I. FELVONÁS

(Dorka és Miranda farkasszemet néz egymással; nem mozdulnak)

MILÁN (tétován, többé-kevésbé önmagának mondja)  Ha látnám valami értelmét! Ha azt gondolnám, hogy minden embernek meg lehet valahol az életben a párja! Ha azt érezném halálbiztosan, hogy sikerülni fog, ha az ember végre elszánja magát, és megpróbálja! De aztán mit mondanék?

DORKA (elfordítja szemét Mirandáról; egyikre se néz)  Ha nem szeretünk valakit, és csak játszadozunk vele… az kicsit olyan, mintha el is árulnánk! Mit gondolsz?

MIRANDA Néha azt kívánom, hogy az adott dolgok csak megtörténjenek! Huss! (egyet-kettőt perdül a levegőben) Aztán rendszerint mindig meg kell bánnom a megélt pillanatokat!

MILÁN Volt egy kis nyúlam! Még anno a nagyanyámék házában! Én tettem, és gondoztam!

DORKA (nagyon meglepődik, mert ezt nem tudta Milánról) Én mindig is azt hittem, hogy halálosan rettegsz az állatoktól?! Ezt a véletlen egybeesést! (csodálkozik hitetlenül)

MILÁN Pedig így van drágám! Az állatokkal sokszor mégiscsak könnyebb, mint az emberekkel, mert az állatok legalább nem hazudoznak össze-vissza, és nem csapják be az embert! Aztán egyszer a nagyapám elvitte pároztatni, és onnét már nem találkoztunk! Otthon voltam, és egy idő után rádöbbentem, hogy valami hiányzik… nem hagyott el! Értitek?! Csak már egy ideje nem tudtam róla semmit!

DORKA Tündi-bündi kis nyuszika lehetett!

MILÁN Lehet, hogy túl sokat adtam neki enni!

MIRANDA Talán beteg volt szegényke?

MILÁN Nem nem volt beteg! Szerintem, csak megérezhette, hogy eljött az ideje… egyszerűen kilépett csendesen az életemből! (kicsit el is szomorodik, akár egy kisfiú; Miranda ösztönös reakcióval odamegy, és máris pátyolgatja, vigasztalja)

MIRANDA Drága kincsem! Nincsen semmi baj! Itt vagyok melletted! (hangja nagyon érzelmes; látszik rajta, hogy őt is meghatja az eset)

DORKA (keresztbe tett karokkal; kicsit mérgesen) Hát ezt nevezem! Anyuci kedvence máris közbelépett! Hogy oda ne rohanjak! Milánka? Kicsim? Kérsz egy kis zsebkendőt?

MIRANDA (élesen) Fogd be a szád, amíg türelmes vagyok!

DORKA Hát ez szép! Egy felnőtt, szőrösfejű felnőttet pátyolgatsz! Mi vagy te óvónő, vagy kedvesnővér?

MIRANDA (inkább nem figyel rá, mert nem akarja magát szándékosan felidegesíteni; Milán homlokát, szeme környékét törülgeti; gyöngéden, gondoskodón) Jól vagy életem?! Ne félj! Itt maradok melletted, amíg csak szükséged van rám! Nyugodj meg! Nincsen semmi baj!

Kis csönd. Majd mindannyian hallgatnak.

DORKA (kinézve az ablakon) Mintha kopogtattak volna, vagy nem?!

MIRANDA Senki nem nézi meg esetleg, hogy ki lehet az? (kíváncsian)

MILÁN Nagyon sajnálom, ha bárkinek gondot okoznék!

Kopogtatnak az ajtón; Dorka kinyitja

DORKA Tibi? Andi? Ezt a hihetetlen megkönnyebbülést! Milánka! Képzeld vendégeink vannak! Fáradjatok csak nyugodtan be! Dogjátok le magatokat…

Tibi, és Andi bejön. Kissé feszélyezetten, zavartan viselkednek, ahhoz képest, hogy milyen régi barátok.                  

MILÁN Andi!

ANDI Szia szívem! (két oldalról kecses, hanyag puszival üdvözli rég nem látott barátját)

TIBI (kicsit megdörzsöli megizzadt kezét, majd kezet fog Milánnal) Remélem még mindig formában vagy, legalább is, ami a csajozást illeti? (párat kacsint bizalmaskodva)

MIRANDA (túlságosan meglepődve) Andrea! (kissé feszélyezetten) Nahát! Váratlan nagyság érkezett hozzánk! Hogy ityeg Tibikém?

ANDI Szióka Drágám! (félszegen) Szia Dorka!

