Új vers
AZ EGYEZKEDÉS NEHÉZSÉGEI
Akár egy eltussolt, vagy kiteregetett botrány,
bulvármédia-összeesküvés,
olyanná vált ez a hazug, alamuszi világ.
Karcsúsított, agyon-plasztikáztatott
cicababa-dívák pofozzák,
anyázzák le egymást élő nézettséget
produkáló show-műsorokban míg a horgolt,
nagymamás csipketerített-bikini fazon
a legfrissebb férfimagazinok címlapfotói töltik be.
Romantikus bársoly függörny- kulisszák mögött
egy-egy derengő,
félhomályos akt-modell kéjes nyújtózkodása.
Sejtelmes céda, mihaszna Kor,
vagy csupán csak könnyedén feledhető?!
Egymást szapulják, földbe döngölik ki így,
ki úgy s mind egyetlen léggömb-esélyt
latolgat magában:
hogyan tehetne szert milliókat
érő álom-karrierekre,
luxus-vállalkozásokra?
Álkézfogások, álérzelmek közhelyei,
akár a záptojások rothadó szagai
igenis megbüdösödtek.
Örökös vadbarmok-perpatvart
ötperces bálványokér csinálnak?
Vajon kiknek éri meg mindez?!
Hazug, áskálódó igazságaik
már mind megfojtják egymást.
Karnyújtásnyira lerakódik mindenki
lelkében a megvesztegetett szenny,
mint a világ formálható salakanyaga.
Már senki sem kérdezgeti inkább szűz üveglap,
vagy befagyott lehetőség akar-e lenni?
Kiégett, hajótörött vakszerencsék csapdájában.
Mögöttük mind-mind kigyullad
s fellázadnak a feledhető Idő masszív,
ódon fogaskerekei.
Langyos fél-éber,
hiábavaló félig-életet produkál
naponta e mostani.
Kiegyezni vagy megmenekülni
már szinte semmi áron nem lehet.
Depressziós ördög-görcsök között
orsóvá gombolyodva,
ha bárki még megmaradhatott volna,
hogy tarthassa,
felnevelhesse a többieket.
Az értéktelenné aljasult létezést
míg így is maradt,
aki fél kockára tenni!
Panaszok vetésére ritkán,
ha érik kaján dac-termés,
mikor immár a közönyösített unalom
vakmerősége homokba dugja inkább csíráit.
Léttelen tengődni igyekeznek
útban a hiányt-szegő Halál felé!