SZÉL-PINCÉR

Az egybehangolt, sokféle összetett magányt hírnevek ócska-talmi ragyogása robbantja szét. Bifsztekképű Al Caponék és szorgoskodón csicsergő, kanári kis cicababáik dorbézolják át a kísértő holdsütötte éjszakát. Hölgy-zászlóaljban jampec striciskedő sereglegények teremtenek visszaállatiasodott, duhajkodó orgiát. A mindenkori aranylovagok gyorsan kivetik zsákmányaikra cégéres hálóikat, itt a pénz szava dönt.

Kifordított zsebű, kisstílű poétákat önmaguk közül is bátran kivetnek a nagymenők. Kibotorkált, eljátszott angyal-sereg vállal konzummunkát miközben műérzelmeiket reklámozzák. Hamvadó, párolgó csöndben tétován botorkál egy srác-tekintetű szomorú emberke. A boldogító nyomorúság idejéből már mindenkit számon tartanak.

Dáma-dudák inkább kislányos körte-melleknek hatnak, amit csupán a szilikon tett nagyformátumúvá; egyedüli aranypénz-virág lehet a reményvárás megújhodott címere. Henye bitangok felindult táborából módosabb újgazdagok megvesztegethető kapcsolatokkal lehetnek. Az igazmondó őszinteség megváltó lelke csupán keveseket koszorúz meg. A sok kivetült árvaságot még mindig tanácsosabb figyelni, mintha benne ragadna az ember.

Szégyenszemre közszemlére teszik vörös-mézű Riverát s benne az összes valamirevaló, egzotikus virágszált. Korall-csillagokkal káprázik a csalfa szem a sok Éva-kosztümbe bújtatott ál-tündér láttán, akik önző-önzetlen lelkeikben még önmaguk is mind kiskorú gyerekek. Tömörít, világokat-teremtő rabszolgamunka nagyüzem; emberekhez, angyalokhoz már velejéig méltatlan! Futószalagos megrendelések sorra jönnek-mennek, s az ember: visszasilányodott számadat. Egyszerre száll, de nehezül is!