IDÉZHETŐ KÖNNYŰSÉG

Szégyenné lett mihaszna, eladható létünk.
Mivel szégyenletes, kifacsarodott
emberség-masszákból
nem gyúrtak sem nemes Enkidukat,
sem szánni való Ophéliákat.
Napellenző szárnyakat vont
hályogos szemeink elé valaki némán.
Mert mindig fájdalmas rádöbbenés annak,
ki meglátja látón bennünk
régi ember-korok térképét.

Sziklák, molekulák ösztöneit a kiéhezett karriervágy,
s mohó sikertudat rendre megvezette s becsapta.
Sokszor bántóvá lett az alamuszi remény.
Az elmét eltorzította a fölvett,
kiszolgáltatott exhibicionista póz,
- ösztönök pórázon húzták maguk
után a befolyásolható gondolatot.

Agymosott idióták kelepce-csürhe bandáiból
sohasem lehet kultúrteremtő,
megváltó misszió. – Nyugtalanabb,
önmagának dohogó ítélet-időt is
jobb hangokként lebontva hallgatni
– félő emlékezetünkre már csak a szennyes,
bulvár-szleng s barbarizmusok
nyelvtörő szójátéka tekeredik fel.

E mostani szándékosan felgyorsított bomlás
vajon már mindenkinek éltető ürügye?
Ránk akaszkodó cenzúra-kapcsok
mindhiába próbálták elhallgattatni pörös szánkat
s míg egy nép elnéptelenedik e közösnek
kezelt társadalmi szakadékok miatt elhűl,
elpusztul vele folytathatatlan világunk.

A Lét visszakötő, sztoikus szála annyiszor sérül,
sebesedik, ahányszor valaki szándékosan
önmaga hasznát lesi s egy főre gyarapodik.
– Kötél csigázta-arcok sírgödör-szelleme
vissza-visszatér alvilágok menhelyeiről.
Míg odafent ordító kudarcokból emelnek
emlékező Pantheont addig
már az állhatatosság
is sárban tocsog s
nincs aki felemelje segítő jobbját.

Népek tanúsága a mostan szándékolt
széthúzás megosztva kezdeti függetlenségüket:
Különálló, kis vezérek diktálnak,
míg tudnak kidüllesztett mellkasukkal.
Az okos emberek is tényleg idiótáknak tűnnek?!