KAMASZOS KEZDETEK

Dani - feltehetőleg -, hogy jófejnek mondhassák később és kicsit talán, hogy mindenképp bevágódjon pont két fenegyereket fogott ki magának, akik a legújabb számítógépes stratégiai játékokról cseréltek mélyenszántó eszmét.
- Szerintem az új Warcraft egy nagy foss! - szögezte le vélményét Köfe, akinek számos játéka volt.
- Ugyan menj már haver! - legyintette le Ákos. - Aztán mér? - kezdett kíváncsiskodni, mert ő azontúl, hogy az adott stratégiai játék színesebb lett plusz újdonságnak számított, hogy egyben három dimenziósak is lettek az egyes figurák a nagyobb játékélmény élvezhetősége miatt.
- Beszélj amit akarsz ha mindenképp dönteni kell, akkor legyen inkább az Age of empires 2.
- Az mondjuk egy kurva jó játék, de mocsok drága úgy tudom!
- Drága a fenéket! Nekem mind megvan! Csak kapcsolat kérdése az egész! - düllesztette ki nem kis büszkeséggel mellkasát Köfe, hiszen neki minden megvolt másolat formájában.
Eközben próbálkozott a beszélgetésbe óvatosan sompolyogva beleelegyedni félszegen csetlőn-botlón Dani, aki még nem tudta megtanulni a társas, barátkozás módszereit. Hiszen hogy is tanulhatta volna meg, amikor jóformán egész álló gyerekkorától félelemmel, rettegéssel, nyílvános megaláztatásokkal volt terhes lelke.
Amikor bekerült a gimibe valahogy nagyon sokáig képtelen volt bárkivel is haverkodni, vagy egyáltalán elérni, hogy felfigyeljenek rá, viszont a kezdeti hónapokban annyit sírt, hisztizett és jajveszékelt szinte művészien, hogy azt egy profi színész is bátran megirigyelhette volna.
Köfét és Ákost nem volt nehéz azonnal kiszúrnia. Ugyanis a két fenegyerek előszeretettel kekeckedett, és szivózott az új diákokkal, és kisebb-nagyobb gyilkos tréfákkal mulatták az időt. Köfe egyik kedvenc csínye az volt, hogy észrevétlen az ember mögé lopakodott, és egy váratlan percben megpöccintette mind a két fölét a mutató és a hüvelyk ujjával, ami olyan érzés volt, mintha egy kellemetlen szunyogcsípés sosem akarna megszűnni.
- Sziasztok srácok! Izé... hogy s mint? - próbált laza, egyszerű, és közvetlen lenni, mint aki máris jófejnek tűnik.
- Mit akarsz új hal? - ripakodott rá Köfe, míg Ákos egyelőre gyanús szemekkel méregette. Ilyenkor Ákosnak szokása volt, hogy telt alsó ajkát szándékosan foga közé vette, mint aki kényszeresen harapdál valamit. Nem lehet pontosan tudni, hogy vajon a feszültséget, vagy csupán a lelki érzelmeket akarta ilyen módon önmagában levezetni.
- Én csak... a stratégiai játékokkal kapcsolatban... - harapta el a mondatot, mire végre már mind a ketten egyedül rá figyeltek.
- Mit makogsz te idióta?
- Szerintem a Command and Commander és a Red Alert 2 még mindig csúcsszuper játékok! - próbált a magabiztosság látszatával élni több-kevesebb sikerrel.
Abban a pillanatban, hogy Köfe meghallotta, hogy valaki a két legmenőbb stratégiai játékot említi, vélhetőleg, mert már játszott vele, hirtelen kitágult a pupillája és vadul csillogni kezdett gomb szeme.
- Szóval szerinted a Red Alert 2 és a Command and Commander csúcsszuper?! - kérdezett vissza, csupán, hogy önmagát igazolja.
- Igen! De a Warcaft 2 is jó, mert két dimenziós! Az újabb változat három d-s grafikája kissé furcsa, ha nem frissített a videókártya! - Dani úgy darálta el mondókáját, mintha már egy előre betanult vers volna. Érezhető volt, hogy a két cimbora szinte azonnal ráharap a csalira.
- Épp ezt akartam én is mondani! - szólt közbe intellektuálisan szemüvegét orrnyergén feltornázva Ákos, csakhogy ki ne maradjon a beszélgetésből.
- Na tessék basszus! Már te is kezded! - Köfe ki nem állhatta, ha nem neki van egyedül igaza. Azt meg különösen nem csípte, ha másnak is véleménye van egy adott témával kapcsolatban.
- Bocs haver csak gondolkodtam! - mentegetőzött szófogadó emberként Ákos, akinek bezselézett haja úgy csillogott, mintha cipőfényező krémet kentek volna rá vastagon.
- Többet elő ne forduljon bazmeg! Világos voltam?! - fenyegetőn farkasszemet nézett vele, míg Dani a háttérben maradt.
