen! Úgy látszik!
MIRANDA (Milán kicsit meggyökeresedetten áll, nem mozdul) Hát… ha senki nem hoz nekem egy kis itókát majd én keverek magamnak!
MILÁN (feláll kicsit fáradtan) Maradj csak nyugodtan kedvesem! Mindjárt hozom!
MIRANDA (társalogva) Hát… igazán nem szeretnélek sem fárasztani, sem a terhetekre lenni! Ma volt egy kis kalandom a városban! Úgy látszik, hogy a genetika jótékony hatását a formás popsim szenvedte meg!
ANDI Ne mondd drágám! És mi történt?! (kíváncsiskodva)
MIRANDA Bent voltam a városban, és azon az állandóan konzervdoboz sűrűségű, agyonzsúfolt buszon valamelyik szerencsés fiatalember többször megtapizott! De úgy, hogy én csak pirultam!
ANDI Hát ez rettenetes! Remélem azonnal tettél feljelentést a rendőségen?!
MIRANDA Ne gyerekeskedj életem! Ugyan kit jelenthetnék fel, amikor azt se tudom, hogy egy ember volt, vagy egyszerre több! A legfontosabb, hogy személyes biztonságom, és egyéb dolgaim nem forogtak veszélyben! És különben is! (legyint egyet) Számomra hihetetlenül jót tett a csenevész önbizalmamnak, hogy valakinek könnyed, nyárias kollekciómban is nagyon tetszhetek! (mosolyog)
MILÁN (a kiskonyhából kiszólva) Hogy szereted a limonádét kedves?
MIRANDA Jó lesz, ahogy hozod! Most még az a nyavalyás cukor sem tud lázba hozni!
ANDI Aztán hazamentél, csak így egyszerűen?!
MIRANDA (andihoz fordulva) Mi mást tehettem volna?! Gondolod kicsi szívem, hogy majd a többi ember lesz annyira tapintatos lovag, hogy felajánlja segítségét egy majdnem bajba keveredett hölgyeménynek?
ANDI Hát… persze, hogy nem! De azért ez mégis disznóság! Ennyire nem számít manapság a közbiztonság!
MIRANDA Ahogy mondod!
MILÁN (átadja Mirandának a kevert limonádét; a történet kicsit elszórakoztatja) De különben is, ha megbocsátasz miért kell neked állandó jelleggel annyira szexisen, és kihívóan öltözködnöd, hogy bezsongatod magad körül az éhező férfiszíveket?
ANDI Jaj, Milánka! Vedd nyugodtan tudomásul, hogy vannak hölgyek, akiknek egész lényéből csak úgy árad az egzotikus vonzalom, és csábos szexulitás!
MIRANDA (kortyol egyet a hűsítő limonádéból) Hű! Látom Milánkám, hogy valami sosem megy ki a divatból!
MILÁN (még mindig várakozik, közben kicsit szigorúan, dorgálóan néz rá) Szerintem nyugodtan válaszolhatsz a feltett kérdésre! Miért is?!
MIRANDA (tűnődik) Miért is?... nem is tudom… talán csak szeretnék mindenkinek megfelelni…
MILÁN Dorka valóságos hisztis patáliát csapna, ha sok mindenre fény derülne!
MIRANDA (bólint) Hát édesem! Azt el is hiszem! Arra gondoltam, hogy megpróbálok összespórolni egy kis pénzt a fizetésemből, és elutaznék egy meleg, karibi hangulatú helyre, ahol a harmónia, és paradicsomi állapotok uralkodnának az örökös idegeskedések, és stresszelések helyett! (figyelmesen nézi Milánt, ami maga elé bámul, és szemeiben kisfiús szomorúság ül, amitől nagyon vonzó lesz)
ANDI (mint Miranda) Ez nagyszerű volna Milánka! Elmennék veletek!
MILÁN (felnéz; észreveszi, hogy mindketten őt figyelik. Összeráncolja a homlokát, egy-két grimaszt is vág) Nem is tudom Dorka… talán már minden elveszett…