TIBI (erősen verejtékezve, mint akinek borzasztó erőfeszítésébe kerül kinyögnie a szavakat) Örülök, hogy megint találkozunk Miranda!

DORKA (mintha kínos csend következve; azonnal félbeszakítja) Huppanjatok már le az ég áldjon meg titeket! Éppen arra készültünk, hogy megkóstoljuk mesés koktélgyűjteményüket! (kissé hangosabban, mint a normális hangszín) Hol voltatok mostanság?

TIBI (mint aki felel egy kérdésre) Bali azonnal le lehet úgy égni, mint a főt homár!

DORKA (meghökkenve)  Balin?!

MIRANDA (kissé túlozva) Hogy s mint vagy nagyfarkú Tibi? Meséltem már nektek, hogy ennek az ízig-vérig macsónak mekkora a szerszáma az ágyban? Csak egy a bökkenő vele! Képtelen belelni önző férfiasságával!

TIBI Nem… (elbizonytalanodik) Mi otthon tartózkodtunk éppen és készültünk egy romantikus estére a jakuzziban!

ADI (részvéttel) Tényleg így történt!

TIBI Tényleg… csak üldögéltünk otthon és élveztük volna egymás lebilincselő társaságát!

DORKA (derűs, de semmi jobbat nem tud mondani) Aha! Megértem!

MILÁN Fő, hogy megjöttetek, és nem történt semmi kellemetlenség az utazás során!

TIBI Igazán örülök, hogy végre megint összefutottunk Milánom! (mint aki nagyon megkönnyebbült)

ANDI És mondjátok csak, hogy vagytok?

MIRANDA Hát ezt nem hiszem el! Megint egy ostoba csibe-kérdés! Kaphatnék valami kis piát? Intenzíven kiszáradt a torkom!

DORKA (gyilkos pillantást küld Miranda felé; aztán Andihoz)  Sajnos… az utóbbi időben kissé megfagyott közöttünk a hidegháborús kapcsolat!

ANDI (vigasztalóan) Jaj, szegénykém! Hát már megint? Őszintén sajnálom!

MILÁN (elveszi óvatosan Miranda poharát) Úgy látszik, hogy a boldogságnak is pontosan megvannak a maga kis hóbortjai!

ANDI Jaj, Dorka drágám! Hát ez borzasztó!

TIBI (zavartan) Úgy van!

Csend

MIRANDA Tulajdonképpen ti miért is jöttetek?!

DORKA (Mirandához) Ne kezd már megint csajszi! (vendégekhez megnyugtatólag) Nagyon örülünk, hogy itt vagytok! Ne is törődjetek semmivel! A legfontosabb, hogy érezzétek magatokat otthon!

MILÁN (gyorsan, hogy le ne maradjon valamiről) Egyet értek!

Tibi és Andi összenéz

TIBI (szomorúan) Mi csak szerettünk volna egy romantikus estét kettesben… tényleg csak erről lett volna szó…

ANDI Ez így is van…

DORKA (szelíd szemrehányással) Annyira örülünk nektek! Olyan ez, mintha végre friss levegőt szívhatna egy dohos lakásban ember!

MIRANDA (elszűkül a szeme) Csak nincs valami bajod Tibikém?

DORKA (Mirandához) Bogárkám! Nem gondolod, hogy kissé gonoszkodó vagy már megint?!

MILÁN (fejét csóválja) Miranda…

ANDI Tényleg sem történt semmi vész drága Milán!

DORKA Fel nem foghatom azzal a híg agyammal, hogy miért kell máris vallatni embereket, ha meglátogatják legrégebbi ismerőseiket…

MIRANDA (kecses, nőies diadallal) Tibi szeretné elmesélni Drágám…

ANDI Tibi?

TIBI Hát… mi tényleg nem csináltunk semmi huncutságot… éppen csak készültünk volna…

MILÁN Kérsz esetleg valamit Tibi?

TIBI (megrázza a fejét) …És arra gondoltunk, hogy majd a hangulatos jakuzzinban gyertyafény mellett szerelmeskedünk…

ANDI (halkan, nyugodtan kisegíti)  …ez az egész napos esős, monszunos idő… igaz, meg a bikinim is legalább két mérettel kisebb, mint az eredeti…

TIBI …szóval, abban maradtunk, hogy a kölcsönös cirógatások helyett inkább lefekszünk pihenni, hogy frissek, és… üdék lehessünk…

ANDI …És különben is… Tibike drága egész héten annyira fáradtnak érezte magát…

TIBI … ezért inkább megvacsiztunk, majd néztük kicsit a plazmatévét… aztán lefeküdtünk szex nélkül…

ANDI …Természetesen a legszigorúbban csak pihenni!