Dani sokszor megbánta, hogy miért pont ezt a két balhés fenegyereket fogta ki magának, mint esetleges barátokat, ám - legalább is egyelőre -, más nem igazán volt, aki szóba jöhetett volna.
- Na akkor hol a fenébe tartottunk kis kancsó?! - fordult vissza egyenesen Dani felé, és valami kényszeres, grimasszerű mosolyféleség terült el száján. Az a tipikus hamiskás mosoly, melyről az ember még nem tudhatja milyen érzelmeket, vagy cselekedeteket is tartogat.
- Hát... a Command and Comanderrel kapcsolatban... - nyelt egy gombócot le a torkán.
- Ja, ja már vágom! Szóval mit akarsz vartyogni?
- Semmit... tényleg semmit... csak arra gondoltam, hogy dumálhatnánk egy kicsit...
- És szerinted mi olyan idiótáknak nézünk ki, mint akik egész álló nap dumálni szeretnek, mint a legtöbb hisztiskedvű csajszi?! - nyers, éles, fenyegető lett a hangja mire Dani óvatosságból hátrált pár lépést, mire Köfe azonnal meglökte és Dani elesett, majd egy hatalmasat puffant a sakktáblaszerű iskolai folyosó jéghideg kövezetén.
- Hé Haver? Ezt most meg mi az istenért kellett?! - kérdezte Ákos. Ki tudja? Talán felébredt benne az emberi oldal? Köfénk azonnal látszott, hogy egyik legjobb haverját legszívesebben egy kanál vízben fojtaná meg, amíg elszíneződik a feje.
- Mit ugatsz már te is?! - förmedt rá villámló szemekkel, és most egyik mutatóujját tette szájába, hogy fogaival erőteljesen ráharapjon.
- Hé haver! Nyugi van! A legjobb haverod vagyok vagy mifene! Én csak azt mondtam, hogy nem kellene így viselkedni! Ez a szánalmas kis pöcs nem akart semmi rosszat, csak dumálni akart!
- Aztán mi a francot érdekel az engem, mi?! Hát úgy nézek én ki mint valami istenverte bébicsősz?! Hát vedd tudomásul, hogy nem! - most a még mindig földön fekvő Danihoz fordult fenyegetőn. - Figyel te kis patkány! Engem aztán kurvára nem izgat, hogy neked a Command and Commander a kedvenced! De adok neked egy lehetőséget, ha kibírod a szekálást, és ramazurit egész nap, akkor majd fogok veled dumálni! Érthető?! - állt fel, de nem segítette fel a megszégyenült Danit, aki csöndes szomorúsággal máris eltűnt mellőlük, aztán egész álló nap jóformán hagyta, hogy a fiúk, és a lányok vegyesen belé kössenek.
Aztán valahogy a tíz órási nagyszünetben, amikor a többség az iskolai büfében majszolta kedvére a hamburgernek feltűntetett, ám igazából rántotthúsos szendvicset, és Dani - szokásához híven -, tökéletes, bejárt osztálytermi magányában próbálta elmajszolni az anyja által pakolt facsírtos kenyerét Köfe és Ákos valahogy lenyúlta a portásfülkéből a megfelelő osztályterem kulcsait, mielőtt a nyuddíjaskorú portás bármit is észrevehetett volna, és besurrantak a terembe.
- Na mi az hapsikám! Te itt zabálod a frankó kajádat, és bennüket már meg se kínálsz?! - kezdett kekeckedni Köpfe, ám igazából az volt a célja, hogy Dani miként fog erre a vegyes szituációra reagálni.
- Szeretitek a gumicukrot? Abból szívesen adhatok! - nyitotta ki hátizsákját és húzta elő az átlátszó nejlonos zacskóba csomagolt édességet.
- Dugd föl magadnak a hülye gumicukrodat kispajtás! Akkor hát dumáljunk! - Köfe nem zavartatta magát a középső padsor második padjába telepedett tüntetőn, hogy minél hatékonyabban szemmel tarthassa Danit, míg Ákos inkább ajtóközelben maradt, hátha jeleznie kell, ha előbb jönnek az osztálytársak.
- Itt a mobilszámom! - Köfe apró, jelentéktelen cetlire firkálta rá olvashatatlan macskakaparással számát, majd hanyagul Dani padjára lökte. - Azon filoztam, hogy délután felugrom hozzád, és feltelepítem az Age of empires 2! Persze, ha az őseid nem lesznek útban! - villogtatta meg újfent hamiskás szerencsejátékos mosolyát.
Dani legbelül majdnem repesett a boldogságtól. Elvégre ki ne repesett volna, amikor egyetlen deka barátja sem akadt egész álló évben. Pedig már második évét kezdte a gimi falai között.
- Ez nagyon jól hangzik... - jegyezte meg csöndesen.
- O.K. Hapsikám! De nekem aztán kurvára ott legyél fél ötkor este a buszmegállóban! Különben nincs üzlet! - kötötte kicsit vehemensebben a lelkére, majd Ákossal lementek egy nagyot cigizni az udvarra, míg nem szólalt meg az átkozott jelzőcsengő.