Kis csend

MIRANDA (hogy enyhítse a feszültséget) Vagy egyszerűen csak a kedvedre szeretnék tenni, mert nagyon fontos vagy nekem! Hiába! Szegény Dorkádnak nem sikeredett pasit fognia magának, aztán váratlanul lecsapott rád!
MILÁN (nagyon fölényeskedve) Hát azt gondolom drágám, hogy még annyi év távolából is nyugodt szívvel találnék magamnak egy fantasztikus hölgyet, ha úgy hozná a sors!
MIRANDA (kioktató hangnemben) Nem szeretem, ha így beszélsz velem!
ANDI Annyira jó hogy mind így együtt vagyunk! Most legalább mindent részletesen megtárgyalhatunk! (próbálja oldani a feszültséget)
MIRANDA (mint aki átment védekezésbe) Csak hogy tudjátok, nem én voltam az aki összefeküdt fűvel-fával, és csoportosan is majd begerjedt!
ANDI (meglepetten) Miért drágám? A többiekkel mi történt?
MIRANDA (harcra készen) Kérdezem én egy felnőtt, független, szingli nő csak nem fog engedélyt kérni ahhoz, hogy kiszálljon egy halálra ítélt kapcsolatból, amit legfeljebb a szex tarthat össze csupán ideig-óráig!
ANDI Oh, kicsikém! Olyan nagy a választék! Nem is hinnéd el, hogy amikor mindig konditerembe megyek, hogy egy kicsit legeltethessem a szemem azokon a szépen kimunkált deltásított izmokon, és méretes bicepszeken bizony-bizony gyakorta megfordul kis fejemben, hogy Tibikémnek is jó volna kisebb izomtömeget magára erőltetnie! Ki tudja mi sülhetne ki a dologból vele az ágyban?
MIRANDA (leereszkedőn) Hát az már biztosan látszik, hogy valóságos óriási tapasztalatokra tettél szert, amíg megértetted a férfi egó működési mechanizmusait!
ANDI Tudjátok, amikor Rómeó a személyi edzőm megfogta finom, formás, párna fenekemet, és érezte erős, érdes kezét, amint végig simogatott a popsimon szinte azonnal elfogott a bizsergés!
MILÁN (Andihoz) Bocsáss meg kedves barátném, de nem gondolod, hogy talán ezt nem itt kellene megtanácskozni!
MIRANDA Ezzel pillanatnyilag én is egyetértek!

