KREATÍV HÖLGY VÁSZON ELŐTT

A fantasztikusan csinos, mindig álomgyönyörűséges leginkább Grace Kellyre hasonlító anyuka már egy tucat változatot készített víz, és temperafestményeihez, és kis és grafitplasztikákat is, mégis mikor nem rég tragikus hirtelenséggel eltávozott édesanyjáról kellett volna méltó festményt festenie mintha tljesen földbegyökerezett, és totálisan leblokkolt volna a keze.
Mintha saját lelki fájdalmát is szándékosan átakarta volna ültetni a képre, melyet előbb türelmes, alapos gondossággal előbb grafitceruzával szeretett elkészíteni, és csupán csak a végső simitások alkalmával kezdett magabiztosága látszata alatt víz, vagy temperafestéket használni.
Időközben két tüneményes, és imádnivaló gyereke is bekukucskált hozzá, hiszen gyerkőcök lévén nagyon is kíváncsiak voltak arra, hogy vajon mit dolgozhat anyu, hogy ennyir elfoglalt. A nagyobbik fiú már a tizes éveit taposta, és komolyzenei eredményekkel büszkélkedhetett, mindamellett több hangszeren is igyekezett kipróbálni zsenialitását, míg a kis szőkehajú kislányka, aki hat évvel volt fiatalabb testvérénél a mesék, és játékok fantáziavilágába igyekezett lubickolni. Üzletember apjuk pedig rendszerint egész napját saját irodaházának fogságában töltötte és kötötte a jobbnál jobb üzleteket.
- Anyucikám, min dolgozol? - kérdezte a csefes kis hercegnő, amint megpróbálta pöttöm, pufók kis kezecskéivel lenyomni az ormótlan nagy kilincset az ajtón.
- Anyuci most elfoglalt kincsem! Menj és játsz a bátyáddal! - érezte, hogy gyöngédebben, talán kedvesebben is fogalmazhatott volna, de mintha egy belső hang arra akarta volna sarkallni, hogy még vélelenül se adja meg magát a szürke hétköznapok apróbb-csebbrőbb csodáinak. A gyerkőcök hamar magára hagyták, hiszen megtanulhatták, ha anyu dolgozik, akkor rendszerint se lát, se hall, és persze ki nem állhatja, ha megzavarják, csak nem akar megsérteni senkit sem, a szeretteit pedig még kevésbé.
Még jól emlékezett az utolsó önfeledt, fesztelen nyári vakációra, amit szeretett édesanyával együt töltött a gyerkőcök is élveztek a tágas, szép családi házban minden pillanatot. Édesanyja akkor mondta el neki, hogy bármi történjék is sosem szabad, hogy a tragédiák, a váratlan helyzetek felboríthassák az ember biztonságos alapokon nyugvó érzelmi-lelki stabilitását. Nem sokkal később az édesanyja meg is halt, és valósággal azonnal elátkozta önmagát, hogy elvesztette az egyetln olyan kincs-embert, aki egyelen pillantásből már megérette, hogy a másik hogyan érez, vagy hogy mik a vágyai?
Ettől kezdve cinikus folyamatos gyanakodás és kételkedéssel viszonyult jóformán az egész világhoz.
Sokszor úgy érezte, hogy azok az emberek, akikhez hajdanán kív keservesen közelkerült, és egész angyali lényét, mint egy különleges ajándékot odaadta nekik, hogy segítségükkel barátokat, és hosszantartó emberi kapcsolatokat fog szerezni, mintha egyetlen varázsütésre megváltozott volna, amint szeretett édesanyja örökre elment.
Nemrégiben például az egyik régi ismerősének sikerült egy kisebbfajta galériában helyet biztosítani festményei számára, am - igaz ugyan, hogy hizelgett is sovány önbizalmának, meg nem is -, de mérhetetlenül felborította pozitiv energiákra szomjazó személyiségét.
- Figyelj csajszi! Sikerült a terved! Most már önálló kiállításod is lehet! Nem nem csúcsszuper? - kérdezte csillogó szemekkel partiarc-királynős barátnője, aki szintén anyuka volt, mégsem vetette meg akár hajnalig is eltartó bulizásokat, mintha még mindig egyetemisták lettek volna.