Dani a nap hátralévő részét ujjongó üdvrivalgásban töltötte, és látszólag az sem zavarta különösképp, ha akadt egy-két gonoszka kamasz lány, aki ugratta, vagy heccelte, esetleg nem küldte le a büfébe újabb rántotthúsos szendvicsért.
Abban a pillanatban, hogy a tanításnak háromnegyed kettőkor délután vége lett Dani mindenkitől elköszönt, és amilyen gyorsan csak tudott spurizott is haza, hogy a leckét, házi feladatait, és egyéb házi kötelességeit minél hamarább letudhassa. Apja szerencsére beugró volt a buszosoknál így nem volt gond, hogy Dani majd vendéget fogad, és anyja is mindenben támogatta.
Miközben minden dolgát elvégezte szinte percekként pillantott a kattogó faliórájára, hogy mikor jön már el az aktuálisan megbeszélt időpont? Mániákusan számolta magában a perceket, és azon merengett, mi van akkor,ha Köpke gyilkos tréfát akar játszani, és esze ágában sincs, hogy ott legyen a buszmegállóban?
Miközben folyton ezen jártatta eszét három óra is lett, és anyja is hazaérkezett a munkából. Gyorsan ledobta vásárolt élelmiszercsomagjait, amit Dani engedelmesen elpakolt a megfelelő helyekre, ahol kiskorától kezdve megtanulta, majd ujjongó örömmel szenzációként újságolta el, hogy az egyik vagány srác felugrik majd késő délután mert számítógépes játékokat fog hozni.
- De hiszen ez nagyszerű kincsem! Nagyon örülök, hogy végre vannak barátaid! - anyja melegen gratulált fiának, és nagy kő esett le a szívéről, hogy két évbe telt mire fiának immel-ámmal sikerült beilleszkednie a gimi zárt világába.
- Hát remélem, hogy nem fog átverni! - nyelt egy nagyot Dani miközben kedvenc chipsét ropogtatta idegességét kompenzálva.
- Ugyan kicsim! Kicsit légy már optimista!
Szorongva, hezitálva, folyamatosan szobája négy fala között járkálva várta ki kamaszos türelmetlenséggel a negyed ötöt, hiszen a buszmegállóhoz gyalogolnia kellett egy keveset.
- Anyu! Én lemegyek! - közölte, és már húzta is fel a sportcipőt, és vette fel a farmernadrágját.
- Azért vegyél egy sapkát kicsim! Meg ne fázz! - píritott az orrára, mert féltette egészségét.
Dani valósággal rohant, átloholta a fél lakótelepet mire kiért a buszmegállóhoz, és karórájára pillantva pontosan fél öt volt mire odaért. Így is tizenöt percet várt mire meglátta Köpfét a buszon ülve felhúzott lábakkal.
Mikor Köpfe leszállt Dani kezet akart nyújtani, ám Köpfe úgy megindult, mint akit puskából lőttek ki.
- Hagyd a francba a bratyizást édes komám! - hárított. - Betojtál mi, hogy esetleg leszarlak, és nem jövök?
- Bevallom megfordult a fejemben! - vallotta be.
- Elismerem, hogy nem akartam eljönni, de hát másnap mit mondok majd a suliban a haveroknak?
Megindultak ketten, és Köpfe rengeteg mindent elmesélt az életéről. Kiderült, hogy apja egy szemét alak volt, aki születése után lelépett, így anyja és nagyanyja nevelte őt, és mindenért keményen megszívatták, így ő is egy keményen szívatós kamasszá vált.
Dani is igyekezett mesélni a gyerekkoráról, és az egész olyan emberközelinek, és közvetlennek tűnt.
Mikor hazaértek közvetlenül a bejárati ajtó melletti gyerekszobába mentek mindketten, hiszen az íróasztal mögött volt beüzemelve a Pentium 486-os számítógép, amire Köpfe máris telepíteni kezdte kedvenc stratégiai játékát.
- Ettől hapsikám feáll a hátadon a szőr is! Kiírtam neked a titkos kódokat! Ha fát, vasat, vagy katonákat akarsz csak bepötyögöd a cheatablakba ezeket a szövegeket, és automatikusan lesz lóvéd a játék során!
A játék hamar elindult, és miközben játszottak Dani kíváncsiskodó anyja beköszönt a szobába, mert látni szerette volna fia legújabb barátját.
- Hát szia! Nagyon köszönöm, hogy barátok lettetek! - üdvözölte. - Kértek egy kis kólát vagy chipset? - érdeklődött tovább.
- Csókolom! Köszönöm nem! - vette át a szót Köpfe, és kifejezéséből ítélve alig várta, hogy Dani anyukája lekopjon róluk.
Ettől a naptól kezdve Danit már nem vegzálták, nem kekeckedtek vele, és nem szégyenítették meg azok a bizonyos osztálytársai. Elképzelhető, hogy Köpfe barátként tekintett rá, és ez Daninak is megért minden tanulópénzt.