Dorka megjelenik az ajtóban

DORKA (nem árulja el, hogy mennyit hallott a fentiekből) Mindjárt kész a vacsi! Addig is nincs esetleg kedvetek még meginni valamit? Egy könnyed koktélt, vagy valami erősebbet esetleg? (gyilkos mosolyát nem lehet félreérteni; egyértelmű jelzés a hölgyek felé) Ne is törődjetek vele! Vannak ilyen napok, amikor minden kacifántosabban sikerül! De legalább mi megmaradtunk az egység szellemében! Azért ez is valami!
ANDI Nem is kevesen drágám!
MILÁN (a fenti mennyezetre mutat) Eddig semmi fejlemény?
DORKA Eddig sajna semmi! Bekopogtam Tibikémhez, és azt üzente, hogy valószínűleg elcsaphatta a pocakját, de néhány perc múlva remélhetőleg jobban lesz! Olyan furcsa volt az egész… nyugtalanság, és zavart éreztem!
MILÁN …DE hát édeském! Azóta ki sem jött a mellékhelységből? (megdöbbenve)
DORKA Kevernél nekem egy italt drágám? Egyébként úgy hallottam, hogy folyamatos szélgörcsökkel, és egyebekkel küszködik…
ADI (hirtelen elfogja a masszív lelkiismeret-furdalás, és bűntudat vegyes kombinációja) Szegény kis Manókám! Nem lenne jobb, ha én is felmennék, és együtt ücsöröghetnénk a w.c-én amíg ez a fránya rosszullét el nem múlik?! (tördelni kezdi idegességében finom hattyú-kezecskéit)
MILÁN Hát… szívós harcos! Biztos vagyok benne, hogy könnyedén megbírkózik ezzel a feladattal is!
DORKA (mint aki betanult leckét mond önmagának) Felesleges állandóan nyüstölni az adott helyzetet! Ha jobban lesz biztos vagyok benne, hogy azonnal csatlakozni fog majd hozzánk!
MIRANDA …De azért én mégis furcsálom, hogy hol csaphatta el a gyomrát?! (keresztbe fonja maga előtt bronzbarnára sült karjait; mint aki töpreng)
MILÁN (egy kis üdítőt ad Dorkának) Parancsolj életem! Egy kis frissítő! Csak a józanság kedvéért!
DORKA (megkóstolja az italt, majd előbb grimasz, fújólás, aztán aprócska öklendezés) Pfúj! Te normális vagy édes uram??? Meg akarsz ölni?! Egy rendes italt kértem tőled, amiben kivételesen szorult némi alkohol!
MIRANDA (rögtön Milán segítségére siet; kikapja kezéből a poharat, és tölt egy jó, nagyadag égetett szesz-párlatot a pohárba jégkockával, majd Dorkának adja) Tessék drága barátnőm! Egészségedre!
DORKA (elveszi Mirandától az italt, és élvezettel kortyol belőle egy jó nagyot) Húha! Te aztán végre megadod a módját! Bizsergető érzés, de most pont erre van a legnagyobb szükségem!

Kis csend

MIRANDA Talán minden boldog család egyforma…

Tibi végre megjelenik a bejáróban; verejtékben úszik csapzott haja, és úgy néz ki, mint akit valósággal kicsavartak a sorozatos nyögései a mellékhelységben; betántorog a színre, Andi egyből mellette terem, és mindenben támogatja)

ANDI Manókám! Drága kincsem! Hogy érzi magát az én kis óriásbébim? (megcirógatja az arcát, miközben támogatva kíséri)
TIBI (nagy levegőt vesz, majd az egészet kifújja) Szerinted, hogy érezheti magát az, akit legyengített az általános hasmenés?!
MIRANDA (eltúlzott kedélyességgel) Nini! Kit látnak szemeim! Remélem megtisztultál macsó bűneidtől te kis Casanova! (próbálja elfojtani kuncogását nem sok sikerrel)
MILÁN (kissé zavartan) Tibikém! Éppen jókor! Ha kérnél esetleg valamit…
TIBI Nem, nem… köszönöm a figyelmességet…
DORKA (feláll) A macskajaj ellen a legjobb az ital! Kortyolj egy-két cseppet valamelyik italból! Meglásd! Egy-kettőre helyrebillent!
ANDI Hát azt nem is kétlem!
TIBI Mindenkitől bocsánatot kérek, de szerintem jobb volna, ha mi most Andival hazamennénk…
DORKA (meglepődik, de meg is könnyebbül végre) Haza? Igazán? De hisz itthon vagytok vagy nem?!

Szünet

DORKA Hát… nem bánom. (szünet) Nagyon örülök, hogy meglátogattatok bennünket!
TIBI Úgy akartam mondani, hogy haza a holmijainkért! (csend) Ruhákért meg ilyesmi!
ANDI Tudjátok nincs egy használható rongyom, amit nyugodtan felvehetnék!
TIBI A vacsora után jönnék vissza… úgyhogy…
ANDI Egy-két óra max az egész!

Csend

TIBI Ne zavartassátok magatokat! Ha visszajöttünk ti lesztek a legelsők, akik tudni fognak a dologról!