- Figyelj Viki! Nagyon aranyos vagy, és nagyon szuper, hogy sikerült, de szerintem ez így túlságosan is sok! Elvégre, ha meggondoljuk, hogy én ezt az egészet még csupán hobbi szinten művelem! Biztos vannak nálam sokkalta kreatívabb, és tehetséges emberek! - vélekedett alázatosan, kissé ttúlzottan is szerénykedve, amit viszont a barátnője nem tudott hova tenni.
- Képes volnál csajszi mindent eldobni magadtól, amikor szembejön veled a nagy lehetőség? - hangsúlyozta, és látszott is rajta, hogy mintha sértve érezné magát barátnője elgondolkodó véleménye miatt.
- Figyelj! Én nem erre céloztam! Pusztán cask szeretném látni a realis összefüggéseket és azok hátrányait és előnyeit! - vallotta be az igazságot.
- Oké, csajszi! Tudod mit?! Csinálj amit akarsz! Én leveszem rólad a kezem! - azzal a legjobb barátnő kissé felpaprikázva saját magát máris távozott a helyszínről, további kételkedésben hagyva barátnőjét.
A várva várt galériás kiállítás hamarabb elkövetkezett, mint azt a tehetséges anyuka remélni is merte.
,,De mit fog tenni, vagy mint fog mondani, azokra az unalomig elismételt, már-már sablonos kérdésekre, hogy ti. honnét meríti az ihletet, milyen festők voltak a példaképei? Esetleg tanult-e neves festőművészektől? stb." Mind-mind csupa olyan kérdés, melyet előbb-utóbb óhatatlanul bárki megkérdezne tőle.
,,Nem kell nagy feneket keríteni ennek az egésznek! Egyszerűen csinosan, kényelmesen felöltözködik, elmegy erre a rendezvényre, néhányszor jópofizgat, és nem lesz itt semmi gond! Elvégre valamikor színésznőnek készült és képes bármikor hatásos eszközökkel improvizálni!" Persze kihagyta a számításból, hogy képes a manipulációra, feltéve persze, ha nem ideges.
A galéria tágas raktárépület volt a főváros elegánsnak mondható negyedében. Kisebb bűntudatot, és nagy adag lelkiismeret-furdalást érzett amiatt, hogy a siker, vagy az elismerés talán csak a puszta véletlen, és a jószerencse műve, elvégre még bőven volt mint tanulnia, és kisebbrendűségi komplexusok is kínozni kezdték.
- Gyerekek! Kérlek benneteket, hogy fogadjatok szót Julcsi néninek, amíg apu és én elmegyünk! Megígérem, hogy sietünk haza! - kérte tüneményes gyerkőceit, akik jólneveltek voltak, és kifohgástalanul viselkdtek, ám mindig is szerettek borsot törni a mások orra alá. Most viszont nagyon is jól érették, hogy anyának nagyon fontos, és különleges ez a mai nap, ezért rendesen igyekeztek viselkedni.
Férje terepjárójában mentek a galériához, amit azért utált, Mertha valaki megengedheti magának, hogy majdhogynem luxus-kategóriás terepjárót vesz, akkor nagy a rizikója, hogy bármelyik percben ellophatják az autót, még akkor is, ha van rajta CASCO és egyéb biztosítás.
- Ne izgulj semmit édesem! - szorította meg bátorítóan párja kezét a férj. - Fantasztikus lesz majd meglátod!
- Egyre inkább kezdek félni a felszínes emberektől... - jegyezte meg kislányos hangon, és motyogósan.
- Ugyan már kicsi szívem! Te vagy a legfantasztikusabb nő, akivel valaha is találkoztam! Meglásd fantasztikus leszel elbűvölő kedveségeddel, és közvetlenségeddel! Csak légy önmagad! - igyekezett biztatni férje több-kevesebb sikerrel.
A rendezvényen főként ismerőseik, és a képzőművészet néhány képviselője vett részt. Jobbára igaz inkognitóban, hiszen egyiknek sem füllött hozzá kölönösebben a foga, hogy lebzseljenek körülöttük. Brigi hányingerszerű émelygést érzett a nyomrában. Mintha szabályosan fojtogatná valaki, vagy alig-alig kaphatna friss és szabad levegőt.
