Kortárs ponyva


2023.ápr.17.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

AZ EGYEZKEDÉS NEHÉZSÉGEI Akár egy eltussolt, vagy kiteregetett botrány, bulvármédia-összeesküvés, olyanná vált ez a hazug, alamuszi világ. Karcsúsított, agyon-plasztikáztatott cicababa-dívák pofozzák, anyázzák le egymást élő nézettséget produkáló show-műsorokban míg a horgolt, nagymamás…

Tovább

Új vers

LÁZ-ÁLOM Mi már rég nem egymástól várjuk az üdvözülést. Barátainktól a jólcsengő elismeréseket vagy vigasztalásokat. Egymást szüntelen kiraboljuk, ha megtehetjük egyetlen, drága kincs-mosolyért, karrier-ajánlatokért, flörtölő mozdulatokért. Könnyen átcsaphat orv-hiú gyilkos versengésekbe immár a…

Tovább

Új vers

EMBER-ÁLDOZAT Gyorsan bezáródó ajtó lettem. Mellkas-börtönben hisztisen toporzékoló ritmuszavar Hideg esőben vacogó vigasztalan könnycsepp bánata rozsamarta őszi égnek. Összetett, bizalmas kódrendszere egy kétségbeesett kiálltás, vagy segítségkérésnek, jelrendszere egy önmagával szüntelen viaskodó…

Tovább

Új vers

MEGBICSAKLOTT TESTEK Egyre síkosabb testű immár a körbekerített, meztelencsiga sötétség. Élesednek, vészjóslóvá lesznek a baljóslatú, ikra-fények is; íjként feszül meg a melankóliába zuhant, súlyos hajótörött lélek. A vénák , vér-erek instabil molekula-alagútjaiban dübörögve vágtatnak brutális,…

Tovább

Új vers

PRÓBA-TEMETÉS Ha egyszer innen majd végleg elköltözöm az ég és a kacagva hívogató Nap vidáman biztosan összeér, miközben majd egyik vallatja a másikát: miért nem tudott teremtődni s újból létezni, mint eddig?! Ajtómat rendőrségi sárgaszalag-bélyeg metszi X-szerűen ketté, tudatva: Itt is meghalt az…

Tovább

Új vers

TÚLÉLÉS-PARADOXON Aki túlélte hajszál híján halhatatlan hősszerelmek kicsinyes civódásait, tragikusan pusztuló szakító-próbák öngyilkosággal fenyegetődző gondolatait, s nem maradt, vagy vesztegelt szándékosan fűrészfogú vasúti sínek kalodájában csak mert hamarabb leckét kaphatott a túlvilágból mint…

Tovább

Új vers

KIHÚNYT ÉGITESTEK Összekötetéssel többet már nem kötődik a holt anyag. Mielőtt végleg elszabadulhatna a megvakított, puszta fény a köztes átmenet közt lézeng, tengődik… Az Élet, mint a biztosított ismeretlen már rendre fogva tartja bűnös-ártatlan áldozatait egyaránt. Élet-cellákba rendeződik,…

Tovább

Új vers

ELSZÁLLÓ ÉLET-IDŐ Az Idő mögött fertőzötten, alamusziskodón lapul a kétség, megőszült foghíjason az utolsó reménység, mert az ábrándok kártyalapjaiból pingált szirupos valóság gyakorta, megrögzötten csalóka. Önbecsaphatóvá lett a kegyes vétség, ha csupán az ismeretlen magány lehet csupán az ember…

Tovább

Új vers

  CSERE-BERE Ha elcserélném sorsomat tán a megérdemelt, örök szerelem várakozna türelmese, hűséggel reám. Tengerpartok aranyló, puha homokjába írhatnám fel az örök Egy-nevet, aki megbabonázott, majd rabul ejtette hitvány sebzett szívemet. Alkonyok elvérzett vásznain, vörös sárkányos ég alatt…

Tovább
süti beállítások módosítása