MÁSVILÁGI GONDOLATOK

Ha már föld alatt, vagy olcsósága folytán
pöttöm urnában lakoznék,
de csak egyszerűen,
mint egy könnyedén feledhető porszem,
vagy jelentéktelen, könnyen feláldozható sakkfigura,
és nem tudnám milye okból felejtettek szándékosan el azok,
kiket egykoron barátokként emlegetett amnéziára
hajlamos emlékeztem,
s olyan könnyű, légáteresztő lennék,
akár a mi misztikus pára,
vagy suttogni vágyó, őszies köd és lehet,
hogy magamban még százszor legalább elmotyognám:
Kik voltak árulók? Kik szentek? Kik gazok?

Ki volt az, ki még nem kevert le
sohanapján egy meggondolatlan, égetőpofont?!
Amúgy is tizennyolcéves koromig masszívan
- ha kellett, ha nem -, bepisiltem.
S még lő is fordult, hogy szánalmasan pelenkáztak.
- Ha már halott volnék, de csak úgy,
mint ismeretlen aggastyán- hontalan,
kivert állat kinek már a kerek erdő sem adhat
óvó-védő menedéket
szólítanám a hitves-Kedvest ki kopasz fejemet
simogatná s csókjai mézével becézgetne
a hirtelen visszatetsző magányból.

Akár egy magára maradt, fénye-vesztett,
öregedő csillag eltűnnék emberek kívánságára-ítéltetett,
bárgyú tekintete elől - eltűnnék zuhanva önmagamba.
Vajon úgy láthatnék-e a fenyegető
Alvilág ismeretlen birodalmában,
amint feleségem egymaga neveli kislányunkat,
míg pici fiúnk keseregve sírdogálva szólítaná apját?
Nagy s letisztult gondolatokkal terhesült az igazságtalan Élet:
megelőlegezett jövőbe-látó Theirésziász,
ha volnék s akkor megláthatnám;
az Igazakat, Jókat, Hűségeseket.
- Lehettem volna teljesebb értékű Ember,
vagy csupán szőrös, nyers Enkidu-ivadék?!