Odament a díszteremben az egyik nagyobb, emberméretű panorámaablakhoz, mely résnyire nyitva volt, és most úgy szívta magába az oxigént, mintha egyenesen az élete múlna rajta.
,,Vajon mit fognak gondolni festményeiről? Egyáltalán ki lehet-e jelenteni, hogy alkotásai ténylegesen érnek-e bármit is, vagy mehetnek a szemétbe?!" - zaklatott gondolatok kergették egymást fejében egész idő alatt miközben csajos barátnőitől kezdve néhány műgyűjtőn, át egészen a felszínes üzletemberekig mindenki kedvesen gratulált, gazsulált neki, és el ne felejtették volna megjegyezni mennyire hihetetlenül tehetséges és új kreatív megközelítésben képes látatni a dolgokat, és összefüggéseket.
- Hát szia csajszi! Csak annyit mondok hihetetlen mennyire sokoldalú vagy, szinte már mindenhez értesz! - jött oda hozzá egy szupermodell alkatú hölyemény vagyonokat érő ruhakollekcióban, és arcra puszival gratulált.
- Ö... hát nagyon... köszönöm... válaszolta kissé bizalmatlanul.
,,Miért nem képesek a kölcsönös gratulációkon kívül ténylegesen megmondani nyíltan, és egyenesen a szemébe, ha bárkinek nem tetszik valami?!" - faggatta önmagát, majd egy zsonglőrködő pincértől azonnal leemelt egy kristálypoharas pezsgőt. Az alkohol, most átmenetilg úgy tűnt jótékonyan befolyásolja hangulati ingadozásait, és önbizalomhiányát. A gratuláliciókat, és a gazsulálásokat valósággal utálta, hiszen sosem tudhatta, hogy őszintén biztatásnak szánják-e mondataikat a meghívott vendégek, vagy csupán szánakoznak rajta, mint akit feleslegesen már nem szeretnének tovább sértegetni.
A kis rendezvény alig egy óra alatt lezajlott és persze máris akadt egy-két lelkes licitáló üzletember, akik - jó befektetés címen -, megvásárolták főként csendéleteket tartalmazó festményeit. Amikor aztán édesanyja portréja került az érdeklődések középpontjába Brigi szinte azonnal meggontolta magát; valósággal átrohant a kisebb, egybegyűlt tömegen, és levette a nagy becsben tartott, érzelmi portrét a kiállító rámpáról néhány kellékes segítségével.
- Legyenek szívesek! Ezt most rögtön magammal vinném! - hangja egyértelműen komoly volt, és nagyon határozott. Mintha még sohasem beszélt volna ennyire megfontoltan, és talpraesett rámenőséggel. Férje később meg is jegyezte már a hazafelé vezető úton az autóban, hogy a vendégek többsége szinte azonnal felkapta a fejét, amint Brigi látványosan kiszaladt a díszteremből.
- Azért őszintén remélem, hogy nem tettem nagyon tönkre a rendezvény hangulatát? - érdeklődött kíváncsian, míg érezte, hogy lelkéről kezd feloldódni az átmeneti lelki teher.
- Ugyan drágám! Ne csacsiskodj! Ezeknek az embereknek a háromnegyede azt sem tudja, hogy kik vagyunk, mégis eljöttek, mert ilyen az emberi természet! - vett egy nagyobb kanyart a férje, aki jól vezetett.
- Szerinted is butaságot csináltam azzal, hogy édesanyám képét magammal hoztam?
- Ugyan már! Ehhez minden jogod megvolt! Elvégre te voltál a rendezvény szíve-lelke! Később a legtöbb ember csak megérti, hogy az érzelmi értékű dolgoktól mindig nehezebb megválni!
Úton hazafelé sokáig hallgatak, majd gyorsan megbeszélték, hogy amint a férjnek lesz egy kis szabadideje elutaznak közösen nyaralni valamelyik kevésbé zsúvolt tengerpartra és kiadósan kikapcsolódnak. A gyerkőcöknek is jót fog tenni pár önfeledt nap, elvégre mostanság úgy is annyira keveset találkozhattak a szüleikkel.