LÉLEK-TESTEK KÖLCSÖNHATÁSA

Mikor a becsapható,
balga szemek előtt a dolgok,
érzések, tekintetek titkos párbeszéde
észrevétlen már perbe fog, vallat
– sokszor kiszámíthatatlan ösztön-vágyak
csalétek-árnyak kisstílű,
hamis lényegekké alakulnak.

Alany s test eggyé válik,
s mint számító cinkosok
hallgatag-némán várják
a végső Nirvánás beteljesedést.
Önkívületük – ha tetszik -,
kiszámított, tartós árkaiban
görbülve egymásnak feszülnek
a puszta csontok,
felsebzett fogak-marta lágyszövetek.

A rejtegetett, felszínes igazságot,
akárcsak a gyöngét, magát kellető
romantikát már egyre
nehézkesebb orvosolni.
Egy koncentráltabb fókuszban
kiélesednek a szemek, szájak,
arcok pontos kontúrjai.

Mintha mesterlövész lenne az ember,
aki csupán csak hívogató célpontra
vadászik s mikor már kézzel fogható
zsákmányt észlel hirtelen,
váratlan lecsap.

A kattogva gondolkodó elme
eszmélésében az Idő
minduntalan összetörik.
A figyelem kiélesedik majd össze is
olvad érzékek babonázó
ösztön-csalódásaival.
A lélek megérzi,
hogy valami elszánt akarat
várja még:
egy pillanat, kedves nosztalgia emlék,
mely az ismerős jelennel
rég összekeveredett.

- A háttérben tapogató fény-árnyékok
kontrasztjai remegnek fokozatosan
nehezedő, pihegő sóhajoknak.
A megnyíló, szirmos Mindenség
csupán csak azoknak látható,
kik nem voltak restek szabadított
akaratukban méltón megmutathatták
önző sebezhetőségük kisgyerekes
védtelenségük ősi, kincs-csodálatát.

Moccanatlan hallgatódzó fülekkel
a szív dallamait meghallani kivételes ajándék.
Egyetlen pillanat elegendő hozzá,
hogy végleg megtorpanhasson
a figyelő csend.
Miféle ismeretlen torkolat felé
sodorja az egymásért pihegő
két testet e névtelen,
nevenincs hullámzás?!

– Láthatatlan köpenybe burkolódzva
karok táncában halhatatlan
szerelem virágokat bontogat…