EGY ÖRÖK BARÁTSÁG ÉVSZAKAI

Minden egy gyerekkori csínytevéssel kezdődött. Fruzsi és Ági mióta csak az eszüket tudták a legjobb barátnők lettek jóformán már az ovódában. S míg a legtöbb gyerkőc valósággal küzdelmes harcot folytat csupán csak azért, hogy észrevegyék a többiek, és egész életéig kitartó barátságai lehessenek a két kis imádnivaló cinkos Ági és Fruzsi szinte már azonnal közös hullámhosszon voltak, hogy mindig kisebb-nagyobb borsot törjenek társaik orra alá.
Ez a kissé megdorgálni való furcsa szokásuk aztán folytatódott az általánosban, és a gimiben is, mígnem aztán történt egy zavaró körülmény, amire talán egyik lány sem igazán volt felkészülve. Ági totálisan belehabarodott egy nyurga, jóval idősebbnek tűnő iszonyúan modelképű srácba, aki – állítólag -, már szexelt is, és tudott valamit, amitől a lgtöbb lány valósággal azonnal bezsongott, és tombolni készülődött az egyébként is felbolydult meggyújtott puskaporos hordónak tűnő, folyamatosan zakatoló hormonháztartásuk.
A kínos közjátékra akkor került sor, amikor kiderült, hogy – állítólag -, a szalagvató utáni kisebb buli után a jóképű srác egyszerre két gyanútlan kamaszlányt is felvitt magához egy kis könnyed légyottra, és ez hamar kitudódott a gimi falain belül, arról már nem is beszélve, hogy amikor Ági kissé bátortalan, és félszeg módon, fülig vörösödve odabaktatott a nagyszünetben cigiző kamasz sráchoz, aki perszekisstílű merézséggel kedvére elhencegett vele az osztlytársainak, hogy egyszerre két fruskát is könnyű szerrel meghúzott Ági bosszúszomjas dühe valósággal nem ismert határokat. A fekete leves még csak azután jött, mert Fruzsi – aki köztudottan -, szintén halálosan szerelmes volt a kamasz Casanovába, már az ebédszünetet használta fel rá, hogy vallomást tegyen a beképzelt, egoista srác előtt:
– Figyel Miki… tudm, hogy halál ciki, és valózínűleg a legbénább szöveg lesz, amit hallani fogsz, de az a helyzet…szóval… hogy beléd szerettem… - azzal ő iselpirult, akárcsak néhány órával ezelőtt legjobb barátnője.
– Bocsesz kiscsaj, de tegnap két dögös bigével is lefeküdtem, és most nem igazán érek rá a magadfajta álmodozó szánalmas csajokkal foglalkozni! – vallotta be egyértelmű píkírt, flegma hangnemben a bunkó srác, jócskán megbántva ezzel Fruzsit, aki ott helyben némán elpityeredett és sírni kezdett.
– Na, mi van te kis picsa?! Eltörött a mécses?! – kérdezte a bunkó kamasz srác. – Srácok skubizzatok csak ide! – szólt oda mindenkihez hangosan, akik az iskolaudvaron őgyelegtek. – Ez a szánalmas kiscsaj azt állítja, hogy totál belém van esve, és amikor megmondom neki, hogy nem az esetem elkezd nekem hisztizni! Kopj le le szánalmas rüfe! – válaszolta kegyelemdöfést adva meg sem történt kapcsoatuknak a srác. De mivel Ági is a közelben volt mi sem természetesebb annál minthogy azonnal legrégebbi barátnője segítségére sietett:
– Ez kurva nagy szemét genyóság volt még tőled is Miki! Vedd tudomásul, hogy mi szerettünk nagyon téged, és akkor ekkora bunkó vadbarom módjára kell viselkedni!
A kamasz, nyurg srác erre az őszinte, és igaz mejegyzésre csak annyit tudott tenni, hogy kegyetlnül, és eszeveszetten elröhögte magát, és vagy fél órán keresztül megállás nélkül hahotázott.
– Nézzétek csak, skacok! A két idióta Marry Poppins! Kezet foghattok egymással csajszik. egyetlen dologra vagytok jók csupán, hogy elhuzzatok apácának, ott aztán majd megolajoznak benneteket, már úgysem teszi meg! – azzal megint egy hatalmasat, és gusztustalant röhögött.
A két legjobb barátnő állt még ott tétován, mint akiket teljesen leforrázott, és valóságos hidegzuhanyként ért a biztos felismerés, hogy ajóképű kamasz srác, akinek iszonyúan jó teste volt csupán egy idióta vadbarom pasi, akikből bővel akad minden kézre egy tucat. Megsézgyenülten kullogtak el az iskolaudvarról mindketten.
Később érettségi után minő véletlenségből mindketten az Államigazgatásira jelentkeztek, de Fruzsi úgy gondolta már a legelső szemeszter vége felé, hogy megpróblkozik a kommunikáció, és a közgazdasággal így egy másik egyetemre ment át, mely szintén a fővárosban székelt, és nemis esett olyan messze Ágitól.
