MINT AKIT TETTEN ÉRTEK Tudatosan érlel meg magában, mint négerbarna magot Élet s Halál között a mindennapok túlélése. A folyamatosan nagy útra készülődőknek nem kellene még húzniuk az amúgy is dráguló Időt. Faltól-falig hallatszik már a magába forduló szív beteges, sehonnai kálváriája. Hangtalanul…

TÁVOL AZ ELKÉPZELT VALÓTÓL Jó volna látástól megbokrosodottan elvakulni s hinni, hogy üledékes holnapok aljas, kacagó napsugarába botlik az, ki arra érdemes. Köhögtetős, dércsípte ködökön átkelve csalhatatlanság fénye vezérelné utunkat. Éhes, fekete varjak károgak tollászkodva Hóhér-karmú fák…

KALÓDÁK FÓNÁKJA Akár a dühöngő bosszú-hullámok, tengerek ítélkező habjai - már mi is mindent elvesztettünk. Sorstragédiák, megtört-reménységű tehetséges karrier-bukások. Mi történhetett vajon az emberekkel?! Ha senki sem mer őszintén szólni, igazat vallani?! Beborult, fellegesedett barna…

IDŐNKÉNT KÉTSÉGEK Mielőtt végleg kiöregszem s talán el is bújdosok e méltalan, galád-kupec Korból, akár kivert, fogatlan kutya – szeretném, ha azok, kik fáradtságot véve megismertek még utolszor felkeresnének, s meglátogatnának. – A Világ mostan bőségesen ki van már párnázva megbízhatatlan,…

SZÁZAD SZENNYCSATORNÁI Napok kegyvesztett, szánalmas szennycsatornái életünkön átömlenek. Hisz bennünket, mióta csak Világra-vergődtük ádáz türelmmel mindig csak hitegettek. Manapság bamba-idióta divathóbortnak hódolunk könnyedén manipulálhatón s vakon; amerikai luxuséletekről álmodozunk hónapos…

ÁRNYÉKOK HATÁRAIN Jövendő éveim után sorsüldözött Léthe-vizek zubognak. Nincstelen, naiv-gyerekes arcom, már mélyülőfélben. Karcolódnak rejtett hieroglif-árkok, ráncok. Tán jobb lett volna akkor, idejekorán fiatalon Léthe-vízbe megfürődetni kísértő-gyötrő emlékeimet. – A tárgyak, napok, órák…

CSÖNDEM VAGYOK Én már úgy megutáltam a torz-groteszk szimpátia s előítélet-szabályokat, hogy egy sánta-félszeg Sziszifusznak idehaza nem teremhet elismert érdem-babér, sem intelligens feleség. Oly elszomorító, ha látnom s tűrnöm kell, hogy mostanság kordivattá silányodott a kigyúrt, agymosott,…

AZ ISMERETLENSÉG LÁTSZATA   Barátocskám! Elég bolond-balek vagy annyit mondhatok! Ilyen értelmetlen, nemes írástudók felelősségét választani, ennyire szerény éhbéres kínhalállal karöltve. Röhögnek, vagy hátad mögött szavak pellengére állítanak téged. Mostan rajtad volna a Sors, hogy megmentsd…

ÁTTETSZŐ TŰNŐDÉS  Mint aki már szándékosan vár valakit, vagy valamit. Besétálna önző-konok daccal a tudatos ismeretlenbe; árnyékba-követve megdermed a falon, mintha pillanatok borostyán-törmelékeit bezárná emlékei tavába.  Előtte csupán a kifosztott Ninivei város, ahol Jónás se prédikálna…

BEFEJEZETLEN ELHAGYOTTSÁG   Gondolhatta egyszer az, ki igazán ismerni akart tükrök cserepeiből visszanéző arc sem lehetett enyém már. Sok be nem hegedt, gennyes, stigma-seb már így is kikezdi, felfalja testemet.  Reménytelenségem homályos óráján még bizton bizakodva szólítnám a vigasztaló…