FESZÍTETT KILÉPÉS

Életünk pisla, megszámlált történése
mint borostyánkőbe dermedt emlék-cseppek
mozdulatlan, nyughatatlan alvásaink
kút-mélyén csöndesen felkéreckednek:
elintézetlen szakítások,
kihűltnek vélt, szebb szerelmek.
Valaha volt angyali hölgyek,
álbarátok titkos szövetsége,
eltékozolt, őszinte érzelmi gesztusok
- mind-mind csupán csak
a rosszul sikeredett
csekélyke önbizalomhiány látomásai.

Próféta-gőgök reklámpropaganda-hadjárata
nélkül vajon ki kaphatná irodalmi díjak Mekkáját?!
A nagy, kimondott féligazságokból egyesek
mostanság szép kártyavárakat emelnek;
alkatrész-szavak gép-ítéleteibe
lassacskán már mindenki menten belefásul.

Az el-nem-intézhető közös ügyek
titkosított elemei: ócskavasnak se kellő
lélegeztetőgépek egy korosodófélben
lévő Orwell-rendszerben:
nevetséges, groteszk tartópillérek.
A boldogabb, ígéretesebb jövő
egyéb közhelyeivel együtt még mindig
itt rostokolunk harminchat kemény éve
eldugott kis komp-országunk kisstílű,
szánalmas foglyaiként.

Az éj ezredév talpalatnyi küszöbe
már mit se számít,
mikor naponta kizsigerelhető,
megvesztegethető szenzációk
mámorában azzal a gyermeteg,
naiv hittel munkálkodna mindenki,
hogy kevesebből óriási haszonra tesz szert,
vagy alanyi jogon jogosult pusztulni s pusztítani.

Kiúttalan labirintusokban biztosan utat
s célt mutató baráti kéz ritkán mutat utat.
Kezek-kezek eleven hús-sejteket
teremtő tánca helyett
már mindenki inkább önmagába harap,
nyel nagyokat csakhogy
a másiknak egyetlen véka falat se legyen.

Így bizony senki se fog mellék
- s főfogásokra rátalálni.
A pillanat is rég eltékozolt már,
mikor önmagunkat vesztegettük meg,
árultuk el saját
önző boldogulásunkért cserébe!