A sorozatos megterhelő zárthelyi dolgozatok, aztán később a minden janurái hónapban esedéks vizsgaidőszak alatt jóformán alig találkoztak egymással, csupán csak a nyári vizsgák, és kollkviumok, szigorlatok letétele után tudtak összeverődni egy hatalmas csajos traccspartira.
Ahogy mondani szokás a bajok csőstül jönnek. Ági szinte azonnal felfedezte, hogy felnőttes barátnője ezuttal egy komolyodó férfi oldalán érkezett, aki valósággal romantikus úriemberként kihúzta előtte a széket, és valósággal minden gesztusával, és mozdulatával úgy bánt Fruzsival, mintha legalább is hercegnő lenne.
– Drága kedves barátnőm! Engedd meg, hogy bemutassam neked Ricsit! – itt a magas, tagbaszakadt pasira mutatott, aki máris kezet nyújtott, és meg is hajolt bemutatkozásképp a másik nő irányába.
– Ó, nocsak! Ezt a váratlan meglepetést! Mondhatom, te aztán nem vesztegetted a drága idődet! – Ági kicsit meglehet, hogy túllőtt a célzáson, hiszen minden mondatából valósággal csak úgy sütött a féltékeny irigység. Igaz, ami igaz neki is volt egy-két kapcsolata férfiakkal a főiskola mellett, de hogy végleg, és komolyan elkötelezze magát, az most – legalább is -, fel se merült benne.
– …És mondjátok csak, ha nem vagyok indiszkrét? Hogyan ismrkedtetek össze?! – nézett kíváncsian előbb barátnőjére, aztán vizslatón a férfira.
– Hát tudod… volt egy komolyabb fekvésű vizsgám, és Ricsi szinte azonnal szó szerint a segíségemre sietett, amikor a nagy központ alulában még az egyetemen valószínűleg megérzhette, hogy bajban vagyok, ha sűrgősen nem kapok valahonnét segítséget.
– Hát ez igazán fantasztikus hír! – nyugtázta kissé gyanakodva a hallottakat a barátnő. – És mikor szexeltetek utoljára?! – nem is szándékozott tagadni, hogy kérdése szándékosan volt provokatív, és kissé talán túlzottan is lekezelő.
– Jaj, Ági! Muszáj ezt pont most! – dorgálta le jogosan lgjobb barátnőjét Fruzsi.
– Most mit kényeskedsz itt mint valami partikirálynő! Teljesen trmészetes, hogy az egyenrangú felnőtt emberek mindent megvitatnak egymással! Vagy nem?! Neked mi a véleményed erről kedves Ricsi?! – fordult most Fruzsi pasija felé, aki hosszú percekig láthatóan köpni-nyelni se bírt.
– Tudom ám, hogy mire megy ki ez a kis játékod! – vallotta meg Fruzsi.
– Igazán?! És szerinted mire?!
– Én bepasiztam, neked pedig ha jól látom még mindig nincsen senkid, akivel komoly lenne a dolog! Eltaláltam?!
Kétségtelen, hogy Fruzsi most kissé messzire merészkedett az őszinteség mezsgyéjén, és nem fontolta meg kellőképpen szavait, és ez most – szemmel láthatóan –, rosszul esett barátnőjének.
– Ha már ennyire udvarasan érdklődsz Fruzsi, akkor igazad van! – vallotta be felszínes szépítések nélkül.
– Nézd csak! Sajnálom, hogy kimondtam, és tudom, hogy most haragszol rám, de szeretélek meghívni az esküvőnkre Ricsivel! Fogadok, hogy szuperül fogod magad érezni! –Mintha utolsó csepp lett volna a már így isfélig teli pohárban Ágin most aztán végleg jócsán meglátszott a neheztelés, hogy ti. a legrégebbi barátnője egyszrűen csak fogja magát, és a háta mögött férjhez megy.
– Hogy micsoda??? Most ugye csak viccelsz?! – valósággal látszódott rajta, hogy annyira meglepődött, mint még soha ebben az életben.
– Ilyen megfontolt, és határozott még én se voltam, de viccet félretéve – mondta tovább barátnője -, téyleg nagyon örülnénk neki. Igaz drágám?! – itt jelentőségteljesen vőlegényére vetett egy kifejező pillantást, aki hevesen bólogatott, majd kinyögte: – Igen, fetétlenül!
– Hát… azaz igazság, hogy most ngyon be vagyok havazva! Tudjátok számos projektmunkákon dolgozom, és a rabszolgahajcsár főnököm minden esetben a vállalat érdekeit tartja szem előtt, és hasonlók… – Ha Pinocciónak megnőtt az orra a sorozatos hazugságoktól, akkor most Ági is megérezte, hogy nem lett volna szabad hazudnia össze-vissza, pláne nem legjobb barátnőjének, akikkel olyanok voltak egymásnak, mintha vérbeli testvérek lennének.
