Új vers
KORCSOSULÁS KÍVÜLRŐL
Álltál-e már valaha önmagad ítélőszéke előtt,
mikor már a bizton elsuttogott kint
és bent egy és ugyanaz?!
Ahol a testtartás, testhelyzet,
gesztikuláció már mind nem számít,
csupán egy nyomatékosító kifejezés
valami lényegesebb előkészítésére.
Ahol hozzátartozóidhoz való bizalmi-személyes
szomszéd-viszony is
inkább felértékelődik vagy éppen kicserélődik?
Ilyen feltételekkel az abszolút igazságszolgáltatás
alapképlete egyszerre érvénytelen
s megkérdőjelezhető!
Megmarad viszont egy brutális,
érzéketlen ragaszkodás az egyik oldalon,
míg a nyers, természeti axiómák a másikon.
Néhány éve még bizton bűn
volt ha kakaóscsigát csent,
lopott valaki, míg manapság ezt
megélhetési bűnözésnek nevezik.
Újgazdag üzletemberek dóügyeskedésekből
teremnek gombamódra luxusingatlanok
nem csupán a Bahamákon, de már a Holdon is.
Nonszensz, groteszk,
abszurd körülményekből már minden esetben
az átlagemberek jönnek ki rosszabbul,
hisz ők a mindenkori apró
láncszemfogaskerekek
egy irányító gépezet agyában,
míg a többség a szimplán
irányító rendszergazda.
Álltál-e már valaha önmagad ítélőszéke előtt?
Aki onnét jössz, ahol a brutális
asszonyverés szenzáció,
s inkubátor-melegben sírdogálnak
reménykedő kisded-csecsemők.
S ez csupán egy újabb sanda-csalfa lépés
az ún. jóléti állam megteremtése előtt.
ahová nem terem se babér, sem állomállás,
extra egészségügyi platinum
szolgáltatás csupán azoknak,
kik busásan megfizetik.
Ahol a Janus-arcú igazság
hiánya is bármikor elsüllyedhet,
mint a malomkő a tavak
felszínére becsempészett.
Mondd csak?
Aki prédikátorok olcsó,
ígérgetős prédikációival hiteget,
hogy egyszer talán majd csak jobb lesz,
de az se most lesz,
hogy az állítólagos munkahelyek
is kinőhetnek sivatagos Senki-pusztaságon,
ahol a profitot megint csak
nem az egyszerű embereknek mérik.
Miként lehet még eltűrni ezt
az alattomos beletörődést,
közönyösített meghunyászkodást
a halszemű, gyilkos béke nevében?!