Elindulnak tétován; Andi folyamatosan Tibi vállai alá helyezi kis fejét, és támogatja gyengeségében is, míg a többiek csak bámulnak utánnuk.
DORKA (hűvösen, kimérten) Azt gondolom, hogy kész a vacsi!
MILÁN (révetegen) Tessék szívem?
DORKA …Persze csak, ha bírjátok gyomorral! Úgy értettem!

Ugyanaz az este. Vacsora után. Milán és Dorka az egyik oldalon; Dorka ül, Milán áll; Miranda egy másik sarokban várakozik.

MIRANDA (általános kijelentés; ön-monológ) Nem vitás! Ennyire kiváló vacsit még nem ettem soha életemben!
DORKA (látszólag nagyon is élvezi a dolgot) Jaj, drágám! Repesek a boldogságtól, ha valóban ízlett! Mi volt a kedvenced?
MIRANDA Ahogy kettesben ott ültetek! Mint valami páva-raj… ,,Milánka egyél még egy kis sütit! Milánka kaphatok még egy kis csirkét?” Akár a pesztrák, vagy a dadák!
DORKA Az örök gyerekekkel úgy kell bánni, hogy érezzék a törődést…
MIRANDA Nagyon szeretném megfejteni az ősi rejtélyt, hogy egy felnőtt embert minek kell csecsemőként kezelni?
DORKA (fagyosan) Egyszer talán majd te is pontosan megtudod!
MIRANDA Inkább olyan vagy mint egy irányításmániás őrmester, akinek vakhűséggel teljesíteni kell minden parancsát! Te ezt csinálod, te meg azt, és ha bárkinek kérdése van az jobb, ha befogja a száját!
DORKA A legtöbben sajnos mindig félreértik a viselkedésemet! Én csupán szeretem a rendet magam körül, és azt szeretem, ha a dolgok úgy történnek meg, ahogy én azt szeretném!
MIRANDA Látod-látod! Máris leleplezted önmagad!
DORKA Te is tudod, hogy az emberek többsége manapság főleg rászokott a külsőségekre, és a fenntarthatóságra! Az életszínvonal megőrzése igenis fontos kérdés különösen akkor, ha az infláció folyamatosan növekszik!
MIRANDA Szerintem ennek semmi köze az inflációhoz! Te egyszerűen csak beijedtél attól, hogy valaha is szegény lehetsz!
DORKA Ez egyáltalán nem igaz! Mikor a fővárosba kerültem annyit dolgoztam, mint más egész életében is alig, és valahogy túléltem a szürkére csömörlött hétköznapokat!
MIRANDA (gúnyosan) Szerintem te csak a fenntarthatóságra törekszel, miközben észre se veszed, hogy körötted minden szétesik!
DORKA (mosolyog) Ha szerinted én egy undorító hárpia vagyok ám legyen kedved szerint! Én a jólétet választottam, és eszemben sincsen nyomorogni! Különben is! A te kis pasiügyeidről a kutya se akar többet beszélni!
MIRANDA (gúnyosan grimaszt vág) Nocsak! Mennyire élénk valakinek a fantáziája!
DORKA Én csak elmeséltem… (józanul) Sosem voltam egy emberevő, pasivaló, mint mondjuk te! Én mindig mérlegeltem a köröttem levő lehetőségeket!
MILÁN (nincs kedve veszekedni) Igen, drágám! Te mindent megtettél, hogy az adott kapcsolat működhessen!