– Fruzsi, nagyon rendes, aranyos vagy tényleg… de az az igazság, hogy most muszáj mennem… - itt jelentősen karórájára nézett, mintha tényleg késésben lenne –, majd fogta magát, felállt az asztal mellől, és sietősen elrohant. Fruzsi – mivel nagyon is ismerhette már barátnőjét, akár a rossz pénzt -, azonnal fogta magát és sietősen utánaszaladt, és mikor az egyik útkereszteződésnél utolérte, és szembefordultak egymással csak akkor vette észre, hogy Ági sírt.
– …De hát mi történt veled?Rosszul érzed magad?! Azt hittem örülni fogsz a boldogságunknak?! – lepődött meg, amikor kérdőre vonta.
– Most komolyan csajszi! Hát tényleg nem érted, hogy mi folyik körülötted?! Gondolkozz már! Ha te férjhez mész, és gyerekeket szülsz nekem mégis ki marad?! Egy deka olyan barátom sincs, aki szó nélkül othagyna csapot-papot hogy bármikor, ha szükséges felvidítson, megvigasztaljon, vagy csupán csak eldumálgasson velem!
Zöldre váltott a gyalogosátkelő, és mindketten sietősen átkeltek a járdán.
– Ági ne hülyéskedj már! Te mindig a legjobb, legrégebbi barátnőm leszel! Ezen semmi se változtathat! Ne gyerekeskedj, kérlek! – próbált a lelkére beszélni nem sok eredménnyel.
– Tudod mit Fruzsikám?! Menj csak szépen vissza a lovagodhoz, és legyetek nagyon boldogok, és elégedettek együtt, én pedig ezentúl a magam útját fogom majd járni! – azzal kihúzta magát, és emelt fejjel tovább ment magára hagyva gondolataiba merült barátnőjét, aki ténylegesen nem tudta hova tenni barátnője viselkedését.
Végül eljött Fruzsi nagy napja. Szándékosan családi,meghitt, szűk körű polgári szertartást szeretek volna rendezni maguknak, mert úgy érezték a mghitt, ünnepi alkalomhoz ez felel meg a leginkább. Fruzsi vőlegénye Ricsi szerencsére ismert egy gyönyörű helyet nem túl messze a fővárosi forgatagtól, egy kis tisztáson, ami mellett volt gy hangulatos tavacska is, akárcsak egy jól megkomponált Robert Frost versben.
– Valami bánt drágám?! – kérdezte Fruzsit az örömanya.
– Csak azt reméltem, hogy életm nagy napján a legrégebbi barátnőm is jelen lesz, de ezek szerint… még mindig haragszik rám… - jegyzte meg kisebb szomorú nosztalgiával a hangjában, aztán amikor később álomgyönyörű mennyasszonyi ruhakollekciójában mindketten az anyakönyvvezető elé álltak, hogy kimondhassák a boldogító végtelenül egyszerűsített igeneket Fruzsi szeme sarkában rögtön megpillantotta régi jó barátnőjét Ágit, aki a jeles nap alkalmából kiadósan kicsípte magát, elvégre mindig is értett hozzá, hogy miként kell maga körül nagy szenzációt, és feltűnést csapnia. Fruzsi bólintott barátnője felé, így köszönve meg, hogy nem felejtette el a jeles, nagy napot.
Amikor egymás ujjaira húzták a karikagyűrűket és megcsókolták egymást az alig öt fős kis társaság plusz az örömszülők is valósággal tomzódtak a boldogságtól. Később aztán mindenki igyekezett őszintén gratulálni a boldog ifjú párnak, míg végül természetesen Ági maradt utolsónak. Vele külön szeretett volna beszélni a fiatalasszony.
– Annyira örülök neki, hogy eltudtál jönni, és nem felejtetted el! Igazi jó barát vagy, és bocsáss meg nekem, ha kételkedtem volna benned… - felelte jelentős könnycsepp sem zavarta, mely vékony fonalban lecsöpögött arcáról.
– Ne hülyéskedj csajszi! Elvégre mennyi mindenen keresztül mentünk jóformán már az óvi óta! – ölelte meg őt. – …És mondd csak csajszi? – érdeklődött izgatottan. – Vannak itt jóképű pasik?
– Nos hát… akad egy pár azt garantálom, és mind nagyon jó fejek! – azzal már húzta is szabályosan magával legjobb barátnőjét, hogy méltó módon bemutathassa férje sármos barátainak.
Nem lehet csodálkozni, hogy alig három hónappal Fruzsi esküvője után Ági is úgy döntött, hogy vaditóan szexi menyasszony szeretne lenni, és ki mást kérhetett volna meg rá, hogy legyen a tanúja és koszorús lánya egyben, mint legjobb barátnőjét, akivel tényleg sok mindent átéltek. Az már csak hab a tortán, hogy Fruzsi és Ági később egymást túllicitálva akartak dicsekedni, miszerint egyszerre várnak gyereket, akik később – ismervén szüleiket -, remélhetőleg a legjobb barátok, és barátnők lesznek, ha egyszer már a kacifántos sors is így rendelkezett.