FILMES KULISSZATITKOK MÖGÖTT


A modern felvevőgép hamis-hazug
megkomponált ágyjelenetet rögzít törött lencsével,
fordítottan beállított, ál-manipulatív mozdulatokkal.
Mozdulatok, elhamarkodott groteszk helyzetek
kisiklatott képlete tükröződik hatásos színjátékok
macska-egér harc virtuskodásaiban.
Mind a két színész: egymásnak velejéig korrupt,
színlelő, aljas cinkos tolmácsa csupán csak azért,
mert bármi áron, lebilincselően
foglyul akarják ejteni
a valóban lényeges filmtörténeti
pillanatok rezdüléseit.

Az illúziókkal berendezett díszlet-szobában
arrogáns, flegma rendező s operatőrön kívül mohón,
áskálódó szemek vizslatják lépre csalt
keselyű-szemekkel a zsákmányt-teremtő ihletet:
hogy vajon miként végezhetnének
még jobban hiteles-eredeti munkájukat?
Terebélyes, basa-pocakos hasnak,
sportosan karcsú, köldök-piercinges test
feszül egymásnak miközben vágyakozó,
megjátszott ösztön-indulatokkal
mindketten megmerítkeznek
az ördögi flört-játék
hatásos hazugságaiban
s ha szerencsések már nem is
szükséges megismételni semmit.

Alkalmi időmérők között
pénzt-tojó tyúkok és kakasok fészkelődnek
feszült nyughatatlan bizonytalanságban,
mint a filmes szakma legjobb vérprofijai.
Hirtelen csapó csattog harsányan
s a vérszemet kapott rendező
Heuréka-üzemmódban felkiállt mindenkinek:
,,Ennyi! Köszönöm!”

– A két szereplő még áll,
látszólag tétova extázis-tanácstalanságukban;
nincs s tán nem is lehet rajtuk
semmi szánni való.
Kezet fognak s hihet a kölcsönös
ki-hogy-tetszik arcra puszi.
,,Annyira önmagadat tudtad adni!
Szerintem remek lett a felvétel!”
– S gratulációk egész kölcsönösségig
szajkózott álszent változata zúdul tömören
s jótékonyan hitetlenkedő fejeikre.
A Világ s benne a szenzáció-hajhász,
kíváncsiskodó nézők újfent másfél,
két órára sikeresen s hatékonyan át
lettek verve megszabadultan átmeneti,
kisstílű, szánalmas problémájuktól.