DORKA És ha vannak is mániáim az mindössze a vásárlás… no meg a táskamizériák! Kizárólag az az egyetlen oka, hogy én vagyok az egyetlen, aki ebben a kapcsolatban tesz is azért, hogy minden működőképes maradhasson! (Milánhoz) Te meg meg ne sértődj itt nekem! Megértetted?!
MIRANDA (nem nagyon érdekli) Mennyi most az idő?
DORKA (keményebben) Én még a szarkupacokból is kihalászom, és megtalálom az aranyrúdakat, ha arra van szükség, hogy fennmaradjak! Tényeket, és következményeket is egyetlen egységben látom!
MILÁN Mindjárt este tizenegy.
DORKA (némi ingerültséggel a hangjában) Nagyon jól tudhatjátok, hogy az egyensúlyt minden esetben fenn kell tartani még akkor is, ha az ember teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül! Hiába is kerülgetitek a forró kását! Azt gondoljátok, hogy a világ mindig is segítőkész lesz, vagy illedelmesen lovagias? Baromság! A mérleghinta mind a két nyelvén egy-egy bűn áll, csak az a kérdés, hogy vajon kinek a javára billen át a serpenyője? Én sosem kényszerültem rá, hogy én legyek a középpont!
MIRANDA Ezt inkább most fejezzük be! Már az egyetemen is volt legalább vagy ezer pasid, akik örömmel teljesítették az összes kislányos kéréseidet!
DORKA (észreveszi, hogy egyikük se bagózik oda) Azt hiszem beadom a válópert!
MILÁN (mint aki hosszú álomból felébred;) Miben is?
MIRANDA (Dorkához) Olyan vagy mint egy kiképző őrmester! Te ezt csinálod, te meg azt, míg egyszer csak mindenki nem a te kívánságodat igyekszik mindig teljesíteni!
DORKA Én csupán igyekszem megőrizni, és fenntartani ezt a családot!
MIRANDA (gúnyosan) De a lehetetlenre nem törekszel ugye?!
DORKA A ráncba szedés igenis fontos dolog! Ha kiállhatatlan hárpia vagyok, az csak azért lehet, mert nekem elveim vannak, és mert finom úrinő vagyok! Tudom én, hogy megy ez! Előbb a flörtölés, aztán a csábítás és végül mindenek felett a kegyelemdöfés, mint egyfajta kicsinyes bosszú!
MIRANDA (gúnyosan szalútál, de ülve) Igenis, értettük!
DORKA (kiabálva) Én csak azért hangoskodok, hogy mindenki jól értse, és hallhassa! Én nem vagyok se kiállhatatlan, se emberevő!
MILÁN (mint aki már nagyon unja) Persze édesem! Semmi baj sem lesz…
DORKA Különben is! (könnyelműen legyint) Csak vásárlási mániám van, és igényes cipő, és táskakollekcióm!
MIRANDA (nem nagyon érdekli) Mennyi most a pontos idő?
DORKA (valamivel keményebben) Hogy mindent kétféleképpen láthatunk; tényeket következményekkel, s összefüggéseivel együtt!
MILÁN Mindjárt este tíz.
DORKA …És ha arra kényszerített ez a nagybetűs, nyomoronc élet, hogy én legyek a mérleg nyelve, és inga középpontja? Különben is válóperrel is lehet még együtt élni! Fokozatos eltávolódás mellett! (csak önmagának) Tulajdonképpen sosem voltam bolond, csak magamban beszéltem, és átgondoltam a dolgokat!

