EGYÜGYŰ JELENTÉS

Nehézkessé lett az elkésett bizonyosság.
Felcseperedett kedvükre tollászkodó
fácáncsibék bizsergő-kíváncsi héják között
minduntalan lemaradnak
romantikus légyottokról egyesek.

Csiklandós búbolások, tetszelgő bók-csokrok
gyönyör-mámorát egyre kevesebben érthetik,
mikor úgy beszélnek s járkálnak
összeverődött ember-sokadalomban,
akár az üzletieskedő konzum-kokottok.

Megvásárolható próféta-portéka
már mindegyik s nincs is nagyobb bűn annál,
mintha az őszinte-igaz szerelmet
anyagi jólét s luxus-vágyálmok írják.
S ha a feleség csupán huszonkettő,
míg a vőlegény fél lábbal
a sírban álldogáló, Viagra-aggastyán.

Ölbe pottyanó, méregdrága holmi
még így is könnyen meglehet
– hogy ebek harmincadjára kerül.
Sikerek megrészegítő álom-mámora,
vagy kudarcok önpusztító keserve
manapság már egyre megy.
Kibillent mérleggé rothadó napokban
már minden mindennel összefügg.

Esélylesők közt nem lehettem
összekacsintó cinkos soha,
ki tudhatta volna mikor
menyit is érnek hazugságai?!
Akihez tiszta-szívvel kötődni szerettem volna
árulás mezejére lépett
s már rég száműzte az egykoron szent,
hűséges ajándék-napokat.

A felelősség komisz falainál
engem is butító latrok vernek át.
Mikor s kinek lehet vajon őszintén igaza?
A megtervezett rendezettségben
az ember mindig parányi porszem.
Életem is mennyire
végesre kiszabható végtelen.
Valamit megbánt,
de valamit még akkor is
híven megőriz a hűséges búja szív.

Fals érdekek dáridója közt néma nyelvem,
ítélkező akaratom az igazságot
mindig eldadogja.
Itt minden valódibbnak elhitetett boldogság
tartós lételemmel lehet teljes.
– Betonlábakkal terhesülten cammog
még a bizonytalan jelen
– de már a messzinek gondolt jövőben
akasztófákat ácsolnak
a szabadúszó kultúráknak.

Odakint arcod béklyói közé ordítja magát a masszív,
gennyes döbbenetes incseleg kedvére addig
míg a mocskos lelkek
metamorfózisát végleg összegyúrja.
Recsegő agymosott téboly közt
mindenki rosszul érzi magát.