NYAGGATHATÓHOZ


Figyelem a letaglózott, porig alázott áldozatokat.
Megdöbbenve már ámulni sem tudok.
Beesett, vicsorgó kripta-arcok bámulnak bamba-meredten
az árkok-szabdalta arcokból.
Lábuk körül a vizelet melengető,
fanyar szaga is tócsákban álldogál.

Mintha újra és újra spirálként forogna
egy-egy megismétlődött tény, vagy helyzet.
Kiszakadni se lehet elegendő lélekerő belőle.
Szemeimből kitekintek a mormogó köd-ülte tájon.
Vajon látják-e s megérzik-e önmagukban
sanyargatott létük elviselhetetlen valószínűségét?!

Belenéz elcsigázott, de még kíváncsi
gyermekszemekkel a jövőjébe a remete-próféta is.
Dúlt, acsargó rögeszme bontogat
agymosott gondolatokat.
Meglékelt fejekben a hülyeségvert tartós tanyát.
Kint mérgező magvakat szór szét a propaganda-média.

Tompult sötétségek alantos állapota egyre régebb
óta masszív, kikezdhetetlen talajon fennáll.

Egymás szavába s tetteibe vájnák
egyesek a gyilkos-bicskát,
ha megtehetnék hogy a
mindenkori túlélés volna az elérendő cél.
Sejtelmek akarata ha vibrál a messzi levegőben.
Most kellene csak cselekedni haladéktalan.

Bizony nem jó már megkeseredett aggastyánok
módján mogorván tekinteni szándékkal
bizonytalanított holnapokba.
Tenger-fordító, galád ellenséges
viharok sokszor vájnak húsomba.
Nem tudhatja senki hová vinné a megkezdett út,
próbatételek egész sorozata?

Középkorúságom hajnalán
patakzó könnyeimmel vétkezem.
Ki jajdulhat fel s ki fenyeget
majd mikor porrá aprít az időkerék?!