HARMADIK FEJEZET
Myreában is volt némi művészi hajlam – elvégre festőnek, vagy képzőművésznek készült, és szinte nem akadt egyetlen olyan nyári vakáció sem, amikor ne melózott volna vagy a Balaton kitett kaszárnyaszerű kis büféi valamelyikében, vagy egy fagyis pultnál, ami főként a…
KÍSÉRTET ÓRA
(Apámnak szeretettel)
Az ember talán akkor a legmegelégedettebb saját magával – minden beképzeltséget, és egyúttal nagyképűség mellőzése nélkül -, ha a kemény, és sokszor nagyon is fárasztó munkanapot követően elvégezheti kötelezően előírt tisztálkodási…
KÖZEL AZ IGAZSÁGHOZ
(Neki)
Itt a völgyek tág ölében – hegy-aggastyánok katonás
helytállással vigyázban figyelnek,
őrködnek: vigyázzák kódorgó álmainkat!
E mesés édeni tájon, s emlékeim szövetében tovább élsz,
lobogsz, s létezel, csak még
sebezhetőbben s még fájdalmasabban!
– Órákig…
A SÁNTA EMBERKE
A kora reggeli órák egyikén, amikor a normálisabb emberek még jócskán alszanak, hogy aztán üdítő, felfrissült kedvvel imádott, rajongásig tisztelt, és halhatatlan kedvesükkel keljenek egy jobb lábára sántikáló, kicsit e…
LEGNEHEZEBB DÖNTÉS
Az volt a legkeményebb: Berendezkedett csillagszemekben
lélek-kontinenseket meglátni,
felfedezni! Megszokott sallangos,
rizs-beszédektől mentesülten őszinte telepátiával is
szerelmesnek lenni elveszett tévhitbe:
Valahol boldogok lehettünk! Jól körbekerített…
TANÚSÁG
- Az idő rövidségét szerintem nem kell szégyellni! – mosolyodott el azzal a semmivel sem összehasonlítható, kicsit titokzatos, és mégis különös e világi, elegáns mosolyával az öregember, aki már sok háborút,…
ÚTRAVALÓ
Két órát kaphattam csak indulásig.
Szívem fohászait küldöm feléd
ég s föld között felhők kihűlt,
jeges hazájából:
Megvárt engem mindig hűséges szerelmesként
a tenger minden korallja, homokos domb-szigete!
Bikiniben feszítő, büszke, kacérkodó angyalok
– ha kedved…
II. RÉSZ
(Néhány nap telt el. A szín nem változott, úgy tűnik a nézők elé, mint ahogy bemutatták. Gerely íróasztalára roskadva üldögél, kerek keretű szemüvegét levéve töpreng az életéről. Még soha nem láthattuk őt szemüveg nélkül, beesett kriptaszerű arccal. A kopottas tantestületi…
FÖLD-SZÍVEK, EMBER-CSILLAGOK
Csöndes még, újra csöndes a Nagyvilág:
Halottakat úgy nem vigasztalja rózsa-hajnalhasadás,
mint álmainkat gondűző reggel,
mikor ébredezek!
Pattogó autótülkök virradás-sípolását hallgatom naphosszat
– hiába is káromkodnak anyázva egymást a rest…