Új vers

 

 

PAPÍR-KORONÁK

 

Sárkányok s hűséges szolgamód alattvalóik tömegesített szenzációhajhász akcióval száguldoztak Lamborgini, vagy Ferrarikon bevenni a posványosabb XXI.-századi jelenkort. Kétségbeejtő elborzadás lett úrrá jobb érzésű szabadgondolkodó entellektüeleken. Földközelbe érve jó kapcsolatok csúcsfokán bárkiből lehet multimilliárdos az anyagok megvesztegethető törvénye szerint.

Vállalkozások lovag-vitézei éppen úgy közös kassza-kincstáraikat gyarapítják, mint olcsó, kis hírnév-senkik. Egzotikus, angyali szépségek vigyorogtak napsugár-tébolyként, hiszen már régen elhitették velük, hogy bármi-bárki lefizethető. Közös illúzióik rózsaszínszirupos álomképe lett a luxus-életmód parázna bacchanáliája. Ők voltak a magasságokra méltatlanok. Befedve nyakig szennyes sárral s koszos-zsíros bankjegyekkel, lekaparható arany hitelkártyáikkal.

Meg kellett volna próbálkozniuk megérteni, átérezni, elfogadni az erkölcs felülbírálhatatlan törvényeit: Ember légy s maradj ha megfeszülve megkísértenek akkor is! – Roppant sóhajokkal kőbalták halmai tornyosultak a szíveben infarktusos kilengéseket okozva; miért is lehetett mindig az a különb, aki adott, vett, lopott, vagy szerzett?! Ősi elvek talpköveit gyatrán megtiporta?!

Konzervált cyber-technológiák hálózati stációján vegetáló barmokként egymással folytatnak vérre menő, ostoba, értelmetlen, prédikációs szó-karatékat, popkultúrás szleng-maszlagokat. – Elnyomorodva agyzsugort kapva zabálják-kifosztják egymást, míg végül mindenkit bedarál a tahók totál hatalma! Aki még emberi inkább megöli a sárkányokat, de nem vegetál kacsalábakon forgó, kalitkába-zárt luxusvillák oltalma alatt. – A megkövült sárból hamis tanúk harsogó bizonyítási vágya hallatszik; az öröklött pusztulásból előbb-utóbb Próféták dac-ítélet szava zeng!