DORKA Természetesen!

MIRANDA Hát… hogyne!

DORKA (gyilkosan) Ugye ez nem valami sanda, csélcsap utalás akart lenni?!

TIBI Tessék? (vár egy kis pillanatig)

MILÁN (bátorítólag) Mondd csak nyugodtan Tibi!

TIBI …Szóval már mindketten nagyon fáradtak voltunk, és Andikám is (jelentősen Andira néz; megfogja a kezét) nagyon sok munkája volt a Drágámnak… hát ezért!

ANDI (kicsit szomorkásan) Igen… így igaz…

TIBI …Én pedig éppen az aktuális cégeim marketing stratégiáival voltam totálisan behavazva…

Rövid csend

MIRANDA (higgadtan, nyugodtan) És aztán?

TIBI (álmatagon néz rá, mintha nem is tudná, hogy mit beszél)  Hkm?

MIRANDA (kedvesebben) Aztán?

TIBI (Andira néz)  Aztán… nem is igazán tudom, hogy mi történt… üldögéltünk, aztán lefeküdtünk… (Andi mosolyogni kezd, aztán halkan nevet)

ANDI Annyira muris volt gyerekek!

TIBI (csendesen, idegesen) Lefeküdtünk!

(Dorka Andival együtt nevetgél, Miranda pedig kíváncsian szemléli őket)

ANDI Annyira elfáradtunk, mintha elefántokat cipeltünk volna…

TIBI Annyira sok melónk volt!

(Dorka kicsit csitítja Andit; Tibi nem mozdul. Ártstlanul szinte gyerekesen)

Mint aki eltévedt a sötétben… önmaguknak próbáltuk megtalálni…

ANDI (vihogva) Olyan muris volt az egész…

(csend a szobában)

TIBI (kicsit merészen, de tárgyilagosan is) Ti vagytok a legjobb haverjaink! És különben is! Már olyan hosszú ideje nem rúgtunk ki együtt a hámból!

ANDI (nagyon mosolyog) Az egész világon!

TIBI (mint aki mentegetőzik)  Máshova aligha mehettünk!

DORKA (nagyot lélegzik majd kifújja a benttartott levegőt) Persze! Semmi baj ezzel! Mindent el lehet, és el is kell intézni!

MILÁN Hát ez csak természetes!

ANDI Szeretnék egy kis fagyit enni, ha szabad?

DORKA Oh! Természetesen drágám! (Milánhoz) Gyugyókám! Hoznál Andikámnak egy kis fagyit a hűtőből?

MILÁN Persze! (azonnal felkel, és kimegy a konyhába hozni egy kis fagyit)

ANDI Jaj, igazán annyira figyelmesek vagyok hozzám!

TIBI Nem is tudjátok, hogy mit is jelent a ti őszinte barátságotok! Kevés ilyet találni a mostani Celebvilágban!

MIRANDA (éles iróniával) Képzelem!

(Milán visszajön a konyhából kezében nagyadag csokifagyit cipel; mint akinek mázsás terhek nyomják a vállait; óvatosan odaadja a fagyit Andi kezébe)

ANDI Igazán köszönöm Milánkám! Tündéri fiúcska vagy!

DORKA Ugye, hogy a csokinak valahogy selymesebb, és gyöngédebb ízre van! Az ember amint kóstolgatja úgy érzi, mintha egy engedelmes szerető simogatná! (kélyesen megnyalja az ajkait, mint aki csábítani szeretne)

TIBI Tényleg ne haragudjatok ránk, de senki máshoz nem mehettünk!

(Miranda kacérkosdón, és roppant vonzón feláll; kinyújtóztatja elzsibbadt hosszú lábait. Mintha tánclépéseket gyakorolna párszor csábítón körbe kerüli a megszeppent, és félszeg Milánt.)

MIRANDA (egy kis szomorkás nevetés, és sóhaj buggyan ki belőle) Épp azon morfondírozom, hogy eléggé vonzónak találsz-e engem? S vajon még miért nem tettél eddig a magadévá?! Szinte megöl a kíváncsiság!

MILÁN (mint aki máshol jár; kis időbe telik, mire meghallja) Bocsáss meg, hogyan?! Micsodát szeretnél?!

MIRANDA Hogy te milyen tüneményes fiúcska vagy! (előbb kuncog, aztán kacag csábítón) Majd megtudod!