Andi megjelenik a bejáróban; flörtölös, nagyon egzotikus bikiniben

ANDI Na mikor indulhat be csajok a ,,nagy ereszd el a hajamat hadművelet?”
MIRANDA Jaj, kedveském! Nevetnem kell…
DORKA (nem mulat rajta) Andim azonnal öltözz fel normálisabban! Itt felnőttek is vannak!
ANDI Hát azt már nem kisanyám! Ha este istenesen kirúgunk a hámból, ha én mondom! Máris érzem az illatát! (megfog egy poharat; teletölti jégkockákkal, és készít magának egy italt)
DORKA (Milánhoz, megpróbál nyugodt maradni) Milánka! Kérlek csinálj valamit!
MILÁN (érthetetlenül) Parancsolsz, kérlek?
DORKA (dermesztően) Szerintem én is vagyok annyira nőies, mint egyesek! Milyen sok csábításra, és behálózásra van szükség, ha egy nő igazán akar valamit!
ANDI Ez már csak így van! Ha az embert egyszer kilökik a családi fészekből akkor jobban teszi, ha megtanul talpraesetten gondolkodni különben baja esik!
DORKA Itt már mindenki hazudik! A modern nők egyik tulajdonsága a megtévesztés!
(Mirandához) Ahogy én látom Andika egyre inkább a saját maga útját járja, és ebben senki se gátolja meg!
ANDI Szerintem örülhetek annak, hogy nem lettem beteg ettől a sok úrilányszerű maszlagdumától, amit folyamatosan nyomattál!
DORKA Komolyan mondom! (kicsit hallgat)
MIRANDA (huncut mosollyal) Hát várakozunk, várakozunk?
MILÁN Hm?
DORKA Az attól függ!
MIRANDA ű(sorban a szemükbe néz) Ti mindig képesek vagytok rá, hogy kinyírjátok az egész hangulatot!
DORKA Mi legalább türelmesek vagyunk! (ellenségesen) Nem úgy mint egyesek!
MIRANDA Drága barátnőm! Csak két lehetőséged van: Vagy jól érzed magad, vagy hamar depresszióba süllyedhetsz!
DORKA Ne fétse te engem annyira kisanyám tudok én még magamra vigyázni!
MILÁN Azt hiszem mindenek előtt Embereknek kellene megmaradnunk, és jó barátoknak! Nem gondoljátok?!
ANDI (elgondolkozik) Nos, hát! Ebben lehet valami!
DORKA (nagy örömmel) Az átmenetiség is egyfajta folyamatot képvisel! Megjött!
MIRANDA Egyébként az elbűvölő bájos Tibike azt is mondogatni szokta, ha benneteket elnyelne a Balaton hulláma a szépen kipingált luxusjachtotokkal együtt még mindig maradna éppen elegendő hasonszőrű a világon! Jaj, olyan aranyos, amikor komoly próbál lenni!
ANDI Hasonszőrű! Nagyon megnyerte a tetszésemet ez a kifejezés!
MILÁN (hitetlenül) Ugyan kedvesem! Ugyan már!
DORKA (Mirandához) …És hadd kérdezzem csak meg, ha minket hasonszőrünek hívott, az árulókkal mi volt a helyzet! (csípőre teszi a kezét; ellenségesen)
MIRANDA 8félig fenyegetés, félig ígéret) Itt leszek, arra számíthatsz bogaram!
MILÁN Hölgyeim! Megkérnélek benneteket, hogy mellőzzük a meghittségen belüli értelmetlen ellenségeskedést!
MIRANDA Bizonyára égtek már az izgatott vágytól, hogy vajon miket mondott még?!
DORKA (türelmet erőltetve magára) Annyira azért nem!
MILÁN (mint aki mentegetőzésre kényszerül) Nem drágám! Azt gondolom, hogy most talán nem…
MIRANDA (kihívóan) Andikám te se?
ANDI Ne viccelj! Te is nagyon jól tudod, hogy majd megesz a kíváncsiság! De szerintem éppen most Dorkát a totális megszállás ténye inkább fenyegeti!
DORKA Dehogy fenyeget kicsi szívem! Csak a mosolygó fruskák kommandója!
ANDI Talán mindannyian jobban járnánk, ha megvárnánk türelmesen az én Tibikémet!
MIRANDA (meglepetten) Nocsak! Mi ez a királyi többes?!
DORKA Milánka? Neked mi a véleményed?! (ellenségesen, szemeit meresztve)
MILÁN (kellemetlenül, idegesen tesz néhány lépést fel-alá) Miért kell minden apró, kis bagatell ügyet nekem elintézni?! Kezd egy kicsit tele lenni a hócipőm!
DORKA (megindul az ajtó felé) O.K.! Felejtsd csak el nyugodtan! Majd akkor én rendbe teszem a dolgainkat!

Mindketten kimennek