Új vers






TILOSBA-TÉVEDT KÍSÉRTÉS

 

Emészthetetlen Időben megzápult emlékeket tartogat az, ki örökké remél! Kitartó szándékok ádáz hordozóiként összecsapódott, törtető tekintetek ordas acsarkodása echózik mohó hír és karrier-étvágyak elnyerhető asztalán. Megingathatatlan erkölcsi ivadékoknak kapcsolatok nélkül nem termel semmit a bizonytalan jövő. Az átítatott, mérgező korrupció, olcsó ígéretek halmaza, mint lassan szorgoskodó erózió véglegessé formálja át az ember önmagába vetett vakhitét, pusztító árulását!

Az ki megpróbál farkasszemet nézni játszmákká avanzsált állásinterjúkon könnyedén Grönholm-módszerek zárkája mögött találhatja önmagát. – Megperzselődött ítéletszavakat csattog a száj; felcserélt sérelmeit így cipeli önmagával a bűnbánó lélek. Óvatlan árnyékként nem tudni pontosan mikor kezdődik egy lehetőség, mely inkább próba-megpróbáltatás?! Sorsára hagyott félelem dolgoztatja, marcangolja folyvást a képzelet világait. Mintha bőrt az árnyékát fokozatosan lehántja rétegeit a létező, összekacsintó cinkosság.

Titkok szent testbeszéde babonázó szemek árnyékában minden esetben mocsárszagú! – Fuldoklók kétségbeesett mozdulatára van szükség naponta, ha az egyszerű ember azt akarja: gálánsan leereszkedjenek hozzá, míg észreveszik. A vigasztalan kopogás hirtelen még végigcsorog szemek körbezárt ketreceiből, ahonnét megolvadt szemfesték tanúskodik, lélek-rohasztó igazgyöngyök is lehetnek könyörtelen ékkövek, vallhatnak őszinteségük büszke nyelvén szín-igazat! Prostituáltságok megkeseredett, alattomos íze; a könnyen vehető légyott, vagy kacérkodó elcsábítás sohasem sikerül – szunnyadó romantikák holdfényben megfürdetett érzése, tócsákban árválkodó tétován merengő szemekből előkopik orvul egy elfeledettnek gondolt aranyló gyerekkor! Tilosba-tévedt negédes kísértés a tékozló fiúk végső megváltása?!