Andi megjelenik a bejáróban; bikinit vett fel, és hihetetlenül csábító egzotikusságot sugal, de a hölgyies természetesség jegyében

ANDI Komolyan? Máris beindult nálatok a flörtölési hadművelet?!

MIRANDA (nevetnie kell) Jaj, menj már a hülyeségeddel!

DORKA (ő nem mulat rajta) Andi, hát te meg hogy nézel ki? Eszméletlenül dögös vagy kisanyám!

ANDI DE drága barátnőm! Te is tudod, hogy a nőies idomok azért vannak, hogy mutogassuk őket! Különben hogyan is bírhatnánk engedelmességre a zsongó férfi libidót! Ma este nagy muri érkezik! Szinte már érzem is az illatát! Látom már, hogy itt ki az ingyenélő!

DORKA Hogy mondtad kedvesem?! Mintha nem hallottam volna egészen tisztán?! (odaszól Milánnak) Te megkukultál életem?! Szól már valamit!

MILÁN (megereszt egy félszeg mosolyt) Jaj, drágám!

DORKA (kissé dermesztően, de csak Milánhoz) Vedd tudomásul igenis, hogy én is nőies vagyok! Lehetek én is annyira vonzó, és szexi! Sőt! A személyi edzőmet meg is kérhetem, hogy pakoljon rám egy-két popsiizmot!

ANDI Ugyan drága barátnőm! Csak nem fogunk ezen összekapni!

DORKA (fegyelmezetten, de belül érezhetően forr) Te is tudod, hogy bármelyik valamirevaló izom macsót ágyba viszem! Különben is! A Te Tibikédnek csakis saját maga a fontos! meglásd! Most még megy a szekér, tehát elszórakozhat veled! De azt megnézném, hogyha dolgoznotok (saját utadat jártad!

ANDI Nagyon is szeretem a szabadságomat, akárcsak te! Én önmagam igyekeztem maradni minden helyzetben nem úgy mint egyesek! (Mirandához) Dorkának is megpuszilgatták jó párszor a Vénusz-dombocskáját úgy hiszem!

MILÁN Micsodáját?

DORKA (méltósággal) A nőiességem virágát!

ANDI Én nem bánom azt se, ha romlik a memóriád, de arra még biztosan emlékszel, amikor a Balaton kis partján…

DORKA (elfojtott haraggal) Te is tudod, hogy mit nevezünk árulásnak? (hirtelen ötlettel Milánhoz) Te mit gondolsz?!

MILÁN (nem tudhatja, hogy mit is feleljen; csetlik-botlik minden szava)  Legfeljebb az én vén csontjaim bírhatják egyedül a gyűrődést…

Dorka szeretné még hozzáfűzni valamit, de meggondolja magát, a fejét csóválja, és gyerekesen nevetgél

MIRANDA Na, mi lesz a könnyed kis tivornyánkkal?

ANDI Részemről máris mehet a fáklyásmenet!

DORKA (valamivel szelídebben) De kérlek… Előbb mindent illik megbeszélni!

ANDI (csábosan megigazítja az elcsúszott bikinije vállpántját Milán legnagyobb megdöbbenésére) Beütött az általános éber kómaállapot, vagy mi!

DORKA (keresztbe fonja két karját maga előtt) A lehető legkomolyabban mondtam!

MILÁN Mit is életem?!

DORKA Jaj, ne légy már ennyire ostoba!

ANDI (halvány, élénk mosollyal) Hát akkor kénytelenek vagyunk várakozni még egy kicsit!

MIRANDA (kihívóan) Csak a magad nevében csicseregjél kis anyám!

ANDI (halvány mosollyal) Ugyan már! Rá se ránts!

MIRANDA Csak két dolog közül választhatsz édesem! Vagy befogod, vagy kidobod!

DORKA Hát hogyne! Ha valakinek bérelt pozíciója van, onnét nagyon egyszerű!

MILÁN (elmereng) Azt hiszem egyik sem túlzottan jó megoldás!

DORKA (nem nagy örömmel) Előbb-utóbb úgy is kiderül! Egyébként Tibikét látom közeledni!

MILÁN (feláll, üdvözlésre igyekszik berendezkedni) Igen?

ANDI Akkor én… mit is csináljak?! (tanácstalanul)

ANDI (nem barátságosan) Az én tündi kis Manóm még azt is szokta mondogatni, hogyha ti annyira hasonszőrűek, és sznobok vagytok, mint amilyennek valóban kinéztek akkor már régen befolyásosoknak kellene lennetek!

MIRANDA Sznobok! Milyen könnyű, és csilingelő szó!