EMLÉKEK SÚLYA Hamar eltelt 38 éved. Sejtheted immár a tudatos vég közeledtét, elhullt örömök boldogabb emlékeit, ha voltak mind az emlékezet szeméttelpén végezték. Az Egy-valaki kedves, mennyország-sugarú mosolya már soha többet nem üdvözölhet. Önző-makacs, flúgos híred fellegeit hamar elhordja…

MOZGATHATÓ HÉJAK Csupán a színét s legfeljebb a héját, ha láthatod. Magházban négerbarna mag töppedve aszalódik szendén. Idegen kívülálló vándornak látszat, egyszerre bizalmasan bíztat, másként alattomos kedvvel még be is csalogat. Alattomos rétegzettségét, újranövesztett vaskos réteg vértezi;…

JEL-TÖREDÉKEK Nem tudok létezni láthatón, jelenvalón – csupán láthatatlan. Az elrendezett emberi törvényeket sorozatban megszegőkkel nem alkuszom. Ritkán érezhetem csupán csak, hogy a sok között akárcsak értékes Egy lehetek. Csak azt érzem, hogy holnapok pokol-menedék forrongó bugyrra elsüllyeszt,…

MEGALÁZÓ SUTTOGÁS Tudom már rég, nem kellenek becéző, hamis ígéretek, se szavak. Muszáj volna végre elindulnom bátran akár hátra se nézve, berántani ajtót-ablakot magam után. Akik eddig is megtiszteltek, hogy megismertek tán még így is velem maradnak egy darabon. Egy ideig még szeretnék…

HÍVÓ VÁGYAKOZÁS Most leszek nemsoká negyven. De két karom közt nem lehetett még az Egy-Kedves boldog, dédelgető Mindenség-érzés vont volna bűvös varázshatalmába s kértem fohászként a dacoló, büszke Angyalt: Vigyázzon reám, amíg csak élek! Halhatatlannak hitt szerelmünket, akárcsak a hűség…

HUROK-BECÉZGETÉS Esztendők nehézkes zsetonjai nyomják mellkasomat. Meglehet egyedül csakis ők tudhatják az Igazat. Merítgetném arcomat a voltba, hisz a Vanhoz – félő -, már aligha lehet közöm. Ki lakhat vajon szapora, tachikardiás szívemben mely már oly sok hamis betegséget, baljóslatú infarktust…

BE-LÁTÁS Szakadt szivárványok, hátrányos, leszakadt maradéka, lecsúszott árnyék didereg sikátorok kihalt udvarán. Tarkabab, vagy épp elhasznált ruhacsipesz a szajha-lélek, mely bármi áron tűrni s túlélni tanít meg. Ide-oda ütődik a szánalmas életrostán, s mint haldokló, alamuszi üstökös állig…

ÉRZELMES VERS Megfesteni ismerős arcok metszeteiben titokban bújócskázó érzések adakozó koordináta-rendszerét. Mert odakint már a túlzottan is felszínes világban az őszinteség, mint az egyedüli járhatóság rég megszűnt. Alattomos alakoskodások is rendre velük maradhatnak, akár a lemoshatatlan…

SZÁMVETÉSFELÉ FÉLÚTON Szívében bajlóslatúan dobol, rág a határtalan kiszolgáltatottság. Ki már végleg magára marad annak nem lehet már sem ideje, sem senkije. Évszakok vetkőzésébe mártja gazdagon aranyvégű tollát az Alkony, ha újra beköszönt az ősz. Ki magára marad, azt már nem vigasztalhatja sem…

ÁTFÚJT BÁNATOK Ahogy önmagukba árválkodva sodródnak a falevelek az elhagyott erdőben, hullámok örök, könnyű, szél-járta ünnepi tánca helyett önmagunkban megelőlegezett, összegyűjtött echó-zajokat hengergetnek. Fulladozásig teleszívják már magukat kipufogógázokkal, tinédzser-turhákkal,…