Kortárs ponyva


2023.dec.04.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

A REJTŐZKÖDŐ Már csupán a fel-nem-használt csillagok őrzője lehetek. Őrzőm tehát, amíg csak lehet a beteljesületlen Mindenség-szerelmet, Kedvesem halhatatlanságba-szánt csókjait, melyekre tán még én is érdemes lehettem volna, ha kitartóbb karakánsággal ostromlom meg a szerelmes szíveket.  Katlanok…

Tovább

Új vers

ÉVEK ÍRTÁSAIN Tudhatja már mindenki: Egér-rágcsálás porlaszt agyat, értelmet, kultúrát, s minden alamuszi, sunyító surranás kifürkészhetetlenné lesz lelkek katlanában. Mindenki éberen őrködő szamárfejet kap magára, s már egyre többször az egyszerű udvari bolondnak lehet csupán feltétlen…

Tovább

Új vers

ÁLOM HÖLDRINNEL   Beszédes szemlélődést pakoltak rám a meghajszolt évtizedek. Indulatomban is introvertált önzőségem most már inkább betonsúlyos nehezék, melytől nem szabadulhatok. A megismerhetetlenség Nihil-identitása lelkemben még rendre vissza-visszahőköl. Ölelő, gyöngéd, simogató Kedves-kezek…

Tovább

Új vers

AZ EGY-VALAKI SZÓLONGATÁSA   Az Egy-valaki szólongat egyre az álmok ösztön-tengeréből, ahol tán boldogok lehettünk volna mi ketten. Reménytelen echó-kiáltásaimat vajon meghallja-e még? Sehol sem láthatom a végtelenné dagadt hullámok hátán túl az érinthetetlen, szűz-szárazföldet. Húsom iszapos…

Tovább

Új vers

HAMAR BEZÁRULÓ KÖR   Nem búcsúzhatok innét sosem egykönnyen: tűt hajótörött sorsom, látomások, idilli álmok vesznek körbe, miközben már az egésztől szabadulni próbálok. Életem sokat-próbált határán szétnézek merengve, s inkább még félúton megállok. Sértődés van ám bennem tengernyi sok, akárcsak…

Tovább

Új vers

MÁSVILÁGI GONDOLATOK Ha már föld alatt, vagy olcsósága folytán pöttöm urnában lakoznék, de csak egyszerűen, mint egy könnyedén feledhető porszem, vagy jelentéktelen, könnyen feláldozható sakkfigura, és nem tudnám milye okból felejtettek szándékosan el azok, kiket egykoron barátokként emlegetett…

Tovább

Új vers

ÚT-VESZTŐ Mint aki régről itt ragadt s holt Időkből kiölte a teremtés magzatát, tán már meghalni vagy épp boldogulni se tud idült aggastyánkorában s nem kapott le szőrszálhasogató szájáról a kárörvendő szózat sem – úgy vagyok én itt elfeledett hírmondó, emberek közt kis mitugrász semmirevaló!…

Tovább

Új vers

A LÉT KICSINYES KÖLCSÖNEI Rajtam – ki tudhatja miért? -, vak, szerencsétlen ütközetek dúlnak folyvást. Énrajtam az egyszerűen bonyolult dolgok balsorsú visszájukra fordulnak. Énhozzám már minden koron édeskés a pillanatnyi, röpke lelkesedés. Egyre felszínesebb, egyre rosszabb tényadat immár, hogy…

Tovább

Új vers

KÖNNY-TITOK Tőlem ne kérd, hogy igazgyöngyeim kedvesért könyörgő fohászait miként pergetem, s hogyan peregnek szándékosan visszafogadott kísértetként komisz napjaim. Kedvesem megváltó öle helyett ma még meghitt priccs-ágyam egyedüli vánkosom, befogadó pihenő-tanyám. Ha kérded lelkiismeretemet, tán…

Tovább

Új vers

IDŐK ÜZENETE Nem lehet méltán elégedett s boldog a Kor, mely már nem értheti a kedves önzetlenséget, kortárs költőket inkább szándékosan titkos elefántcsonttornyokba száműzi, torz-grimaszokat vágva rájuk, mintha büdösek volnának. Megtöri az összes valamirevaló álláslehetőség sanda,…

Tovább
süti beállítások módosítása